Kedden jelentette be Ilan Mor Izrael budapesti nagykövete és Szuromi Szabolcs Anzelm, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora, hogy általánosan kötelező tantárgyként oktatják a továbbiakban az intézményben a holokausztot. Volt pázmányosként elsőre üdvözöltem a lépést, ám jobban belegondolva már több problémám is akad ezzel.
Tíz-tizenkétszer másfél óra: ennyit kell minden pázmányos hallgatónak foglalkoznia szeptembertől a holokauszttal, azaz a zsidók (és cigányok és melegek) második világháború során bekövetkezett módszeres kiirtásával. Az eseménysorozat azóta is a közbeszéd tárgya, ám ez önmagában nem elegendő indok arra, hogy ne terjesszük az ezzel kapcsolatos ismereteket — Magyarországon is rengetegen gondolkodnak nagyon eltérően a soáról, elég, ha eszünkbe jut ezzel kapcsolatban az egyik jobbikos országgyűlési képviselő nemrégiben kipattant köpködős botránya.
Az általánosan kötelező tantárgyak a Pázmányon olyan tananyagok, amelyeket minden hallgatónak meg kell tanulnia, így olyan tanegységekkel ismerkedhettek meg az egyetemisták, mint a Bevezetés a katolikus hit rendszerébe, Biblia I-II. (Ó- és Újszövetség), korábban pedig különböző filozófiai, művészettörténeti, logikai tárgyak és testnevelés is tartozott ide. Katolikus egyetemen magától értetődőnek tűnt, hogy a hit alapjait is megtanulhattuk, ám magunkévá tenni nem kellett a katolikus tanokat. Ám az általánosan kötelező tantárgyak közé olyan tanegységet betenni, amelynek nincs köze a Pázmány katolikus jellegéhez, meglepő lépésnek tűnik. De ez csak az egyik dolog.
A másik sokkal inkább az, hogy lényegében bármit be lehetne emelni az általánosan kötelező tantárgyak közé. A középiskola nem ad hasznos közgazdasági ismereteket sem, mégsem tanul mindenki egyetemen mikro- és makroökonómiát. Általános állampolgári ismeretekkel sem gazdagodik az a diák, aki a szavazófülkében szembesül először azzal, hogy nem pártokra, hanem személyekre kell voksolni. Tény, történelmi ismeretekkel sem mindenki gazdagodik azonos módon, sok esetben ha egy érettségiző diák eljut a második világháborúig vagy ötvenhatig a történelemleckék sorában, már megveregetik a tanár vállát, milyen remek munkát végzett. Aztán csodálkozunk, ha például a pázmányos diákok úgy reagálnak a fenti hírre, ahogy. A hiányosságokon nem segít, ha általánosan kötelező egyetemi tárgyakkal próbálják betömni a lyukakat, sokkal inkább a középiskolai és általános iskolai tananyag mennyiségét és minőségét kellene felülvizsgálni.
Ám ha már ilyen jellegű tárgyakat akarunk oktatni — az izraeli követséggel együttműködve, izraeli szakemberek által kidolgozott tananyaggal –, akkor sem elegendő a holokauszt oktatása. Két út lenne járható, persze erőforráskérdés, melyik utat választhatná a Pázmány. Az egyik, hogy általánosságban a népirtásokról, vagy a huszadik századi népirtásokról tartanának kurzust, amelyben nem csupán a holokausztról, hanem például a sztálini diktatúra áldozatairól, vagy az örmény népirtásról is szó eshetne. Talán ennél is megfelelőbb lenne egy olyan modern politikai ideológiákkal foglalkozó kurzus, amelyben nem félnének elővenni a náci, fasiszta, kommunista, anarchista és egyéb tanok fő ideológusainak szövegeit, amelyeket kritikai szempontból elemeznének. Így talán többen megértenék az ideológiai alapú népirtások mozgatórugóit, mintha csak a holokausztról kapnának bővebb tudást. Az ugyanis nem elegendő, csupán tűzoltásjellegű intézkedésnek tűnik.
A poszt eredetileg itt jelent meg:
