benyóblog

A szélsőjobb is kellett a brit kétharmadhoz

2015. május 09. 22:32 - Földi Bence

Thierry Ehrmann / Flickr / CC-BY 2.0


Persze nem úgy, mint hinnénk. Néhány érdekesség a 2015-ös brit parlamenti választásról.


Nagy-Britannia különös, nem következmények nélküli ország. Miután David Cameron Konzervatív Pártja abszolút többséget szerzett az Alsóházban, ellenfelei fogták magukat, és lemondtak.

Bukta bukta hátán

Lemondott a vártnál jóval rosszabbul szerepelt Munkáspárt vezérte, Ed Miliband. B. Simon Krisztián szerint olyat buktak, hogy„még egy szöget vert a mai európai balközép pártok koporsójába. Mostani vegetálása pedig ilyen formán hátráltatja a progresszív baloldali alternatívák létrejöttét is”. A Munkáspárt bénázása egyébként Skóciában volt a legszembetűnőbb: negyven helyet vesztettek, jó eséllyel amiatt, hogy a skót függetlenségi népszavazás idején Miliband unionista álláspontot képviselt. Azaz arra bíztatta a skótokat — ahol a Munkáspárt korábban nagyon erős volt — , hogy ne szavazzanak a függetlenségre. Ez lett belőle:


Lemondott Nick Clegg, a kormánykoalíciós partnerből törpévé vált Liberális Demokrata Párt vezetője is, sőt, amit én személy szerint legkevésbé vártam: az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának (UKIP) vezetője, Nigel Farage is vállalta a felelősséget. A UKIP egy éve még behúzta az EP-választásokat Nagy-Britanniában, ám most szarul szerepelt (igaz, 9,5 százalékkal jobban, mint 2010-ben): mindössze egy mandátumot nyertek el az Alsóházban, Farage pedig elbukta a versenyt saját körzetében.

A nagy különbség oka egyébként egyszerű: az EP-választáson pártlistákra szavaznak a britek, tökéletesen arányos rendszerről van tehát szó. A parlamenti választás viszont többségi elv mentén zajlik, azaz minden egyes egyéni körzetben relatív többséggel nyerni lehet. Így eshetett meg az, hogy ugyan a konzervatívok az összes voks 36,9 százalékát szerezték meg, a munkáspártiak pedig 30,4 százalékát. Ez a hat és fél százalék viszont a mandátumokban 99 fős különbséget jelent. Sőt: a Demokratikus Unionista Pártnak és a libdemeknek ugyanannyi (8) mandátuma lesz, pedig utóbbiak több mint 2,2 millióval több szavazatot kaptak.

„A győztesek a nagyobb és regionálisan beágyazott pártok. A magyar választási rendszerrel, illetve általában a demokráciával sok baj van — ám ezek közül az aránytalanság biztosan nem magyar unikum”

 — írta ezzel kapcsolatban Tóth Csaba a Republikon Intézet blogján.

Egy másik szélsőség is gyatrán szerepelt: a szebb napokat is látott British National Part, azaz a Brit Nemzeti Párt (BNP). 2012-ben, a Kommentár hasábjain az alábbiakat írtam:

„A bevándorlásellenesség magas mértéke magában hordozhatná egy radikális párt esetleges sikerességét — amit az is elősegítene, hogy a mainstream pártok érdemben nem beszélhetnek a témáról. Ám jelenleg úgy tűnik, hogy sem egy új párt megjelenésére, sem a BNP hatalomra kerülésére nincs esély, legfeljebb minimális erősödésre számíthatunk.”

Nos, ez sem jött össze, ugyanis 2010-ben még a szavazatok 1,9 százalékát húzták be, a mostani eredmény viszont a 0,1-et sem éri el. Mégis, a most megszerzett 1667 voks is hozzájárult ahhoz, hogy az összesen több mint 46 millió szavazópolgár majd’ kétharmada, 66,1%-a elmenjen a szavazófülkékbe. Egy csütörtöki napon! (Magyarországon egyébként 2014-ben 61,84%-os volt a részvétel, a többi európai ország adatát pedig itt lehet megtekinteni.)

Ahol még a viccpártok is jobbak, mint a szélsőjobb

A mandátumot nem szerzett, de a BNP-nél jobban szerepelt pártok listája elég hosszú (13 db), viszont annál érdekesebb. Van pártja a dolgozóknak, a keresztényeknek, a szocialista munkásoknak, az angol demokratáknak, a tradicionális unionistáknak. Ám van kettő igazán érdekes: az egyik A Kannabisz Biztonságosabb az Alkoholnál nevű alakulat, azaz a CISTA, amely Nagy-Britannia első olyan pártja, amely a droglegalizációt tartja legfontosabb céljának. Három hónappal megalakulásuk után szereztek 8419 szavazatot — így még viccesebb a BNP eredménye.

A másik furcsa alakulat a Monster Raving Loony Party nevű formáció, szlogenjük:

„Szavazz az őrültségre!”

Ez meg a honlapjukról van.


Összesen 3898 voksot gyűjtöttek, legjobb jelöltjük 370-et kapott. De ezért is jó dolog a demokrácia.

Na de mi lesz most?

Például rókavadászat. 2014-ben a Konzervatív Párt azt ígérte, hogy ha kormányra kerül, akkor eltörli a Tony Blair miniszterelnöksége alatt hozott, vadászatot korlátozó törvényt. A konzervatívok hírhedten szeretnek rókákra vadászni, nos, úgy tűnik, hogy Cameron sem felejtette el ígéretét.

1868: Rókavadászat. (Fotó: Robinson / Otto Herschan / Getty Images)


Egyik katonája, Jeremy Hunt már bevallotta, hogy a tory választási programban foglaltak szerint szavazást tartanak majd az Alsóházban a vadászattal kapcsolatban, ahol mindenki a saját belátása szerint voksolhat.

De lesz más is. Alex Salmond, a Skót Nemzeti Párt volt vezetője, korábbi skót miniszterelnök szerint például gyorsan, pár hónap alatt erodálódik majd a a konzervatív többség az Alsóházban. Salmond — aki libdem jelölttől vette el a mandátumot, visszatért a parlamentbe — szerint hamarosan ismét hallatják majd a hangukat, a konzervatívok kárára.

Hogy tényleg így lesz-e, az majd elválik, de annyi bizonyos, hogy a konzervatívok ilyen arányú győzelme meglepő. Majd kiderül, mihez kezd a többséggel Cameron és pártja.

A poszt eredetileg itt jelent meg:

A szélsőjobb is kellett a brit kétharmadhoz
7 komment

Szélről előzni a széljobbot?

2015. április 28. 23:20 - Földi Bence

guillotine.gif

A radikálisok témáinak átemelése sosem kifizetődő egy mainstream párt számára, ám ha ez a téma a halálbüntetés, akkor ez már nemcsak nem kifizetődő, hanem felháborító is.


Ismét elővette a halálbüntetés témáját a Fidesz. Nem először, már a kilencvenes évek végén foglalkozott ezzel, akkor ezt mondta:

„A halálbüntetés problémáját komoly, vitára alkalmas kérdésnek tartom.”

Estére már partnerre is talált a kormánypártban. Rogán Antal ugyanis kijelentette: a kaposvári trafikoslány gyilkosa megérdemelné a halálbüntetést, amelynek eltörléséről nem a nép, hanem az Alkotmánybíróság döntött 1990-ben. Éppen ezért legitim az erről szóló vita szerinte.

A téma korábban nemcsak Orbán Viktornál, hanem a frusztrált szélsőjobbnál jelent meg. Nem ez az első alkalom, hogy a Fidesz megpróbálja lenyúlni a Jobbik és más radikális szervezetek témáit — elég a legutóbbi ilyen esetre gondolni, amikor démonizálták a bevándorlókat. Pedig nem feltétlenül jó ötlet a széljobb erősödésére úgy reagálni, hogy átveszünk retorikai elemeket tőlük. Elég csak a brit David Cameronra gondolni, aki furcsa helyzetben találta magát, amikor egyszerre kellett csúnyákat mondania a bevándorlókra az erősödő UKIP miatt, valamint szépet is a kormánykoalíció másik tagja, a LibDem miatt.

„Orbán ezzel sem fog visszaszerezni egy szavazót sem” — írta Lakner Dávid az Alternatíván jegyzett, témába vágó posztjában. Úgy van, ahogy írja: a másolatra nem vevő a szavazópolgár. Korábban már foglalkoztam a témával, akkor bizonyos helyszíneken, bizonyos témák esetében tartottam kívánatosnak a mainstream pártok számára a radikálisok témáinak átvételét — mára revideáltam álláspontomat.

A Fidesz egyébként eddig ezt — mármint bizonyos témák átemelését — művelte, ám a halálbüntetés témájának újbóli beemelése a közbeszédbe szerintem nem megengedhető. Ez már egy olyan téma, amelyben a nem radikális pártok között konszenzusnak kellene lennie — bal- és jobboldaltól függetlenül számos szempontból aggályos ez a fajta büntetési mód. Nem tisztem érvelni a halálbüntetés ellen — számos szerző megtette már helyettem a történelem során. Az azonban egyértelmű, hogy a társadalom alantas, meggondolatlan vágyaira való apellálás felháborító a Fidesz részéről.

Főleg annak függvényében, hogy a halálbüntetés visszavezetése — amelyre nem nagyon akadt példa korábban — az Európai Unióból való kizárással jár együtt — ezt már Bárándy Péter jogász, volt igazságügy-miniszter mondta az ATV Egyenes Beszéd című műsorában. A Fidesz — sőt, már a Jobbik is — kinyilvánította néhány alkalommal, hogy az Uniót egyelőre nem kívánják elhagyni.

Azaz megint csak játszanak a szavakkal. „Orbán bedobja (…) a halálbünti-gumicsontot. Innentől kezdve pedig máris megvan, miről fog szólni inkább a diskurzus” — írta Facebookon Pintér Bence. És milyen igaza van. Már megint nem azzal foglalkozunk, hogy le kell-e fóliázni azokat a rohadt trafikokat.

Kép forrása: Giphy.com

A poszt eredetileg itt jelent meg:

Szélről előzni a széljobbot?
Szólj hozzá!

Cikkírás politikusoknak, 1. rész

2015. március 22. 20:50 - Földi Bence

Magyarországon főként a baloldalon divat az, hogy a politikusok felcsapnak zsurnalisztáknak. Írnak saját blogokra, a Dinamó Műhely hasábjaira, a Népszavába vagy a Népszabadság Fórum rovatába. Ennek okait most nem járnám körbe, inkább egy konzervatív politikus szösszenetét ajánlanám figyelmükbe.

kepernyofoto_2015-03-22_19_17_35.png

David Cameron, a Konzervatív Párt és a Liberális Demokrata Párt koalíciójának miniszterelnöke egészen zseniális címadással vétette észre magát a Sunday Timesban.

„A Munkáspárt miatt olyan bénák leszünk, mint Franciaország”

– nagyjából így lehetne lefordítani Cameron véleménycikkének cikkét. Ebből három dolgot tanulhat a magyar politikus-újságíró.

  1. Adj olyan címet, amellyel támadhatod a régi jó belpolitikai ellenfeled!
  2. Adj olyan címet, amellyel támadhatod a régi jó külpolitikai ellenfeled!
  3. A legjobb, ha ezt egyszerre teszed!

A baloldal egyébként jó úton halad, igen gyakran pakolja egy címbe egymás után az Orbán, Fidesz, Putyin, Oroszország szavakat. Csak így tovább!!!

Szólj hozzá!

Amerikai Elnemismert Államok

2015. március 18. 09:50 - Földi Bence

Az Egyesült Államok alapítása óta időről időre felmerül egy-egy tagállamban, hogy bizonyos területek akár külön is megpróbálhatnák, milyen az élet.

Legutóbb New York Államnál merült fel, hogy egy része függetlenedjen és csatlakozzon Pennsylvaniához. Mondjuk nem nagyon van esély arra, hogy sikerüljön.

„Egy államból való kiszakadáshoz ugyanis a jelenlegi amerikai törvények szerint egyrészt az állami törvényhozás jóváhagyása szükséges (…). De ez még mindig nem elegendő: egy új állam létrehozását a szövetségi kormányzatnál kellene kérvényezni, a kongresszus és a szenátus jóváhagyása is szükséges — de az elnöké nem”

– írtam 2013 októberében, a Mandineren, amikor éppen Jefferson Állam és Észak-Colorado Állam néven kívántak új tagállamokat létrehozni az USA-ban. A történelem során akadtak még érdekes formációk, amelyekből ugyan nem lett semmi, ám áttekinteni ezeket mégis érdemes (via Timeline.com).

Delmarva-félsziget (1776)

Mielőtt Virginia állam elfogadta volna egyik alapvető törvényét az államban élők jogairól, egy szemfüles képviselő megpróbálta a szövegbe csempészni, hogy a terület keleti partvidékének legyen joga függetlenedni. Persze nem sikerült, de azóta négyszer is fellángolt a félszigeten a függetlenedési kedv. A Delaware-hez, Marylandhez és Virginiához is tartozó félszigetről mindhárom államban nyújtottak be kérvényeket a politikusok, de sehol nem mentek bele a törvényhozók, hogy külön állammá váljon.

Franklin Állam (1783)

A függetlenségi háborúban eladósodott Egyesült Államoknak átengedte az észak-karolinai kormányzat az állam nyugati részét. Az erről szóló szerződés korrupt paktum volt, amelynek lényege az volt, hogy a résztvevő politikusok meggazdagodjanak. A törvényt eltörölték, de a jóhoz már hozzászoktak az ott élők, akik Franklin állam néven azóta is saját kis birodalmat szeretnének arrafelé. A Kongresszus akkor leszavazta a dolgot, de négy évig alternatív kormány működött Észak-Karolina nyugati felében. Amikor különböző indián törzsek megtámadták a franklinieket 1888-ban, gyorsan újracsatlakoztak a katonai segítség reményében Észak-Karolinához. Most Tennessee-hez tartozik a terület nagy része.

Deseret Mormon Állam (1849)

Az 1,2 millió négyzetkilométernyi területen — amely az amerikai Nyugat kb. felét, az országnak pedig a nyolcadát tette ki — a mormon egyháznak szántak nagy szerepet a kitalálók. A kilenc állam területét érintő Deseret elfogadott egy alaptörvényt is Iowa alkotmánya nyomán, amellyel elküldtek egy követet Washingtonba lobbizni. A Kongresszus nem hagyta jóvá a dolgot, főleg azért, mert nem tetszett nekik, hogy a mormon hagyományokban a poligámia megszokott dolog. Azért másfél évig itt is működött egy alternatív kormány, de a mormonok megbékéltek és Utah-ban élnek ma is.

Jefferson Állam (1941)

A második világháború ellenére a kaliforniai és oregoni hegyi emberek fogták magukat és lezártak egy fontos utat, amellyel korlátozták a környező megyék kereskedelmét. Ebben az időben az Egyesült Államok újságjaiban (főleg a nyugati parton) nagyjából egy szinten szerepelt Jefferson Állam függetlenedése és Németország világháborús hadművelete. Megválasztottak egy bírót az állam első kormányzójának, ám „pünkösdi királysága” pár nappal később véget ért Pearl Harbor bombázása miatt: a függetlenségért harcoló polgárok ismét dolgozni kezdtek a háborús erőfeszítések miatt.

New York –» Pennsylvania (2015)

New York állam déli része palagázban gazdag, ám a kitermelést egyelőre még nem engedélyezte a kormányzó. A terület egy államokon átívelő régió, a Twin Tiers része, Southern Tiers néven (pedig ez van északabbra). Felmerült, hogy New York államtól függetlenedve Pennsylvaniához csatlakozna. Utóbbi ugyanis olaj- és palagázbarát, a kitermelés már legális, ráadásul jobbak az adózási feltételek is. Kétséges, hogy sikerrel jár-e a mozgalom, az utolsó sikeresen elszakadó állam ugyanis Nyugat-Virginia volt (1863-ban, Virginiától).


Érdekel még a téma?

Ha kíváncsi vagy, hogy milyen próbálkozások voltak még az USA történelme során (pl. Transylvania!!!), akkor ezt ajánlom. Ha pedig arra vagy kíváncsi, pontosan mi szükséges az elszakadáshoz, ezt érdemes átböngészni.

A poszt eredetileg itt jelent meg:

Amerikai Elnemismert Államok
Szólj hozzá!

És az megvan, hogy létezik az angol L. Simon László, ráadásul nő?

2015. február 19. 22:29 - Földi Bence

szel.gif

„Mi történik, ha kifogyunk a megújuló energiából?”

– tette fel az égetően fontos kérdést az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának (UKIP) képviselőjelöltje egy vitán. Victoria Ayling Grimsbyből szeretne alsóházi képviselővé válni a május eleji választáson, de a szavazók nem az eszéért fogják szeretni.

A fentiek azt követően hagyták el Ayling száját, hogy a zöldpárti Vicky Dunn rákérdezett a UKIP egyik szórólapjára, amely azt tette szóvá, hogy az offshore szélenergiával kapcsolatos állásokat csak külföldiekkel töltik fel. Ayling egyébként nyilván azzal védekezett, hogy nem úgy gondolta, nem így értette. Hanem hogy mi lesz akkor, ha elfogynak a megújuló energiával kapcsolatos állami támogatások.

Ayling korábban a Konzervatív Párt színeiben indult, egykor azt is mondta a bevándorlókkal kapcsolatban, hogy vissza kell küldeni őket.


Emlékeznek még L. Simon Lászlóra és a napenergia kérdésére, amely szeptemberben került elő? Szerinte azért nem lehet nap- és szélerőművekre alapozni, mert

„áramra éjszaka is szükség van, valamint akkor is, amikor nem fúj a szél”.
Szólj hozzá!