benyóblog

Röpcédulák harca - A 2010-es országgyűlési választások szórólapjainak elemzése

2010. május 19. 17:19 - benyó

2010-ben országgyűlési választásokat rendeztek Magyarországon. A választásokon húsz párt állított jelöltet, s végül négy (a KDNP-t külön számolva öt) párt, valamint egy független képviselő jutott a Parlamentbe.


A választási kampány elején fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy kellene majd írni egy tanulmányt a megjelenő szórólapokról, ezért úgy döntöttem, hogy össze fogok gyűjteni annyit, amennyit csak tudok. Ismeretségi körömet is bevonva az ügybe, valamint az interneten keresgélve sikerült huszonhat röpcédulát összegyűjtenem, amiből végül megírtam ezt a dolgozatot.

A tanulmány elején ismertetem a kampánykommunikáció elméleti hátterét, majd a 2010-es kampányról írok pár sort általánosságban. Ezek után következik a dolgozat legnagyobb részét kitevő szórólapelemzés, melynek során bemutatom a Fidesz-KDNP, az MSZP, a Jobbik, az LMP, az MDF, a CM, a Munkáspárt, Bethlen Farkas és a Mindszenty Alapítvány (ez szerepel a címoldalon) általam összegyűjtött szórólapjait.

Ezek után ismertetek néhány olyan kiadványt, melyeket reményeim szerint majd egy másik tanulmányban fogok elemezni. Így szót ejtek két Fidesz-KDNP- és két MSZP-füzetecskéről is.
Dolgozatom végén bemutatom, hogyan jelent meg a kampány során a költészet a szórólapokon.

A tanulmányt összegzéssel zárom.

1. A kampánykommunikációról általában

Gianpetro Mazzoleni Politikai kommunikáció című művében olvastam utána a téma elméleti hátterének, ezt fogom most bemutatni.

A politikai kommunikáció-kutatás legkedveltebb témája a kampány, olyannyira, hogy a diszciplína szakirodalmának kétharmadát teszik ki a kampányokról szóló tudományos elemzések. A kampánykommunikáció magában foglalja az egész politikai kommunikációt, méghozzá azért, mert a politikai életben „permanens kampány” zajlik. A választási kampányok valójában kommunikációs kampányok és a kampánykommunikáció „a politikai kommunikáció minden más formájának gyökere”. A kommunikáció pedig olyan eszköz, melynek révén elkezdődik, folytatódik és zárul egy politikai kampány.

A szerző két kampánytípust különböztet meg: az irányított kommunikációs kampányt és a tömegtájékoztatási eszközök kampányát. Előbbinek célja a választói szavazat elnyerése közvetlen meggyőzés révén. A kibocsátók, termelők és irányítók itt a pártvezérek és a pártjelöltek, akik személyesen képviselik a kampány során a pártjukat. A címzettek ebben az esetben a választópolgárok, az üzenet pedig meggyőző típusú (propaganda és reklám). Ebben a kampánytípusban általában saját pénzből finanszírozza a párt a kiadványait, vagy hirdetési helyet bérel különböző médiumokban. A tömegtájékoztatási eszközök kampánya során a kibocsátó médiaszervezeteknek (pl. televíziós csatorna, rádióadó) nem a közvetlen meggyőzés a célja, inkább informatív-referenciális, vagy kritikus szerepben tűnik fel. Utóbbi kampánytípus jelen esetben számunkra nem olyan lényeges.

Az irányított kommunikációs kampány tehát a pártok és jelöltjeik választási kampánya, melynek során a jelölt megmutathatja magát, valamint előadhatja elképzeléseit, programját. Ennek hatásos eszköze a propaganda és a meggyőzés. Ennek is két sémája létezik: a „mi szemben velük” kommunikációs séma és az amerikai modell. Előbbi során „a jelölt megerősíti a már „magáénak tudott” választók hovatartozását és meggyőződését, s a médiát legfeljebb arra használja, hogy újabb híveket szerezzen”. Az amerikai modellt választók célja a szavazatmaximalizálás, tehát mindenkit meg akarnak hódítani. Mindkét séma elterjedtté vált a világban.

Mazzoleni még hozzáteszi, hogy a politikusok általában külső szakértőkre bízzák a kampány irányítását (pl. MDF – Somogyi Zoltán, LMP – Karácsony Gergely), így az professzionalizálódott, ezáltal elterjedt és fejlődik a politikai marketing. Ennek kiterjedt eszköztára van, ami számunkra érdekes, hogy a hagyományos eszközök és technikák közé tartozik a külső propaganda számára készített sajtó, melyekről ez a dolgozat is szólni fog.

2. A 2010-es kampányról általában

Az országgyűlési választások első fordulója előtt megjelent HVG Vélemény rovatában Havasi Raymond reklámszakember fogalmazta meg gondolatait az idei kampánnyal kapcsolatban. Havasi is úgy érzi, ahogyan én, hogy az idei kampány nem volt túl szellemes, nem volt elég kreatív. Úgy véli, hogy „a pártok a látszólag biztosra mennek, és a sok esetben közhelyes választási szlogenek mellett a jelöltek előnyös megjelenítésére fókuszálnak”, amint azt (reményeim szerint) látni fogjuk ebből a tanulmányból is.

A cikk utolsó bekezdésében arról ír, hogy a politikai reklám alig képes befolyásolni az elkötelezett szavazókat, tehát a bizonytalan szavazókra kellene koncentrálni. A cikk megírásakor reménykedett, hogy a két forduló közti küzdelem majd izgalmasabb kommunikációt fog hozni, utólag úgy látom, hogy ebben az időszakban a Fidesz-KDNP hatalmas előnyétől megrettent ellenfelek már nem sok energiát fordítottak kreatív kampánykommunikációra.

Havasi Raymond az írása legvégén nosztalgiával tekint vissza a Fidesz mára klasszikussá vált, 1990-es „Tessék választani!” szlogenű plakátjára, mely a zseniálisan kreatív kampánytermékek közé tartozik. Úgy véli, könnyen lehet, hogy akár négy évet is várnunk kell, hogy hasonló színvonalú kampányt láthassunk.

Egyet kell értenem Havasival, szerintem is eléggé „lagymatag” volt a 2010-es országgyűlési választásokat megelőző kampány, hiányoltam a kreativitást a pártokból. Igaz, hogy a két kisebb párt, a Jobbik és az LMP aktívabb és hatásosabb kampányt folytatott, mint nagyobb vetélytársaik, de én is úgy gondolom, hogy ez a kampány volt az utóbbi választások leggyengébbike. Valószínűleg azért, mert a választások egyetlen igazán nagy tétje az volt, hogy megszerzi-e a Fidesz-KDNP a kétharmadot (végül a mandátumok majd' 68%-át nyerte el a pártszövetség).

3. A szórólapok elemzése

Ebben a fejezetben azokról a kiadványokról fog szó esni, melyek maximum négy oldalasak, nincsenek telezsúfolva táblázatokkal, grafikonokkal és adatokkal. Ezek a röpcédulák csak az adott pártot, vagy jelöltet mutatják be (kivéve az utolsót). A szórólapokat pártok szerint csoportosítottam, s választási eredmény alapján raktam sorba a pártokat. Így a Fidesz-KDNP szóróanyagainak bemutatása után az MSZP, a Jobbik, az LMP, az MDF, a Civil Mozgalom és a Munkáspárt szórólapjai következnek. Az utolsó, Egyéb címet viselő kategóriában egy független jelölt és a Mindszenty Alapítvány szórólapja kerül majd bemutatásra.

3.1 Fidesz-KDNP

A Fidesz március 15-ét követően kezdett komolyabb kampányba, az „Itt az idő!” című érvelő szóróanyagukkal kezdték a választók meghódítását. A párt kedvelt formátuma a levél volt, a hozzám eljutott szórólapjaik közül három ebben a műfajban íródott (szerzőik: Orbán Viktor, Schmitt Pál és Bábiné Szottfried Gabriella), az egyik pedig egy négy oldalas hírlevél. Ebben a 2010. márciusi, terézvárosi önkormányzati hírlevélben Csernyák Gábor önkormányzati képviselő (aki készségesen megadja elérhetőségeit) próbálja meggyőzni a választópolgárokat, hogy a Fidesz-KDNP jelöltjére, Illés Zoltánra szavazzanak.

Az ajánlószelvények megköszönésével kezdi, majd áttér arra, hogyan fejezték ki a polgárok szimpátiájukat pártja iránt eddig. Az első oldal alján olyan hangzatos ígéretekkel buzdítja a szavazókat, mint például: az új kormány „kiviszi az országot a mély gazdasági, társadalmi, erkölcsi válságból”, vagy „elszámoltatja azokat, akik saját zsebük megtömésével foglalkoztak”. A négy oldalas kiadvány második oldalán azzal vádolja a koalíciós kerületi vezetést, hogy a költségvetés megszavazása kapcsán szembeszegültek az Alkotmánybírósággal. Láthatjuk, hogy Csernyák úr igyekszik a helyi választókat helyi kötődésű ügyeken keresztül meggyőzni. A harmadik oldalon a „Tarlós István Budapest jövőjéről” cím szerepel, ahol én egy Tarlós-írást vártam, ehelyett egy fotó szerepel, s a képaláírásból kiderül, hogy a helyi jelölt és Balázs Péter színművész társaságában látható, leendő főpolgármester-jelölt, februárban előadást tartott a helyi Fidesz-irodában. Ezek után Dr. Illés Zoltán kéri a választókat, hogy szavazzanak rá, mert „Itt az idő – a környezetváltozásra!” (tehát itt is helyi szintre hozza a kampányt).

Orbán Viktor levelét „Kedves Barátom!” megszólítással kezdi, s a Gyurcsány-korszak legyőzésére, tehát arra buzdít, hogy egyéniben és listán is a Fideszre szavazzon a kedves választópolgár. Amint írja: „Két jól irányzott szavazattal mindenki győztes lehet!” Egyébként a Gyurcsányra való hivatkozás, a Bajnai-kormány Gyurcsány-utódként való beállítása végig megjelent a Fidesz, kampány idején használt retorikájában. Levelét a jól ismert formula parafrázisával zárja: „Itt az idő, Magyarország! Itt az idő, magyarok!” A levél felső sorában és a másik oldal közepén is az a kép szerepel, mely az országos plakátkampány során is látható volt, tehát a magyar zászlók előtti (Havasi Raymond szerint magabiztosan) mosolygó Orbán-profil, az Obama-kampány dizájnjára hajazó kék szövegdobozzal, ráadásul mindenféle pártszimbólum nélkül.


Schmitt Pál, az Európai Parlament alelnökének levele – szerkesztésében – a Fidesz-elnök levelére hajaz. Nyugdíjasokhoz szóló írásának másik oldalán a Fidesz egyik plakátjának másolata látható a „Mentsük meg az egészségügyet!” szlogennel. Levelében feleleveníti a hírhedt őszödi beszédet („Hazudtunk reggel, éjjel, meg este.”), valamint egy 2006-os kampány során lezajlott televíziós vitát, melyben a levél szerint Gyurcsány Ferenc „hevesen kikérte magának, hogy kórházi napidíjat és vizitdíjat készülnének bevezetni”. Említi azt is, hogy végül ezeket az intézkedéseket az azokat meghozó MSZP akarata ellenére, 2008 márciusában „Önökkel közösen töröltük el”. Levelét hangzatos, de nem túl konkrét ígérettel folytatja: „az időskor méltóságát minden körülmények között biztosítani fogjuk”. A mondatot vastag betűkkel szedték, miként azt is, hogyan képzeli ezt el a Fidesz: „megvédi a nyugdíjak értékét és megakadályozza a nyugdíjpénztárak privatizációját”. Levele végén figyelmezteti a nyugdíjas korú választót, hogy ne hagyja magát ismét becsapni a szocialisták által, azaz szavazzon a Fidesz-KDNP-re.


Bábiné Szottfried Gabriella levelét, aki most már Pest megye második választókerületének megválasztott képviselője, a második forduló előtt kaptam kézhez. Rövid üzenetében arra buzdítja a választóit, hogy a második fordulóban is őt válasszák. Erre utal az „Újra Fidesz!” felkiáltás is, valamint a levél fogalmazásmódja, ami alapján arra lehet következtetni, hogy a jelölt nem számított arra, hogy olyan ember szavazna rá, aki az első fordulóban nem tette (az első fordulóban kiesett a Jobbik, valamint az LMP jelöltje, tehát voltak megszólítandó szavazópolgárok).

A Fidesz-KDNP másik három szórólapja is érdekes, az egyik az oroszlányi Fidesz-iroda negatív kampányának egyik darabja, a másik pedig egy különleges próbálkozás a választópolgárral történő kommunikáció fejlesztésére. A harmadik Balsai István, Budapest 2. számú választókerületében indult Fidesz-KDNP-s jelölt szórólapja.


Az oroszlányi szórólap első ránézésre akár az MSZP kiadványának is tűnhet (a dizájn a 2006-os szocialista kampányra hajaz [vörös színű négyzet]), amíg el nem olvassuk a rajta lévő feliratot: „Keleti György és Gyurcsány Ferenc. Együtt tették tönkre az országot”. A hátoldalán megtudhatjuk, hogy Keleti György 1854 alkalommal szavazott együtt Gyurcsánnyal, így vele szavazta meg többek közt a nyugdíjelvonást, valamint az adóemeléseket. A szórólap a „Vessünk véget a Gyurcsány-korszaknak!” szlogennel zárul (amire még más kiadványban is láthatunk példát).

A második, nem levél formátumú röplapot is Oroszlányból kaptam. Első oldalán egy kérdőív található, mely kíváncsi a válaszadó véleményére Keleti Györggyel, a koalíciós kormánnyal, a 2010-es költségvetéssel, valamint a kis- és középvállalkozások helyzetével kapcsolatban. A második oldalon egy kérdés-kérés szerepel: „Ön az országgyűlési választáson mit tart a legfontosabbnak beilleszteni a jelölt programjába? Mit javasol? Kérem írja meg a véleményét, ötleteit!” Ez a kérdőív ékes bizonyítéka lehet annak, hogy a Fidesz-KDNP már hatalomra jutása előtt megkezdte az általa hangoztatott Nemzeti Konzultációt.

Balsai István szórólapjának (mely országosan mindenütt a postaládákba került, csak mindig a helyi jelölttel aktualizálva) első oldalán az ő fotója szerepel, amint fiatalok között beszél. A második oldalon újabb magyarázatot találunk, hogy minek jött el az ideje: a gazdaság talpra állításának, munkahelyterem-tésnek, a közbiztonság növelésének, az egészségügy megmentésének, valamint a szociális biztonság megteremtésének. A harmadik oldalon Balsai úr arról ír, hogy a kerület milyen hátrányokat kellett elszenvedjen a kormányzati intézkedésekből kifolyólag, s itt is láthatjuk egy portréját, zakója reverjén magyar zászlót formáló kitűzővel. A negyedik oldalon az ajánlószelvény kitöltési útmutatója szerepel. A harmadik és negyedik oldalhoz kapcsolódik egy kis adatszolgáltató űrlap, melyet a perforációnál letépve ki lehet tölteni, akár azt a négyzetet is bejelölve, hogy „Önkéntesnek jelentkezem”.


A Fidesz-KDNP idei kampányát ismét a narancssárga szín dominanciája jellemezte, de érdekes volt megfigyelni, hogy előszeretettel használták az MSZP lejáratására szánt kampányanyagok elkészítése során a szocialisták eddigi dizájnelemeit, valamint azt is, hogy Orbán Viktor mennyire támaszkodott Barack Obama amerikai elnök kampányának vizuális eszköztárára.

3.2 MSZP



A Magyar Szocialista Párttól öt különböző féle, klasszikus szórólapot sikerült gyűjtenem. Ezek közül az első az a négyzet alakú szóróanyag, mellyel az ország több pontján is találkoztam. Egyik oldalán Mesterházy Attila „durcás, fáradt” tekintetű portréja szerepel, aki „a megújuló, demokratikus baloldal miniszter-elnök-jelöltje”. Az MSZP idei kampányában az emblémájának (s egyben az ország zászlajának) színei dominálnak, így ezen a szórólapon is a vörös, fehér, zöld színösszeállítás szerepel. A zöld szín szerepeltetése némileg eltér a hagyományoktól, eddig ugyanis a vörös dominált (bár 2002-ben például kéket is használtak a kampány során). A szórólap hátoldalán mindenütt a helyi jelölt szerepel, esetemben Dr. Jakab Zoltán, akinek neve alatt az „Értékeink: hagyomány, lokálpatriotizmus” felirat olvasható. A fénykép egyébként meglehetősen előnytelen, a jelölt fiatalosnak szánt, de szerintem kevésbé jól sikerült frizurája, valamint Jakab úr arckifejezése miatt.

A második szóróanyag Hiller István levele Pesterzsébet és Soroksár lakóihoz (ez a szórólap is több helyről előkerült, más-más jelölt levelével). Hiller feleleveníti a múltat, hogy nyolc éve már a terület országgyűlési képviselője, valamint elkezdi sorolni, hogy mennyi mindent építettek-újítottak fel az elmúlt évek alatt (pl. Grassalkovich út Soroksáron, uszoda Pesterzsébeten). A képviselőjelölt szerint a terület otthonosabb, mint nyolc éve volt. Ahogy írja: „Mindezt közösen értük el! A közös siker pedig a közös folytatásban áll! Folytatni kell!”. Levele harmadik, egyben utolsó oldalán ígéri, hogy az eddig elkezdett projekteket folytatni fogják, valamint több új utat és egy Duna-rehabilitációs programot is hirdet. Levelét azzal zárja, hogy biztatja a választópolgárt (párjával közös képen szerepelve), hogy válassza a közös folytatást a megosztó politika helyett.

Ugyanezen a szórólapon megtalálható egy másik levél is, méghozzá Mesterházy Attila miniszterelnök-jelölt honfitársaihoz címzett írása. Bemutatkozással kezd, majd komolyabb dolgokra fordítja a szót: „Szociáldemokrata politikusként vallom, hogy együttes erővel olyan Magyarországot tudunk teremteni, melyben szorgalmas és kemény munkával boldogulni, gyarapodni lehet”. Ezek után rátér arra, hogy az országot kettészakította a gyűlöletkeltés, mely  „a szabadság legnagyobb ellensége, a magyar kibontakozás legnagyobb akadálya”. Úgy véli, hogy a politika nem öncélú tevékenység, hanem az emberekről kell(ene) szóljon. Azt írja: „Az én szememben nincs jobb- vagy baloldali Magyarország, csak olyan emberek, akik egy jobb, tartalmasabb életben reménykednek, és ezért tenni is akarnak”, tehát (ahogy én látom) rövid időn belül ellentmond saját magának, hisz korábban kettéosztott országról beszélt. Mesterházy a levél végén is igaz demokratának állítja be saját magát és pártját: „Tántoríthatatlanul hiszem, hogy mindenkit megillet az emberi méltóság, a szabadság és a jólét”. Levelét azzal zárja, hogy elnökjelöltként azért fog küzdeni, hogy az ország beteljesíthesse a rendszerváltás húszéves ígéretét. Az üzenet azért is érdekes, mert egyetlen kimondott ígéret sincs benne, csak sugall olyan dolgokat, melyeket nem mer, vagy nem akar leírni. Ez a levél valószínűleg a legjobban sikerült az összes levél közül, melyek a választási kampány során születtek, politikai retorikáját és nyelvhasználatát tekintve mindenképp.


A harmadik szórólap a már korábban említett Jakab doktoré, rajta egy nagy, valószínűleg gyermek rajzolta-festette vörös kereszt, valamint egy feltartott hüvelykujjú orvosalak, aki mellé a biztonság kedvéért odaírták a jelölt nevét. A szórólapon a „Szavazz a dokira!”, valamint „Az egészséges jövőért!” feliratok szerepelnek. Ez a röpcédula, miként a következő kettő is, már a két forduló között került a választópolgárokhoz. Mellesleg könnyen lehet, hogy a később vereséget szenvedett jelölt bonyodalmakba keveredhet a vörös kereszt jogosulatlan használata miatt.


A következő két szórólap tipikus esete annak, hogy egy párt hogyan próbálkozik más pártok szimpatizánsait megnyerni. Az első ezek közül egy olyan röpcédula, mely egy az egyben szerepelt politikai hirdetésként Budapest egyik legolvasottabb, ingyenes napilapjának hasábjain is, amellett, hogy aluljárókban is osztogatták. Ez a szórólap egyszerre négy párt szavazóit szólítja meg egy mondaton belül, ráadásul eltéveszthetetlenül, mert az adott szavazókhoz az adott párt színei társulnak: „Szabad demokraták (SZDSZ, világoskékkel), magyar demokraták (MDF, sötétzölddel), szociáldemokraták (ebben az esetben MSZP, bár lehetne az MSZDP is; vörössel), igen, lehet más a politika, ha (LMP, világoszölddel) megállítjuk Orbán Viktor kontrollálhatatlan túlhatalmát (Fideszre való utalás, narancssárgával). Április 25-én szavazzon az MSZP jelöltjeire (ismét vörössel szedve)!”. A szórólap kapcsán egyébként az LMP bejelentést tett jogosulatlan névhasználat miatt, de a pártot elutasították.


Az utolsó szórólap Újbuda szocialista képviselőjelöltjének, Molnár Gyulának a röpcédulája. Ezen az egy oldalas propagandakiadványon már egyszer sem szerepel az MSZP neve, vagy emblémája, de még az sem, hogy Molnár Gyula szocialista jelölt volna. A szórólap egy kissé nyakatekert versikével indít („Ha szereti Újbudát, válassza Molnár Gyulát!”), majd négy pontban felsorolja, miért is érdemes a jelöltre szavazni. Először azt hozza föl, hogy a képviselőjelölt határozottan tudná képviselni Kelenföldet, Albertfalvát és Újbudát. A második pontban megvádolja a kereszténydemokrata jelöltet, Simicskó Istvánt, hogy csak a kampány idejére látogat Újbudára. Ezzel szemben Molnár Gyula itt él, így hagyatkozik a választók lokálpatriotizmusára. Megszólítja a környezettudatos, többségében LMP-s szavazókat is: szavazzon Molnárra, „ha tiszta, zöld, biztonságos városban szeretne élni!”, valamint azokat, akiknek jelöltje nem jutott be a második fordulóba, vagy pedig LMP-s: „ha nem akarja, hogy elvesszen a szavazata, akkor vasárnap jöjjön el Ön is, és szavazzon arra a képviselőre, akit mindannyian ismerünk, 16 éve bizonyítja, hogy városunkban TÉNYLEG LEHET MÁS A POLITIKA!”. A szórólapon az MSZP-logó helyett egy vörös szív szerepel, a színösszeállítás pedig sötétkék-sötétzöld, tehát ezzel a röpcédulával is egyszerre akarták megszólítani az MDF-es, szabaddemokrata és LMP-s szavazókat.

Az MSZP valószínűleg rengeteget költött a kampányára, de nem hiszem, hogy sokakat tudtak volna meggyőzni csak a plakátjaik, vagy szórólapjaik révén. Mondataik erőtlenek és nehezen hihetőek voltak, ráadásul szembe kellett nézniük azzal is, hogy a választások során protestszavazás folyt ellenük, azaz a kampányuk eleve halálra volt ítélve, valószínűleg csak becsületből folytatták le, vagy netán valóban hittek benne, hogy megállítható a Fidesz-KDNP.

3.3 Jobbik

A Jobbik Magyarországért Mozgalomtól háromféle rövid propagandakiadványt sikerült gyűjtenem. Úgy láttam, hogy a Parlamentbe idén bejutott radikális párt röpcédulái voltak a leginkább hatásosak (és leginkább hatásvadászok is egyben), ha az összes szóróanyagot néztem.

Az első szórólapjuk címoldalán (melyből az ország minden szegletébe jutott) a helyi jelölt szerepel középen, nagyobb alakként, két oldalán pedig a párt két leghíresebb politikusa, Vona Gábor kormányfőjelölt (baloldalt) és Morvai Krisztina államfőjelölt (jobboldalt). Az első és utolsó oldalon szerepelnek a Jobbik kampányszlogenjei: „Radikális változást!”, „A nép nevében”, „Népítélet: 20 évet a 20 évért!”, valamint az „Elszámoltatást! Tiszta erővel”. A négy oldalas kiadvány belső két oldalán az előbbi Vona-kép (mely Jobbik-szimpatizánsok szerint sem sikerült túlságosan előnyösre), valamint Morvairól egy másik kép látható, ezen az államfőjelölt asszony mosolya még kényszeredettebb, mint a címoldali képen. E két oldalon hat, Jobbik számára fontos témát boncolgatnak a szórólap szerkesztői: elszámoltatás, gazdaság, közbiztonság, szociális helyzet, valamint a vidék és a népítélet. Mindegyik témához pár soros leírás kapcsolódik, mely a múltbéli intézkedéseket radikális szemszögből tálalja, majd három kérdés járul minden témához. Ezek a kérdések azok, amit én a Jobbik-szórólapok leghatásosabb momentumának tartok, ugyanis a jól bevált kérdőív-szerkesztési módszerrel készültek, így az „Egyetért-e ön azzal, hogy” kezdést figyelmen kívül hagyva mindegyik kijelentésnek is értelmezhető. Ezáltal megfogalmazódik, hogy mit tart a Jobbik a legfontosabb célkitűzéseinek. Ráadásul a szórólap igyekszik identifikálni is bennünket, szavazópolgárokat, ha ugyanis egyetértünk a felsoroltakkal, akkor Jobbik-szavazók vagyunk (legalábbis a kiadvány szerint). A szórólap hátoldalán mindenütt a helyi jelölt szerepel, annak rövid életrajza, valamint a jelöltség vállalásának oka. Pár sorban azt is megemlítik, hogy hol olvasható a Jobbik szakmai programja, valamint ajánlják a szerkesztők a Barikád hetilapot, amiből „több hiteles információt” tudhatunk meg a párttal kapcsolatban.


A második itt taglalt röplapot március 15-én osztották fiataloknak a Jobbik nagygyűlésén. Az első oldalon a „Radikális változást!” szlogent alkalomhoz igazítva egészítették ki a „...Most vagy soha!” kitétellel. A fiatalok számára aktualizálták a másik kampánymondatukat is: „A nép nevében, a fiatalok nevében!”. Ezen az oldalon Vona Gábor már jól ismert kampányportréja látható, ám zakója reverjén már nem a pártlogós kitűző, hanem kokárda szerepel, a háttérben pedig a Nemzeti Múzeum, egy ügyes képszerkesztő és a Photoshop nevű program jóvoltából. A lap alsó sorában olvasható a „Keresd Vona Gábort és a Jobbikot a Facebookon is!” mondat. A pártok és jelöltjeik Facebook-os jelenlétéről egyébként külön elemzést is lehetne írni, nem lennék meglepve, ha már készülne hasonló. A másik oldalon leírják, hogy egy fiatalnak mihez van joga (tanuláshoz, saját lakáshoz, biztonsághoz, kultúrájához, hazájához, és persze ahhoz is, hogy a Jobbikra szavazzon).

A harmadik szórólapjuk az egyetlen volt idén tudomásom szerint, mely nem állított, hanem fektetett elrendezésű volt. Első oldalán a jól ismert jobbikos plakát képe látható, rajta Vona és Morvai mindenütt látott kampányfotója mellett Pörzse Sándor gárdista egyenruhában, valamint Balczó András olimpiai bajnok öttusázó testvére, az egykori MIÉP-képviselő, jelenleg EP-képviselő Balczó Zoltán portréja. A másik oldalon „A Jobbik kormány első 10 intézkedése” cím alatti felsorolásban szerepel többek közt: „eltöröljük a mentelmi jogot”, „devizahiteleseket megmentjük”, „megadóztatjuk a multinacionális vállalatokat”, „felállítjuk a csendőrséget”, valamint az, hogy „törvényben biztosítjuk a magyar állampolgárságot” a határon túliaknak. A hangzatos ígéretek után a lap alján olvasható Vona Gábor rövid üzenete, melybe beépítette két legfontosabb szlogenjüket: „Radikális változásra van szükség a mellébeszélés helyett! Nem a megélhetési politikusok, hanem a nép nevében!”. Aláírása alatt látható a „Készen állunk a kormányzásra!” mondat, melyet én csak ezen a szórólapon láttam, de Vonától többször is hallottam a kampány során.


A párt a kampány során előszeretettel használta a logójában is szereplő nemzeti színeket, ehhez járult még a Magyar Gárda fekete-fehér színvilága.

3.4 LMP

A Lehet Más a Politika fiatal politikai formációként meglehetősen aktív és hatékony kampányt folytatott, melynek kidolgozásában az elismert szakembernek, Karácsony Gergelynek is nagy szerepe volt. Havasi Raymond szerint azonban így sem volt elég szellemes, eredeti a kampányuk, szerinte a legnagyobb hiba az volt, hogy nem szerepeltették eleget a saját jelöltjeiket, „ami rokonszenves üzeneteik ellenére is hátráltatja az azonosulást a párttal”. A párttól három darab klasszikus szórólapot sikerült gyűjtenem, ezeket mutatom be most.

Az első ezek közül egy toborzó jellegű kiadvány, támogatásra, csatlakozásra buzdítja az olvasót. A másik oldalon fél oldalban leírják, hogy milyen országban szeretnének élni, pl.: „ahol nem a fejünk fölött döntenek, hanem mindannyian beleszólhatunk közös ügyeinkbe”, vagy „ahol a kormány számon kérhető, és a korrupció nem marad következmények nélkül”. Ezeknek a pontoknak a második fele már zöld munkahelyekről, helyi termelőkről, tiszta városi levegőről és környezetvédelemről szólnak, tehát megszólítja a szórólap a környezettudatos életmódot élőket.  A röpcédulán egyébként két fotó szerepel, az egyiken kislányok játszanak, a másikon pedig bicikliseket láthatunk. A szóróanyag domináns színe a világoszöld, de sötétebb zöld és bordó szín is megjelenik rajta.


A második szórólap nagyon hasonlít a Jobbik és a Fidesz-KDNP négy oldalas, ajánlószelvény-kérő kiadványához. Ennek is a negyedik oldalán szerepel a helyi jelölt, rövid életrajzzal és elérhetőséggel. Az első oldalon - a Jobbikéval ellentétben - nem csak a fő pártpolitikusok, hanem civilek is szerepelnek. Ezen az oldalon olvashatjuk, amit a párt az egész kampány során hangoztatott: „Új gondolatokra, új politikai stílusra, új politikusokra” van szükség a magyar politikában. A két belső oldalon rövid leírást olvashatunk az egy éves párt történetéről, majd a párt négy(!) szóvivője hívja fel a figyelmet egy-egy égető problémára. Schiffer András, a párt listavezetője, majd frakcióvezetője a Magyarországot átjáró korrupcióra, Jávor Benedek, a PPKE tanára és a Fenntartható Fejlődés Bizottságának leendő elnöke a gazdasági problémákra, Mile Lajos, egykori MDF-es képviselő az LMP politikai beállítottságáról ír, a dekoratív Szabó Tímea, EP-választásokkor listavezető jogi aktivista pedig az esélyegyenlőség fontosságáról. Az oldal alján olvasható az LMP visszatérő szlogenje: „Csak Önnel együtt Lehet Más a Politika.”, s ezzel buzdítják a kopogtató cédula LMP-jelöltnek adására az állampolgárokat. A kiadványon egyébként már nyoma sincs a sötétzöldnek és a bordónak sem, de a világos, afféle fűzöld árnyalat megmaradt.


A harmadik szórólapon (mely olyanokhoz szól elsősorban, akiknek a választókerületében nem tudott a párt jelöltet állítani) már újabb dizájnváltás észlelhető, az LMP pártszínének számító zöld ezen már sötétebb árnyalatú, mint az előző két röplapon, ráadásul ezen már megjelenik a sárga szín is. Az első oldalon négy LMP-s politikus (Jávor Benedek, Szabó Tímea, Schiffer András és Szabó Rebeka) szerepel, alattuk a „Lehet más a politika?” kérdésre (melynek kérdőjele egybe van dolgozva a párt emblémájával) egy „Igen! Lehet!” feliratos smiley a válasz (ezzel került be a sárga szín a kampányukba). A másik oldalon ismét egy rövid leírás a pártról (az előző szórólap néhány mondata), valamint sárga szövegdobozban figyelmeztetnek: két szavazatunk van! Amint olvasható: „a nagy pártok lehetetlenné tették a jelöltünk indulását”, ezért arra kérik a választópolgárokat, hogy listán szavazzanak az LMP-re. A szórólap alján a korábban megismert szlogent a helyzethez igazítva olvashatjuk: „Lehet más a politika – az Ön listás szavazatával!”

3.5 MDF

A Magyar Demokrata Fórum az idei választásoknak SZDSZ-politikusokkal és régi nagy öregekkel (Debreczeni József, Király Zoltán) vágott neki, mégsem sikerült átugrani a Parlamentbe jutáshoz szükséges öt százalékos küszöböt. Havasi Raymond a már korábban említett írásában meghökkentőnek nevezte a Somogyi Zoltán által vezetett MDF-kampányt, mivel zavarosak voltak a párt hirdetései, és csak közvetlenül a választások előtt jelent meg rajtuk a kampányarc, Bokros Lajos. A párttól mindössze egy darab szórólapot találtam, ezt is az interneten (ismeretségi körömből senki sem találkozott MDF szóróanyaggal a kampány folyamán).


Ez a röpcédula követi a négyoldalas, ajánlószelvény-kérő szórólapok mintáját, ennek is az utolsó oldalán kopogtató-kitöltési útmutató szerepel. Az első oldalon Bokros Lajos mosolygós fényképe alatt a saját nevénél jóval nagyobb betűkkel szerepel az MDF-SZDSZ közös jelöltjének, Dr. Badacsonyi Szabolcsnak a neve (Bp., 3. sz. vker.), valamint látható még a két párt logója is. Az oldal bal felső sarkában az „Új MDF 2010 – A minőség” felirat szerepel. A szórólap második oldalán Bokros Lajos rövid üzenete olvasható, melynek az elején ellövi a párt szlogenjeit: „Ideje őszintén beszélni!”, valamint „A jövő rajtunk múlik”. Ezek után az MDF munkahelyteremtő programjáról és egy erős, büszke és modern Magyarországról ír. Levelét azzal zárja, hogy megkéri a szavazópolgárt, adja ajánlószelvényét a jelöltnek, valamint hozzáteszi: „Számítok Önre!”. A harmadik oldalon maga Badacsonyi látható, aki viszont Bokrossal ellentétben nem zöld, hanem kék nyakkendőt visel, ezzel is megjelenítve, hogy ő szabaddemokrata. Viszont Badacsonyi is az EU zászló elé van photoshoppolva.

A párt(ok) kampányának színvilágában az MDF sötétzöld pártszíne dominál, de emellett megjelent az SZDSZ világoskék színe is. Érdekes volt, hogy a második és a negyedik oldalon az égkék háttér előtt piros és fehér tulipánok voltak láthatóak, mely színek a virágok szárának zöldjével együtt ugyancsak megtalálhatóak az SZDSZ logójában.

3.6 Civil Mozgalom

A Civil Mozgalom is rendkívül fiatal politikai pártként indult a 2010-es országgyűlési választásokon, ám a szervezet nem érte el az egy százalékos küszöböt, így állami támogatásra sem számíthat. A pártnak a honlapján találtam néhány otthon nyomtatható szórólapot, ezeket fogom most bemutatni.
Az első röpcédula egyik oldalán Seres Mária, a CM vezetője látható, fölötte a párt egyik szlogenje: „Vedd észre ami összeköt, felejtsd el ami elválaszt...”. A másik oldalon a „Legyen vége a pártoskodásnak” felirat alatt arra buzdít a szórólap szerkesztője, hogy csatlakozzunk a mozgalomhoz, hogy együtt találjuk meg közös céljainkat a különbözőségek hangoztatása helyett.


A második kiadvány az egyik a párt hosszúkás kiadványai közül (a másik a Civil Mozgalom Hitvallását taglalja, de mivel hat oldalas, nem fog bekerülni a dolgozatba). Az első oldal tetején Seres Mária fotója szerepel, majd egy bemutatkozó szöveg következik. A szórólap szerint a Civil Mozgalom tagjai „Egyszerű polgárai Magyarországnak: lakatosok, mérnökök, kereskedők, gazdák, művészek, diákok, tanárok, ápolók, orvosok és nyugdíjasok”, de mindenekelőtt olyan civilek, akiknek nincsen közük a jelenlegi hatalomhoz. A szórólap a rendszerváltás és az azóta megélt időszakban való csalódás kifejeződésével folytatódik, majd áttér arra, hogy miért is van szükség a CM-re. A röpcédula szerint az embereket félrevezették, becsapták. „Aki azt hiszi, hogy az ő ideje még nem jött el, annak az ideje soha nem fog eljönni!”, ezért a CM tagjai a cselekvés mellett döntöttek. A „Mit kell tenni?” című alfejezetben arról írnak a szerkesztők, hogy az emberekkel beszélgetni kell, meghallgatni őket. Ahogy írják: „A Civil Mozgalom a polgári engedetlenség békés eszközeit kívánja felhasználni, hogy a jelenlegi rablópártok és hasznavehetetlen politikusaik eltűnjenek a hatalomból”. A szórólap a CM céljaival zárul: „békés, fejlődő Magyarország”-ot teremteni, „ahol az emberek törődnek egymással, de az ország és a világ sorsával is”.

A harmadik szórólap szürke hátterű (elütve a párt átlagos, kék, zöld és piros színösszeállításától), csatlakozásra buzdító, otthon nyomtatható, egy oldalas kiadvány. Ezen a párt kiváltságok és korrupció helyett ajánlja magát, mert „Pártalkuk helyett a társadalom érdekének képviseletét” vállalnák el. Itt is megjelenik a különbözőségek hangoztatása-ellenes szlogen, valamint a pártlogó, a buzdító „Csatlakozzon Ön is!” felirattal egyetemben.

A Civil Mozgalom valószínűleg pénzhiány miatt nem tudott komoly, országos plakátkampányt folytatni, így a szórólapjaik is csak otthon nyomtatott formában juthattak volna el a választópolgárokhoz.

3.7 Munkáspárt

A Magyar Kommunista Munkáspárt szintén elesett az állami támogatástól a választások eredményének következtében (a rendszerváltás óta ez volt a párt leggyengébb szereplése országgyűlési választásokon). A Munkáspárttól is csak az interneten találtam szórólapot, méghozzá egy egyoldalas és egy kétoldalas kiadványt.


Az első szórólapon jobboldalt Thürmer Gyula pártelnök portréja látható, alatta egy rövid leírás (nem életrajz!) olvasható róla, olyan megmosolyogtató részletekkel, mint például: „Közgazdászként végzett, valamikor diplomata is volt.”, „napi sok órában a kapitalizmus ellensége”, „Beszél angolul, oroszul, németül, szerbül, olaszul, kínaiul és még sok más nyelven”. A szórólap bal oldalán egy nem túl hangzatos szlogen („Fogjunk össze a jövőnkért!”) alatt röviden leírják, hogy kik ők (magyarok, ellenzékiek, függetlenek, bátrak és nem utolsó sorban kommunisták), valamint azt is, hogy kik nem (tehát nem milliárdosok, tolvajok, korruptak, köpönyegforgatók). A szórólap a következő mondatokkal zárul: „Húsz éve ugyanazt mondjuk. Minden szavunkat igazolta az idő”. Úgy gondolom, hogyha ez valóban így lenne, akkor a párt legrosszabb esetben is a parlamentiben lenne, összességében tehát nem biztos, hogy szerencsés volt a kiadvány megszövegezése, kissé amatőr és összecsapott munkának tűnik.

A második szórólap két oldalas, ajánlószelvény-kérő kiadvány. Első oldalán Thürmer Gyula fényképe látható, amint (a kokárdából kiindulva) valószínűleg március 15-én mond beszédet. Ugyanezen az oldalon láthatjuk a Nógrád megyei 1. számú választókerület kommunista jelöltjének, Nagy Attilának a kis méretű portréját. A szórólapból egyébként semmilyen információt nem tudunk meg a jelöltről, azt leszámítva persze, hogy miként néz ki. A lap alján olvasható a három jelmondat: „Új értékeket! Új politikát! Új embereket a parlamentbe!”. Érdekes ezt olyan párt szórólapján olvasni, mely rendszerváltás előtti értékeket és képviselőket tud csak felmutatni. A másik oldalon, a címben arról olvashatunk, hogy miért is küzd a Munkáspárt, ám a pontokban azt láthatjuk, hogy mit tenne, ha kormányra kerülne, azaz nincs egyeztetve nyelvtanilag a cím a pontokkal. Ilyen tettek lennének a következők: „Számon kérjük a felelősöket”, „Munkát és tisztességes fizetést biztosítunk”, „Esélyt adunk a fiataloknak”, „A külpolitika Magyarországot fogja szolgálni”. Az oldal alján ajánlószelvényt és szavazatot kér a Magyar Kommunista Munkáspárt.

Úgy gondolom, hogy ez a két szórólap volt a leggyengébb mind közül, amelyekkel ebben a kampányban találkoztam. Amikor olvastam, valahogy azt éreztem, hogy ezek a kiadványok csak „muszáj”-ból készültek el, az ígéreteket üresnek véltem, valamint a hibák és megmosolyogtató részletek miatt nem is éreztem megszólítva magam általuk.

3.8 Független

Szórólapgyűjtésem során nem csak pártok kiadványaival találkoztam, s ezek közül kettőt szeretnék még bemutatni: az első Bethlen Farkasé, a másik pedig a Mindszenty Alapítványé.


Pest megye 2. számú választókerületében független jelöltként indult a választókerületen kívülre eső Verőce polgármestere, a nemzeti radikálisokhoz köthető Bethlen Farkas. Az őt támogató váci, sződligeti és gödi polgárok felhívása a szórólap, melyet postaládámban találtam. A bordó-drapp röpcédulának csak egyik oldalára van nyomtatva, s ez rögtön egy idézettel kezdődik: „Elég volt a birkákból, jöjjön a Farkas!”, majd a jelölt érdemeit kezdi sorolni, melyek (három kivétellel) mind Verőcéhez köthetők. A szöveg végén az „Ő kell nekünk!” felkiáltás után arra buzdít minket a szerkesztő, hogy szavazzunk Bethlenre április 11-én.
Úgy láttam, hogy a jelölt aktív kampányt folytatott (plakátok tömkelege, szórólap, hangszórós kampánykocsi), ami ráadásul sikeresnek is volt mondható, mert bejutott a második fordulóba, ám ott a harmadik helyen zárt.

3.9 Mindszenty Alapítvány

A másik, nem párthoz köthető szórólapot a Magyarországi Mindszenty Alapítvány adta ki. A két oldalas röpcédulát március 15-én osztogatták, egy barátom juttatta el hozzám.


Első oldalán (mely a tanulmány elején) az imádkozó Mindszenty mellett lobogó magyar zászló látható, a választások első fordulójának időpontjával (2010. április 11.), alatta pedig a „Fontoljátok meg szavainkat” idézet. A szórólap másik oldalán az imádkozó Mindszenty József bíboros „1945-ös és '47-es választások előtt írt leveleiből” való idézeteket tartalmaz, piros betűkkel vannak kiemelve az alapítvány által fontosnak vélt szavak. Az első, bevezető mondat eleje („Itt az idő”), valamint az idézetek sugalmazása és a negyedik fotó (Fidesz-nagygyűlés) alapján megállapítható, hogy az alapítvány arra buzdítja a keresztény választópolgárokat, hogy szavazzanak a Fideszre, de ne a Jobbikra. Erre utal a második idézet: „Meg kell mondanunk, hogy […] nagyon sok olyan jelenséget tapasztalunk, amelyek a tiszta demokrácia elveivel éles ellentétben vannak. […] és az irányzat újabb veszélyekbe sodorhatja szerencsétlen és súlyosan megpróbált hazánkat”. Az idézet mellett nyilasok fotója szerepel, hagyatkozva arra a gondolatra, ami a közéletben jó ideje megjelent, miszerint a Jobbik és a Magyar Gárda a nyilasok utódjainak tekinthetők. Az utolsó idézet (ami mellett a Fidesz-fotó szerepel) utal az MSZP-re és a gazdasági válságra egyaránt: „...fontoljátok meg szavainkat […], hogy ilyen válság, ilyen szellemiség, ilyen eltévelyedések többé ne ismétlődhessenek meg a magyar földön.

Úgy vélem, hogy ez a szórólap igen érdekes bizonyítéka annak, hogy az egyház, vagy ahhoz köthető szervezetek is belefolynak a politikába, ajánlanak egy pártot és kvázi „ellenségnek” állítanak be másokat.

4. Ami kimaradt

Az elején úgy határoztam meg a dolgozat témáját, hogy csak a négy oldalas, vagy annál rövidebb szórólapokat fogom elemezni. Viszont úgy gondoltam, hogy ejtek pár szót azokról a kiadványokról is, amik ebből a tanulmányból kimaradtak.


Az első ilyen kiadvány az „Apa, társ, vezető” címet viseli, melyet én Mesterházy fotóalbumának kereszteltem. Ez a szóróanyag a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltjét hivatott bemutatni, fényképek és vallomások útján próbálja megismertetni és közelebb hozni az elnökjelöltet a választókhoz. Szó esik benne anyjához fűződő viszonyáról, családjáról (felesége, Mesterházy Szilvia is írt a kiadványba), egyetemi éveiről, céljairól és gondolatairól a politikával kapcsolatban, valamint arról, hogy tisztelni kell az idős embereket. Úgy vélem, hogy ezen témák révén igyekszik megszólítani a fiatalokat, a nagycsaládosokat és a nyugdíjasokat is.

A következő három szóróanyagot én adatokkal zsúfolt, érvelő kiadványnak neveztem el. Az első ezek közül az „Itt az idő!” című, grafikonokkal teletűzdelt kis füzetecske, melyet a Fidesz-KDNP adott ki. Ennek 16 oldalából ötön szerepel Gyurcsány Ferenc és a még szakállas Mesterházy Attila fényképe, mely alatt a „Vessünk véget a Gyurcsány-korszaknak!” felirat olvasható. Szó esik a kiadványban az államadósságról, a munkanélküliségről, a nyugdíjasok helyzetéről, a közbiztonság állapotáról, valamint az egészségügyről. Egyébként ezzel a szóróanyaggal kezdte meg még február tájékán a Fidesz-KDNP a kampányát.


A második érvelő anyagot az MSZP erzsébetvárosi szervezete adta ki, válaszul az „Itt az idő!”-re, „Tények hazugságok helyett” címmel. Ez a füzetecske szerkesztésében lemásolja a Fidesz-KDNP kiadványát. Minden második oldalon szerepel Orbán Viktor fényképe, mellette egy 2006-os Die Welt-interjú részlete: „Politikusként még sohasem hazudtam (vastagon szedve). Egy politikus számára ez jelenti az egyetlen alapot, hogy a közéletben maradhasson”. Ezzel szemben a kiadvány úgy próbálja meg beállítani az „Itt az idő!” összes fideszes állítását, mintha az hazugság lenne. Ezt igyekszik még több grafikonnal alátámasztani, ezek közül nem egy igen manipulatív (van amelyiknél nem nulla az origo, ezáltal sokkal nagyobbnak látszik a különbség az adatoszlopok között, mint amekkora valójában).


A harmadik ilyen érvelő anyag az „Ellopták Budapestet” címet viseli. A Fidesz budapesti szóróanyaga a színvilágával igyekszik egyértelművé tenni, hogy kiket hibáztat a párt a város rossz állapotáért: kék és vörös színt alkalmaztak, ami utal az SZDSZ-re és az MSZP-re. A 12 oldalas kiadványban öt fővárosiaknak is fontos témát érintenek: közlekedés (a füzetke a BKV-botrány kipattanása idején került ki a Fidesz-standokra, emiatt fotón szerepel is benne Steiner Pál, Hagyó Miklós és Burány Sándor), életkörülmények, nagyberuházások (amit nagy kudarcokként értékelnek, itt Hagyó, Demszky Gábor és Horváth Csaba fotója látható), egészségügy, valamint a közbiztonság. A kiadvány utolsó szava jól jellemzi azt, amit Budapest lakossága a Fidesz-KDNP szerint érez: „Szégyen!”


5. Nemzeti dal

Végezetül egy kis játék. Megfigyeltem, hogy a kampány során Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeményének különböző részleteit különböző pártok használták föl kiadványaikban. Lássuk, hogyan is rakható össze a vers első versszaka!

„Talpra magyar, hí a haza!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Az „Itt az idő!” mondat Balsai István szórólapjáról, a „Most vagy soha!” pedig a Jobbik március 15-i röpcédulájáról származik. Az „Ez a kérdés. Válasszatok!” szövegrészlet (mely egyébként hibás, mert a versben vessző szerepel) a „Tények hazugságok helyett” című erzsébetvárosi MSZP-kiadványban olvasható.

Összefoglalás

Dolgozatomban bemutattam rengeteg szórólapot és egyéb kiadványokról is szó esett. A legtöbb párt igyekezett minőségi, letisztult szórólapokat eljuttatni a választópolgárokhoz.

Jó volt látni, hogy nem nagyon volt olyan szórólap, mely megszegte volna az 1986. évi II. törvény, melyet Sajtótörvénynek is neveznek. Minden szórólapon szerepelt legalább a felelős kiadó. A nagyobb pártok szórólapjain a felelős szerkesztőt is feltüntették (Fidesz-KDNP: Nyitrai Zsolt operatív igazgató, MSZP: Szigetvári Viktor, LMP: Karácsony Gergely kampányfőnök). Kivételt képez a Jobbik március 15-i és 10 intézkedéses kiadványa, valamint a Munkáspárt egyoldalas kiadványa és a Fidesz Keleti Györgyöt lejáratni kívánó szórólapja (melyen a „Készült a Fidesz megbízásából” felirat olvasható). Viszont elégedettséggel töltött el, hogy a független jelölt Bethlen Farkas röpcéduláján is megnevezték a felelős kiadót („F.K.: SEGA KFT. 2010.”).

A Fidesz-KDNP tökéletes, ám kissé semmitmondó szórólapjaival megerősítette azt a feltételezést, hogy kevés kampánnyal is kétharmadot tudnak szerezni.
A Magyar Szocialista Párt kiadványai is kissé semmitmondóak voltak, valószínűleg nem ezek miatt szavaztak rá a szimpatizánsai.

A Jobbik és az LMP szórólapjai már hatásosabbak voltak, de ehhez hozzájárult, hogy mindkét párt új erőként lépett a politikai porondra. A Jobbik röpcéduláit tartom egyébként a leginkább figyelemfelkeltőnek és szerintem ezek voltak a legmeggyőzőbbek is.

Az MDF egyetlen szórólapjáról nem sok összegzendőt tudok mondani, szerintem elég gyengére sikerült a kampányuk. Állítólag nagyon kiköltekezett a párt a 2009-es EP-választási kampány során, ezért nem jutott elég pénz az ideire.
A Civil Mozgalomnál nagyjából hasonló volt a helyzet: pénzhiány. Mindenesetre egészen összeszedett szórólapokkal próbálkoztak volna, ha nem csak a szimpatizánsaik által nyomtatott verziókkal szállhattak volna versenybe.
A Munkáspárt szórólapjai, ahogy fentebb is említettem, igen rosszul sikerültek, ezért sem meglepő, hogy a párt nem érte el az egy százalékos küszöböt.
Bethlen Farkas kampánya összeszedett volt, bár szórólapja nem sikerült a túl figyelemfelkeltőre. Plakátkampánya és beszédei révén mégis sikeresnek mondhatja a kampányát, elég jó eredményt ért el.

A Mindszenty Alapítvány kiadványa volt számomra a legérdekesebb, szakmai szempontból örömmel tölt el, hogy a kezembe került, mert láthattam a klérus politikáról alkotott világképének egy kis szeletét.

Összességében kissé unalmas kampányban volt részünk, de egy-két szórólap kárpótolt minket, és vagy mulathattunk, vagy pedig elgondolkodhattunk rajtuk.

Bibliográfia


Bethlenfarkas.hu
http://www.bethlenfarkas.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=52&Itemid=82

Civilmozgalom.hu
http://www.civilmozgalom.hu/index.php?ac=propaganda#top

Gáti 2010:
Gáti, Júlia: 'Törv. védve', HVG, 2010. május 8., 58-61. o.

Havasi 2010:
Havasi, Raymond: 'Szellemtelen vetélkedő', HVG, 2010. április 9., 87. o.

Kormanyozz.hu
http://www.kormanyozz.hu/2010/03/02/valasztas-2010-szorolapok/

Magyarorszag.hu
http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=98600002.TV

Mazzoleni 2006:
Mazzoleni, Gianpaolo: Politikai kommunikáció. Budapest: Osiris kiadó, 2006.

Petőfi 1948:
Petőfi, Sándor: Összes költeményei. Budapest: Szikra kiadás, 1948.

Voks 2010:
'Voks 2010' – választási melléklet, HVG, 2010. április 3., 39-70. o.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://benyo.blog.hu/api/trackback/id/tr484878613

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.