A Magyar Szocialista Párt 2006-tól kezdődően fokozatosan veszítette el szimpatizánsait, így a 2010. áprilisi országgyűlési választásokon senkit sem meglepve szenvedett vereséget a Fidesz-KDNP pártszövetség ellenében (a 2010-2014-es parlamenti ciklusban a képviselők 15,28 %-a szocialista, ennél kevesebb csak 1990 és 1994 között volt).
Az átlag szavazópolgár azt várhatná az önkormányzati választás közelségétől, hogy az MSZP aktív kampányba fog, hogy javíthasson a népszerűségén, ezáltal a korábbi eredményén. Tény, hogy mióta Szanyi Tibort kinevezték kampányfőnökké valamivel aktívabb és fiatalosabb a szocialisták kampánya (például bevezették a magyar politikai életbe a „Lájk” fogalmát, melyet a Facebookról kölcsönöztek). Azonban úgy gondolom, hogy az MSZP még nem tért magához az áprilisi vereséget követően, kampányuk pedig nem elegendő ahhoz, hogy megszoríthassák a Fideszt.
Bár nyilvánvalóan nem is ez a céljuk, inkább két ellenzéki riválisuktól, a Lehet Más a Politikától és főként a Jobbik Magyarországért Mozgalomtól kell félniük, hiszen utóbbi párt meg is szorongathatja az MSZP-t, főként Északkelet-Magyarországon.
Reális cél lehet számukra, hogy országosan jobb eredményeket érjenek el, mint áprilisban, valamint az is, hogy olyan baloldali bástyáknak számító területeken, mint például Angyalföld, Miskolc vagy Szeged, megtartsák a polgármesteri posztot. Budapesten nehéz helyzetbe hozták saját magukat, hiszen a meglehetősen népszerűtlen Horváth Csabát jelölték a főpolgármesteri posztra, így a fővárosi céljuk az lehet, hogy a közgyűlésben a Fidesz ne szerezhessen többséget, amire van is reális esély.
Vannak az országban olyan, az előző ciklusban fiatal demokrata polgármester vezette települések is, ahol az MSZP lát esélyt a győzelemre. Tatabányán a jelenlegi polgármesterből államtitkár lett, így nem indul újra, de Salgótarjánban és Szerencsen is győzelemre számít például Szanyi Tibor, aki az InfoRádióban szeptember 25-én azt is elmondta, hogy esélyt lát a XI. kerületi Molnár Gyula, valamint a VI. kerületi Verók István újrázására is.
Fontos megemlíteni azt is, hogy egyes helyeken az előző ciklusban szocialista színekben polgármesteri posztot nyerő politikusok idén függetlenként indulnak (például a X. kerületben Verbai Lajos, vagy a XV. kerületben Hajdu László). Ez nehéz helyzetbe hozza az ellenük induló szocialistákat, hiszen viszonylag népszerű jelöltekkel kell szembeszállniuk úgy, hogy mögöttük a jelenleg leginkább elutasított párt áll.
Érdekes látni azt, hogy a Jobbik több polgármesterjelöltet állított, mint az MSZP (215-181). Szanyi Tibor kampányfőnök ezt azzal magyarázta, hogy a párt a vidéki kistelepüléseken nem pártszínekben indítja jelöltjeit. Ebben lehet valami, ugyanis nálunk Gödön is a magát pártatlan és szakértői megoldásként hirdető Városvédők Egyesületét támogatják a szocialisták. Ehhez a jelenséghez tartozik az is, hogy a párt jelöltjeinek kampányában nem a vörös, hanem a fehér és a zöld szín dominál, ráadásul a párt egyre kisebb méretű logója a plakátok valamelyik sarkába lett száműzve. Ez a fajta „inkognító” kampányolás akár előnyös is lehet a párt számára, hiszen az önkormányzati választáson nem mindig a pártszínek, hanem az adott személy kiléte és addigi eredményei lehetnek a döntőek.
Jó jelnek tűnhet számukra az is, hogy az MSZP-nek semmilyen problémája nem akadt az ajánlószelvények összegyűjtése során, például Horváth Csaba adta le elsőként a kopogtatócéduláit a főpolgármester-jelöltek közül.
A legnagyobb kérdés talán az, hogy mekkora lesz a választási részvétel. Tarlós István a már korábban is hivatkozott cikkben arra tesz utalást, hogy alacsony részvételre számít, mert szerinte az a Fidesz-KDNP-nek kedvez. Valóban mutatkoztak olyan tendenciák a korábbi választásokon, hogy alacsony részvétel mellett az MSZP nem szerepelt túl jól. Azonban ha a kampány során képesek megszólítani a szavazókat, akkor nőhet a szocialistákhoz húzók választási részvétele, mellyel az áprilisinál jobb eredményhez segíthetik pártjukat.
