benyóblog

Formálható-e az emberi természet?

2010. május 02. 16:35 - benyó

Az alábbi esszé Politikai filozófia 2. szemináriumra készült, ma.

Az emberi természet formálhatóságának problémája már évezredek óta foglalkoztatja a filozófusokat és egyéb gondolkodókat, mire eljutott hozzám is e probléma, melyen sokat gondolkodtam. Eredményeimről írott esszémben igyekszem meghatározni az emberi természet fogalmát, majd kitérek a személyiségünk és a természetünk viszonyára is. Ezek után rátérek a dolgozat fő kérdésére, mely a címben is szerepel, s végül végső következtetésként megállapítom, az emberi természet nem formálható.

Alapvető probléma, hogy mit nevezünk mi emberi természetnek. Meddig terjed, hol vannak a határai? Egyenlőségjelet tehetünk-e a személyiség és az emberi természet közé? Vajon mikor alakul ki? Amíg ezeket a kérdéseket nem tisztázzuk, nem mehetünk tovább arra a kérdésre, hogy vajon az emberi természet stabil-e, vagy netán alakítható.

Az emberi természetet úgy értelmezem, hogy ez egy olyan alap beállítottság, ami hat a döntéseinkre. Úgy vélem, hogy a természetünk az attitűdjeink fölött áll, a szociológiában ezt habitusnak is szokás nevezni, de azt hiszem, hogy ennél összetettebb fogalom, a habitus szerintem az emberi természetnek csak egy szelete. Felfogásom szerint a természetünknek részei még az ösztöneink is. Nem gondolnám, hogy a személyiségünk egyenlő lenne a természetünkkel, sőt, énünk két küzdő feleként tudnám elképzelni ezeket, melyek közti kölcsönhatás eredményeképpen jól, vagy kevésbé jól alakulhat az életünk, attól függően, hogy énünkben mikor mely rész kerekedik felül. Bizonyos helyzetekben a személyiségünk felül tud kerekedni az ösztöneinken, ám a jelenség fordítva is létezhet. Az előző bekezdés utolsó felvetett kérdésére válaszolva: szerintem a természetünk már egészen kisgyermekkorban kialakul, amikor már föl tudjuk fogni a környezetünket, amikor már értjük és alkalmazni tudjuk a kultúránk gondolkodási sémáit. Láthatjuk tehát, hogy az emberi természet egy nagyon összetett és bonyolult fogalom, ezért nem is olyan egyszerű a címben szereplő kérdésre válaszolni, mint ahogy elsőre gondolnánk.

Sokak szerint az emberi természet javítható, legalábbis erre a következtetésre jutok, ha azt a tényt nézem, hogy az „átlagos természetű” emberektől elütő természettel rendelkező személyeket igyekeznek javítani, méghozzá intézményes módon. A büntetés-végrehajtási és javítóintézetekben próbálják átadni a deviáns viselkedésűeknek bélyegzett személyek számára a társadalom normáit, sok esetben szakmát is tanítanak nekik, hogy könnyen illeszkedhessenek majd vissza az adott társadalomba. Úgy gondolom, hogy ez a nézet azért hibás, mert az adott személynek nem a természetét, hanem a személyiségét változtatja meg, hogy jó, vagy rossz irányban, az már egy másik kérdés. Szerintem ezek az intézmények csak azt tudják megtanítani, hogy hogyan kell elfojtani a természetünk ingereit, tehát gondolatmenetem szerint ezek a személyiséget igyekeznek javítani. Sok esetben ez nem tudatosul azokban, akik határoznak az ilyen intézmények felállításáról. Úgy gondolom, hogy maga a kezdeményezés nem hibás, hiszen igyekeznünk kell, hogy a „deviánsok” újra a társadalom tagjai lehessenek, viszont azt látnunk kell, hogy ezek az emberek sosem lesznek ezen társadalom átlagos, egyenértékű tagjai, éppen azon tulajdonságaik miatt, melyeket a többség devianciának titulál. Ezek a tulajdonságok pedig a természetükből fakadnak.

A „deviánsok” társadalomba való integrálásának nehézségeire kiváló példa a romák kérdése. Ezen példán keresztül arra is rá tudok mutatni, hogy milyen kapcsolat áll fenn kultúra, oktatás és az emberi természet között. Szemlélődéseim során azt vettem észre, hogy két, teljesen más kultúrából érkező egyén természete nagyban különbözik, méghozzá nagyobb mértékben láttam különbözőnek, mint két, azonos kultúrából származó személy megfigyelése esetén. Arra kellett rájönnöm, hogy az emberi természetre nagy hatással van a környezet, valamint annak gondolkodásmódja (a normákkal kapcsolatban viszont már nem láttam összefüggést). Méghozzá oly módon, hogy ez a gondolkodásmód, a kultúra logikája nagyban befolyásolja azt, hogy az életünk során minket érő ingerekre milyen válaszokat adunk. Erre sokan azt a választ adhatják, hogy el lehet sajátítani egy másik kultúra gondolkodásmódját, ezáltal megváltoztatható az emberi természet. Ez a roma integráció egyik kimondatlan alaptétele is, mely szerintem nem állja meg a helyét. Úgy gondolom, hogy az oktatás, ahogy a javító intézmények is, csak a személyiséget fejlesztik, azt a képességet, hogy hogyan nyomjuk el, írjuk felül ideiglenesen az ösztöneinket, alapvető beállítottságunkat. Nem mondom azt, hogy oktatás, vagy tanulás révén lehetetlen lenne elmélyülni olyan szinten egy másik kultúra gondolkodásmódjában, hogy ne tudnánk azt magunkévá tenni. Annyit mondok csak, hogy ez nagyon ritka, valamint sosem örök érvényű és sosem teljes mértékű. Ezért is tartom hibásnak azt a gondolatot, hogy a roma kultúrából származó gyermekek többségi, magyar kultúrájú társadalomba való integrációja a tömeges oktatáson alapuljon. Hogy mi lenne a megoldás? Az már egy másik esszé témája lehetne.

A tanulásnak, ahogy én látom, életünk kisgyermekkori fázisában van természetformáló ereje. Ahogy fentebb említettem, úgy vélem, hogy a természetünk kialakulásában nagy szerepe van annak, hogy kisgyermekként, milyen gondolkodásmódot sajátítunk el. Ez pedig kultúrafüggő. Ezért lehetséges például az, hogy ha egy csecsemőt elszakítunk a családjától és a világ másik végében szocializálunk, akkor az utóbbi kultúra gondolkodásmódját fogja elsajátítani. Egyik vietnami származású ismerősöm, aki már Budapesten született, a vietnami nyelvet sem beszéli, egész életében Magyarországon élt. Az európai gondolkodásmódot sajátította el gyermekkorában, mert szülei igyekeztek úgy szervezni életüket, hogy ő minél többet lehessen magyar gyermekek között. Ennek következményeképp első Vietnamba utazásakor turistaként, idegenként érezte magát abban az országban, ahonnan származott, nem értette nyelvüket, gondolkodásmódjukat sem. Gondolatmenetem szerint azért, mert más a természete, mint Vietnamban élő rokonaié. Úgy vélem e példa jól szemlélteti, hogy mennyire fontos is a kisgyermekkori környezet az emberi természet kialakulásában.

Amint látható, nem értek egyet sem Rousseau-val, sem azokkal, akik szerint javítható az emberi természet. Rousseau gondolata szerint az ember eredendően jó, csak az idők folyamán romlik el. Ezért úgy gondolta, hogy a nevelés során biztosítani kell azt az állapotot a gyermekek számára, amiben nem romolhat el. Szerinte az ősi, természeti állapotban voltak utoljára igazán jók az emberek, ezért arra a következtetésre jutott, hogy a nevelés során ezt az állapotot kell „imitálni”. Nos, Rousseau gondolata számomra nem elfogadható, mert szerintem az ember nem lehet eredendően sem jó, sem rossz, úgy vélem, hogy a gyermekkori környezet az, mely meghatározza, hogy az embernek milyen lesz a természete. Az hogy ez jó-e, az nem megválaszolható, mert kontextus kérdése. Nyilvánvaló, hogy egy társadalom számára egy más kultúrából érkező sok esetben deviáns viselkedést mutat, de ugyanez a személy saját kultúrájában átlagosnak számít.

Az emberi természet javíthatóságát vallók felé pedig azt kell mondjam, hogy fejtegetéseim során arra a következtetésre jutottam, hogy az emberi természet olyan nem megváltoztatható, biztos pont az életünkben és az énünkben egyaránt, mely segít kiküszöbölni azokat a hibákat, melyeket a folyamatosan változó személyiségünk miatt elkövetnénk. Az érem másik oldalaként viszont azt is látnunk kell, hogy a személyiségünk pedig abban segít, hogy a társadalmi normákhoz igazodjunk, kiküszöböli azt, hogy olyat tegyünk, melyet a természetünk sugall számunkra, de a társadalom normáiba ütközne.

Esszémben tehát felvázoltam gondolataimat az emberi természet, a személyiség, az én, a kultúra, a normák és az oktatás kapcsolathálójáról. A dolgozat legvégén azt is megállapítottam, hogy az emberi természet egyszer, kisgyermekkorban kialakult, de azután már nem változtatható, de ez így van rendjén, mert így segíthet kooperálni a személyiségünkkel az életünk folyamán.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://benyo.blog.hu/api/trackback/id/tr544878611

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.