benyóblog

„Igyekszem figyelemmel követni az erdélyi magyar közélet fontosabb rezdüléseit” – interjú a Midnight in Transylvania blogon

2013. november 24. 21:51 - Földi Bence

Nemrégiben megkeresett Kovács Barbara, akit a Gyakorlati Diplomácia Társaságából ismerek, hogy legyek a készülő Erdélyről szóló blogjának első interjúalanya. Örömmel vállaltam a „nagy feladatot”, az eredményt alább olvashatjátok:

IMG_0419.jpgFöldi Bence első éves politikatudomány mesterszakos hallgató a Budapesti Corvinus Egyetem T-Karán, az alapképzést a Pázmányon végezte. 2009 végén kezdett aktívabban írni, először különböző blogokba, majd a CampusOnline nevű hallgatói lap alapítója, rovatvezetője és főszerkesztő-helyettese volt, mielőtt a Mandinerhez került volna. Itt hírszerkesztőként és publicistaként dolgozott 2013 elejétől október közepéig, amikor „átigazolt” a novemberben elindult VS.hu-hoz. Kutatási területe az angolszász (főleg ausztrál és brit) és magyar politikai kultúrák, politika és futball összefonódása és a határon túli – főleg erdélyi – magyar politika, de emellett rendkívül szerteágazó az érdeklődése. Az egyetem és munka mellett idén kevesebb ideje jut elmélyülni a Gyakorlati Diplomácia Társaságának munkájában, amelynek 2011 ősze óta tagja.

1. Milyen kötődésed van Erdélyhez, mennyiben befolyásol ez a tanulmányaidban és a munkádban?

Rokoni szálak kötnek Erdélyhez, azon belül is a székelyföldi Csíkszékhez: édesanyám ott született, míg félig székely apukám anyukája is onnan származott. Jómagam is Csíksomlyón voltam megkeresztelve – s bár nem vagyok gyakorló katolikus, ezzel azért szoktam néha büszkélkedni. Természetesen a székely vérvonal nálam is erős identitásképző erővel bír, így igyekszem figyelemmel követni az erdélyi magyar közélet fontosabb rezdüléseit, megvitatni azokat székely és erdélyi magyar barátaimmal.

2. Jártál már Kolozsváron? Szerinted mennyire maradt meg a település magyaros jellege? Mondhatjuk továbbá, hogy abszolút egyetemvárosról van szó?

Igen, még pázmányosként egy hónapot tölthettem CEEPUS-ösztöndíjjal a kincses városban 2011 őszén. Be kell vallanom, ez a rövid időszak is elegendő volt ahhoz, hogy beleszeressek Kolozsvárba, ahol egyébként egy szintén 2011-es, eltés nyári egyetem miatt sok barátom élt akkor (is).

A magyaros jelleggel kapcsolatban az első napomat tudom felidézni, amikor is besétáltam a Haşdeu utcai kollégiumból a belvárosba és egyetlen magyar szót sem hallottam. Persze egyből megijedtem, hogy mi lesz itt velem egy hónapig, de aztán normalizálódott a helyzet és sok időt töltöttem forralt borozással a helyi magyarok egyik törzshelyén, a Bulgakovban. Akkoriban indulhatott az Igen, tessék!-kampány is, amit rendkívül jó kezdeményezésnek tartok, és tudtommal sok román is csatlakozott már hozzá. A város ugyanakkor magyaros jellegét nagyrészt elvesztette, a szocializmus betelepítései és a város totális átformálása miatt – ennek következményeit Kolozsvár máig nyögi.

Az viszont kétségtelen, hogy egyetemvárosról van szó, ha jól rémlik, akkor tanév közben a lakosságnak kb. az egyötöde egyetemista. Ez meg is látszik a városképen: lépten nyomon fénymásoló-nyomtatószalonokba, kávézókba, szórakozóhelyekbe és kajáldákba botlik az ember. A város pedig akármennyire is túlzsúfolt és problémákkal küszködő, mégis érezni rajta az egyetemistákból áradó frissességet és életenergiát, pulzálást.

3. Versenyképesnek látod a Babeş-Bolyai Tudományegyetemet román viszonylatban? És a magyar top egyetemekhez képest?

Nem kifejezetten tudok nyilatkozni a kérdésben, csak azt tudom, amit Lönhárt Tamás barátom – a Jelenkor Története Tanszék vezetője – mondott, miszerint Románia egyik, ha nem a legjobb egyeteméről beszélünk a BBTE esetében. Magyar viszonylatban szerintem sok egyetemnél biztosan jobb lehet, de mondom, nem vagyok kompetens a kérdésben.

4. Jelenleg három nagyobb párt is képviseli a romániai magyarságot. Szerencsésnek talalod ezt a felállást?

Semmiképpen sem, még úgy sem, hogy a legutóbbi választások megmutatták, hogy a Magyar Polgári Párt nem kifejezetten aktív, az Erdélyi Magyar Néppárt pedig nem élvez túl komoly támogatottságot. Ám mindkét alakulat csak elveszi a szavazatokat az egyébként botrányosan rosszul működő RMDSZ-től. Utóbbi esetében szerintem vissza kellene térni az alapokhoz, azaz az erdélyi magyarság mini-parlamentjeként kellene működjön – ám ennek a jelen politikai megosztottságában igen kicsi a realitása. És egyébként sem innen kell megmondani, hogy az erdélyi magyarság miként szervezze meg magát – tanácsokat szabad adni, de semmi több.

5. Véleményed szerint van-e szükség és lehetőség ma a székely autonómiára?

Szükség talán lenne, lehetőség semmiképpen. Ahogy én látom, a románok ugyan már nem félnek attól, amitől a rendszerváltáskor, hogy Erdély visszatér Magyarországhoz, de minden efféle megmozdulásra igen gyanakvóan tekintenek. A román politikai kultúra nem érett meg egy ilyen gesztusra. Másrészt nem biztos, hogy szerencsés lenne az erdélyi magyarok között diszkriminálni: egy esetleges székely területi autonómiával a Székelyföldön kívüli magyarság még lehetetlenebb helyzetbe kerülne – főleg szórványban. Éppen ezért inkább a kulturális autonómiában lehetne inkább gondolkondi, azt talán a románság is könnyebben megemészthetné idővel. De ez ennél bonyolultabb kérdés, meg hát mint mondtam, nem innen kell megmondani, hogy miként legyen Erdélyben. Sajnos ezt sok politikus és közszereplő nem tudja az eszébe vésni.

Fotó: Simon Nikolett

AJÁNLÓ: A Kislány, nagy foci interjúja

6, Ki a mindenkori kedvenc Liverpool-játékosod? 7, Ki a favoritod a mostani együttesből?

A két kérdést egyben válaszolnám meg: Steven Gerrard. Nagy szerepe volt abban, hogy beleszerettem ebbe a klubba, hogy ennek a családnak a része lettem. Bár már túl van a fénykorán, amikor lényegében bárhol bevethető volt – a kaput leszámítva –, ma is hasonló vehemenciával (csak lassabban) veti bele magát a párharcokba, és nagy ritkán még mindig elsül az a jobb láb, amivel olyan gólokat lőtt, mintha zsinóron húzták volna. Kétség sem férhet hozzá, hogy a klub dicsőséges történelmének legnagyobbjai közt kell számon tartani, de mégis közelebb áll a szívemhez, mint King Kenny vagy Ian Rush.”

»Olvasd tovább IDE kattintva!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://benyo.blog.hu/api/trackback/id/tr235654349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása