A párizsi események következtében — a miniszterelnök hathatós segítségével — Magyarországon is téma lett a bevándorlás. Mialatt Magyarország tranzitországként kénytelen megküzdeni az érkező, majd többségében továbbálló szírek, afgánok és koszovóiak ezreivel, addig a világ túlfelén komolyabb problémákkal küzd a világ egyik vezető állama, Ausztrália.
A déli félteke egyik legfejlettebb országa mindig is — nah jó, úgy a 19. század óta — kedvelt célpontja volt a bevándorlóknak. Ausztrália az utóbbi évtizedben megnövekedett bevándorlás érdekében újranyitotta offshore menekülttáborait, 2012-ben például azt a Pápua Új-Guineához tartozó, Manaus szigetén lévő tábort, amelyikben zavargások voltak ezen a héten is.
2012-ben nemcsak szimplán egy menekülttábort nyitottak meg újra, hanem visszatértek a „Csendes-óceáni Megoldás” nevű programhoz is. Ennek értelmében a menekülteket nem Ausztráliában, hanem az országhatáron túl „kezelik”: itt döntik el róluk, hogy kaphatnak-e menekültstátuszt és bevándorlási engedélyt, vagy sem. A „Csendes-óceáni Megoldás” programot egyébként 2001-ben indította útjára a konzervatív John Howard-kormány, 2008-ban pedig a munkáspárti Kevin Rudd-kormány döntött úgy, hogy megelégeli az emberi jogvédő szervezetek folyamatos kritikáját és a táborokban kitört zavargásokat, így végleg becsukták az egészet. Végül a Ruddot párton belül megpuccsoló Julia Gillard — az ország első miniszterelnöknője — indította újra a programot, ez pedig azzal járt, hogy a 2008-ban bezárt, Naurun, az Ausztráliához tartozó Karácsony-szigeten és a pápua új-guineai Manus-szigeten ismét megnyitották a menekülttáborokat, ahol lényegében előzetes letartóztatásban tartják az illegális bevándorlókat.
A kambodzsai kapcsolat
A menekülttáborokban élők meglehetősen elkeseredettek, hiszen többnyire esélyük sincs bejutni abba az országba, ahová elindultak, ehelyett évekig nyomoroghatnak az Ausztrália névhez méltatlan körülmények között.
Tavaly februárban — amikor már az egyébként konzervatív Liberális Párt vezetője, Tony Abbott kormányzott — is komoly zavargások törtek ki a manausi táborban. A rendfenntartókkal és a pápuai rendőrökkel történtösszecsapásokban elhunyt egy iráni férfi, Reza Berati. Ezt követően közfelháborodás övezte a Manus-szigeten — és a többi offshore-menekülttáborban — zajló eseményeket, ám akkor Abbott azt mondta, nincs gáz, sőt, Kambodzsában is akartak nyitni egy újabb tábort. Szeptemberbenalá is írták az erről szóló megállapodást — ismételten kiakasztva a közvéleményt, amelyben arra vonatkozóan is megjelentek kritikus hangok, hogy a kambodzsai kormány emberi jogokat sért, így velük egyezkedni sem lehetne, nemhogy menekülttábort nyitni ott.
Éhségsztrájk, szájbevarrás, borotvapenge-lenyelés
Január közepén ismételten zavargások törtek ki a Manus-szigeti táborban, ahol 500 lakó kezdett éhségsztrájkba. Kilencen közülük odáig merészkedtek a figyelemfelhívó akciójukban, hogy összevarrták a szájukat, míg egy ember állítólag borotvapengét nyelt le, csak figyeljenek már a problémájukra. Nem is egyet, hanem négyet — egyet kihányt, de három benne maradt, ezért orvosi segítséget kapott. (Más források tíz összevarrt szájról, két iráni pengenyelőről és négy mosópornyelőről írtak.)
A táborban egyébként is gondok vannak: az ausztrál kormány állítólag nem fizeti megfelelően az alkalmazottakat, ezért a Manus-szigeti tábor dolgozóinak 60 százaléka egy ideig nem dolgozott. Most elvileg megint fizetik őket.
Az éhségsztrájk e sorok írásakor is tart, állítólag kétszázan vannak, akik nem fogadnak el ételt (és sokan italt sem) a tábor dolgozóitól. Az éhségsztrájk mellett ugyanakkor összecsapások is lehettek a pápuai rendfenntartók és a tábor lakói között. Igaz, ezt Pápua Új-Guinea tagadja. A menedékkérők ugyanakkor elmondták: két társukat is megverték a rendőrök, mindketten fejsérülést szenvedtek. Négy táborlakót magánzárkába vágtak a rendfenntartók — kábellel egy székhez is kötözték őket, biztos, ami biztos. Ketten közülük azt állítják, hogy látták a poszt elején említett Reza Barati meggyilkolását.
Hogy kerül magánzárka a menekülttáborba?
A Chauka elnevezésű magánzárkák létezéséről csak a menekültek beszámolóiban derült fény, azok nem szerepelnek a tábor hivatalos alaprajzán. Három darab, háromszög alakban összeforgatott hajózási konténerből áll, mindegyikben egy ágy és egy ablak van. Nemzetközi szakértők szerint a helyszín pszichológiai szempontból káros, ráadásul büntetésre lett kitalálva.
A tábor lakói — akik két helyszínen is elbarikádozták magukat — az ENSZ közbelépését kérik, mondván embertelenül bánnak velük a tábor működtetői. Azt kifogásolják, hogy túl sokáig — van, aki már másfél éve van ott — kell éljenek a táborban, amely olyan, mint egy börtön. Azt szeretnék, ha az ENSZ foglalkozna velük, mások pedig abban érdekeltek, hogy Ausztrál családokhoz kerüljenek.
Bill Shorten, az ellenzéki Munkáspárt balszélről, a szakszervezetek felől érkezett elnöke szerint az ausztrálok többségének elege van abból a titkolózásból, ami a Manus-szigeti tábort körülveszi. Úgy véli, hogy az embercsempészek ellen fel kell lépni, de azon embereket, akik Ausztrália oltalmát szeretnék élvezni, megfelelően kell kezelni.
Mindezekhez képest ami itthon zajlik bevándorlás témában, csak szájtépés.
Nyitókép: sbs.com.au
A poszt eredetileg itt jelent meg:
Míg mi csak dumálunk a bevándorlókról, a világ túlfelén összevarrják a szájukat a menedékkérők
