Nigel Farage és a UKIP tett róla, hogy így legyen és a párt kicsit olyannak tűnjön, mint Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója.
Szombaton még örömködtem, hogy Nagy-Britannia más hely, mint Magyarország: a választási vereséget szenvedő pártok vezetői vállalták a felelősséget és benyújtották lemondásukat. Ott is megemlítettem, hogy Nigel Farage-tól, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) vezérétől vártam ezt legkevésbé. Most úgy tűnik, nem véletlenül. Hétfőn ugyanis Farage bejelentette: mégsem lép le a párt éléről. Farage azzal indokolta döntését, hogy tartozott ennyivel a pártjának.
Nigel Farage maradással kapcsolatos döntését pro és kontra érvekkel is alá lehet támasztani.
A maradás ellen szólt:
- vereséget szenvedett egyéni választókerületében, South Thanetben, ahol egy konzervatív jelölt győzte le. (Ezzel kapcsolatban egyébként azt mondta, sosem volt boldogabb, mert hatalmas teher esett le a válláról.)
- az egy évvel ezelőtti EP-választáson győztes UKIP csupán egyetlen mandátumot szerzett, a két nagy párt pedig simán megverte.
A maradás mellett szólt:
- legyőzték a Liberális Demokrata Pártot.
- 9,5 százalékkal több szavazatot szereztek, mint 2010-ben.
- a többségi elv mentén működő választási rendszer miatt nem szerepelhettek jobban.
- Farage a legnépszerűbb politikusa a UKIP-nek.
- Farage felépített egy országosan erős pártot, amely Nagy-Britannia harmadik ereje.
Talán utóbbi az, ami miatt egyértelmű volt, hogy a párt nem engedi elszaladni Farage-ot, és hogy valójában fontosabb szereplő, mint a UKIP első parlamenti képviselője (Douglas Carswell). Farage maradása ugyanakkor hiba is lehet, hiszen egyrészt azt jelzi,, hogy egy választási vereségnek nincsen felelőse, másrészt azt, hogy a pártelnökön kívül vagy a pártelnök után nincsen élet.
One-man-shownak tűnik a UKIP, kicsit olyan ebből a szempontból, mint Gyurcsány DK-ja: egyetlen ember az arc, aki nélkül nincs párt. Ezt jelzi az is, hogy a párt több fontos funkcionáriusa is bevallotta: maradásra próbálta bírni Farage-ot.
A fentiek alapján nem csoda, hogy a párt már a választás másnapján hangot adott azon véleményének, hogy arányosabbá, igazságosabbá kellene tenni a brit választási rendszert. Megtalálták a közös ellenséget: a mainstream establishmentet, amely az elavultnak tekintett többségi választási rendszer fenntartásával kívánja megőrizni hatalmát.
Így aztán beálltak azok közé, akik választási reformot sürgetnek — amellyel egyébként valóban jól járnának, Farage pedig mennybe menne, ha egy arányos rendszerrel a parlamenti mandátumok egyharmadát behúzná. Persze ez merő fikció: nehéz elképzelni, hogy az Egyesült Királyság egyik régi tradícióját, a politikai kultúra egyik markáns intézményét egyik pillanatról a másikra sutba vágják. Ha pedig ez nincs meg, kérdéses, hogy Farage maradása hosszú távon jó hatással lesz-e a pártra.
A poszt eredetileg itt jelent meg:
