benyóblog

Fernando Torres, Andy Carroll, Luis Suárez

2011. február 02. 23:03 - benyó

Nos, eleddig tartózkodtam attól, hogy effektíve a Liverpoolhoz köthető posztot írjak, de úgy érzem, hogy egyesek szerint legértékesebb játékosunk eladása mellett nem mehetek el szó nélkül. A posztban szó lesz magáról Torresről, Hodgsonról, Torres eladása körüli mizériákról, valamint azokról, akiket vettünk a helyére.

Torres karrierje
Fernando José Torres Sanz 1984-ben született Fuenlabradában, Madrid tartományban született. Öt évesen kezdett focizni, ám hét éves koráig kapus poszton szerepelt, ám ekkortól már csatárként játszott. A Rayo 13 nevű kölyökcsapatban 10 évesen 55 gólt szerzett egy szezonban, s egyből el is vitte az Atlético Madrid, melynek a család tagjai is szurkoltak. 2001-ben mutatkozhatott be az első csapatban, második meccsén már gólt is szerzett. A következő szezonban már az első osztályban futbalozhatott, 29 meccsen 13 gólt szerzett.
A 2003/2004-es szezonban lett igazán ismert, amikor 35 mérkőzésen 19-szer talált be az ellenfelek hálójába, ezzel holt versenyben harmadik lett a spanyol góllövőlistán.19 évesen lett a csapat legfiatalabb kapitánya, s 2006 nyarán már megkeresték Angliából, ám ő elutasította mind a Newcastle, mind pedig a Chelsea ajánlatát.

Forrás: fernando-torres-fan.info
Ám a következő nyáron már nem tudott ellenállni a Liverpool ajánlatának, 2007. július 4-én 16,2 millió font, valamint Luis García játékjogáért cserébe került az Anfield Roadra. Az Aston Villa eleni 2-1-es győztes találkozón mutatkozhatott be a vörösök mezében, első gólját pedig, mit ad Isten, a Chelsea elleni 1-1-es döntetlennel zárult mérkőzésen szerezte. Ez volt egyébként első hazai meccse is, előtte már a Touluse ellen a BL-ben is debütált csereként beállva. A szezon során folyamatosan termelte a gólokat, márciusban átlépte a húszas határt, amit legutóbb Liverpoolban Robbie Fowler tett meg előtte. Az áprilisi, Arsenal elleni BL-negyeddöntőn megszerezte szezonbeli 29. gólját, megdöntve Owen egy szezonban szerzett 28 gólos rekordját.
A következő szezon már nem sikerült olyan fényesen, a szezonban folyamatosan sérülésekkel bajlódott a játékos. 2008. végén harmadik lett az év játékosa szavazáson Cristiano Ronaldo és Lionel Messi mögött, majd beválasztották a Liverpool legjobb ötven játékosa közé, éppen az ötvenedik helyre került. Ezután következett az az időszak, amire Liverpool-szurkolóként a legszívesebben emlékszem vissza: Torres március 10-én a Real Madrid elleni Bajnokok Ligájában a nyolcaddöntőben gólt szerzett, a Liverpool pedig magabiztosan verte hazai pályán 4–0-ra, összesítésben 5–0-ra a Királyiakat. Négy nappal később a Manchester United ellen az Old Traffordon is gólt szerzett, a mérkőzést 4–1-re nyerték meg.



A 2009/2010-es szezonban szerződést hosszabbított, fizetése heti 110 ezer fontra nőtt. Ismét fontos gólokat szerzett, szeptember végén a hónap játékosa lett. 2009 decemberében, az Aston Villa ellen megszerezte 50. bajnoki találatát, ezzel ő lett az akinek a leggyorsabban sikerült megszereznie az ötvenedik gólt a bajnokságban a Liverpool színeiben. A szezonban végül 32 meccsen 22 találatig jutott.
Az idei szezon elején az új menedzser, Roy Hodgson kijelentette, Torres nem eladó. Viszont télig nem igazán játszott rendszeresen, sérülések hátráltatták, végül csak 5 gólt szerzett 18 mérkőzésen.
Nemzetközi szinten eddig rendkívül jól teljesít, már ami a megszerzett trófeákat illeti. Tagja volt a 2008-ban EB-t, valamint 2010-ben VB-t nyerő spanyol válogatottnak, igaz egyikben sem játszott meghatározó szerepet. Azt leszámítva persze, hogy az EB-döntőn az ő góljával nyertek a spanyolok a németek ellen. Eddig 81 mérkőzésen 26 válogatott gólja van, míg a Liverpoolban meccseinek majd' kétharmadán gólt szerzett: 134 mérkőzésen 77 gólt.

Miért igazolt a Chelseabe?
Torres annak idején azért szerződött a Mersey partjára, hogy egy európai szinten is sikeres együttesben szerepelhessen. Tény és való, 2005-ben BL-t nyert a Liverpool, 2007-ben pedig döntős volt, mindkétszer az AC Milan ellen, tehát úgy tűnhetett számára is, hogy a legjobb helyre igazolt.
Első két szezonjában nem is volt gond, a harmadikban viszont már többször is sérült volt, s tavasszal egyre kevésbé volt motivált. Kihatott hangulatára, hogy mentorának, Rafa Beníteznek megromlott a kapcsolata a vezetőséggel, valamint a csapat is egyre rosszabbul teljesített. Aztán a VB-n sem ment igazán, Benítezt is kirúgták, Torres pedig boldogtalan maradt. Az idei szezonban Hodgson lett a csapat menedzsere, s ő a Fulhamnél megszokott taktikáját igyekezett alkalmazni: védekezünk, aztán a széleken elvisszük a labdát, beíveljük, vagy egyből előreíveljük, aztán majd a csatár megoldja (visszapasszol, vagy megpróbálja berúgni). Csakhogy ehhez a Liverpool játékoskerete nem volt megfelelő, hiszen a csapat alapvetően rövid passzos játékra volt berendezkedve. Torres sem egy Zamora típusú labdatartó erőcsatár, s egyre inkább úgy tűnt, hogy a taktika (valamint Hodgson igazolásai: Poulsen és az azóta kölcsönben a Nottingham Forrestnél futballozó Konchesky) nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Torresnek nem ment. Gerrardnak sem. Ezáltal a csapatnak sem. Az utóbbi évek egyik legnagyobb hibája volt, hogy rájuk épült fel a csapat: ha egyikük nem volt formában, akkor nem nagyon ment a csapatnak, ha pedig mindkettejük demoralizált volt, akkor egyenesen csapnivalóan játszottak.
Torres tehát szomorú volt, hiszen nem ment a játék, sem neki, sem a csapatnak. Ráadásul a trófeák is elmaradtak (a Liverpool egykori spanyol csatára, Luis Garcia is ezt az okot nevezte meg, amiért szerinte eligazolna a Kölyök).
Január végén pedig ajánlatot tett a Chelsea, amit először elutasított a Liverpool. Ám másnap este Fernando Torres benyújtotta eligazolási kérelmét, így egyre inkább úgy tűnt, hogy egy gyümölcsöző kapcsolat a közeljövőben véget ér. Alkudoztak az összegen, a Chelsea adta volna a sok pénz mellé Daniel Sturridge-ot, a 'Poolnak inkább Nicolas Anelka kellett volna. Végül egyikőjük sem került az Anfieldre, "csupán" 50 millió font. Ez lett a legnagyobb értékű transzfer, ami két angol klub között valaha megköttetett.

Forrás: fernandotorres.footballfantalk.com
Valószínűleg ellenünk debütál, a Stamford Bridge-en, február 6-án.
Érdekes, hogy milyen indulatokat szült ez a transzfer. Volt egy dal, amiben a Liverpool kilenceséről énekelt a Kop, ezt átírtál a Liverpool nagy nullására. Rengeteg mocskolódó írást, kommentet és hasonlókat láttam szerte a weben, főleg szurkolói oldalakon. Ezek közül az egyik legfrappánsabb egy tíz pontos összeállítás volt, amiben azt próbálták kideríteni, mi várhat Torresre a Chelseaben, ha oda igazol (persze a pontok többsége elég ironikus, pl. ingyen jachtutak Romannal, 'Blue is the color' tetkót készíttet, stb). Persze ez nem meglepő, hiszen a VB-n még Liverpoolos sállal ünnepelt, valamint pár hónapja hosszabbította meg szerződését is. Úgy tűnt, hogy lojális a klubhoz, ám érthető, hogy továbblépett. Egyszerűen nem teljesült, amiért idejött, így amikor egy nálunk jobb csapat ajánlatot tett, továbbállt. Mindenesetre azért kicsit haragszom rá, nah...

Az érkezők: Carrol és Suárez
Forrás: liverpoolfc.tv
Andrew Thomas Carroll a Newcastle Unitedtől érkezett 35 millió fontért, s egyből megkapta Torres kilences mezét, s így ő lett a nyolcadik legdrágább játékos a világon, ráadásul a legdrágább angol. Állítólag nem akarta elhagyni szülővárosát, ám Mike Ashley meggyőzte, hogy ez egy soha vissza nem térő alkalom arra, hogy előrelépjen és a világ egyik legjobb csatára legyen. Eddigi mérlege még nem igazán acélos: 91 mérkőzésen 33 gólt lőtt, de ha azt nézzük, hogy az idei szezonban (idén játszik először a Premier League-ben) 19 meccsen 11 gólt lőtt, már nem hangzik olyan rosszul. Reméljük, hogy egy, a newcastle-inél jobb kiszolgáló személyzet mellett eredményesebb lesz az 1989-ben született csatártehetség, akit egyébként Fabio Capello is behívott már a válogatottba, novemberben debütált a franciák ellen. Az angolok szövetési kapitánya hosszú távon Rooney éktársaként számít rá.

Forrás: liverpoolfc.tv
Luis Alberto Suárez Díazt talán többen ismerik, mint az előző fiatalembert, hiszen ő volt a világbajnokságon szereplő uruguayi válogatottban Diego Forlán csatártársa. Ő volt az, aki a Ghána elleni negyeddöntőn kézzel hárított egy lövést, ami miatt kiállították, ám végső soron elütötte Ghánát a továbbjutástól (egyébként a VB egyik, ha nem a legizgalmasabb meccse volt). Az 1987-ben született játékosnak a Liverpool a negyedik csapata, otthon kezdett a Nacionalban, majd 2006-ban Groningenbe tette át a székhelyét, ahol ugyancsak egy évet töltött, hiszen 2007 nyarán bejelentkezett érte az Ajax. Tehát lényegében ugyanannyi időt töltött Amsterdamban, mint Torres Liverpoolban. Beszédes, hogy míg Torres mérlege ennyi idő alatt 134/77, addig Suárezé 159/111, azaz kevesebbet volt sérült, viszont a gólaránya is tetszetősebb (bár ezt betudom annak, hogy a holland Eredivisie gyengébb, mint az angol pontvadászat). Egyébként az utóbbi szezont követően ő lett a holland aranycipős, valamint a liga legjobb játékosa is.



Miközben ezeket a sorokat írtam, Suárez csereként beállt a Stoke City elleni bajnokin, és a 79. percben gólt szerzett (Carroll-t a meccs előtt mutatták be a nézőknek, jelenleg sérüléséből lábadozik). Bízunk a fiúkban és bízunk King Kennyben, akinek a vezérletével az utóbbi három meccset kapott gól nélkül hoztuk. YNWA!!!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://benyo.blog.hu/api/trackback/id/tr454878635

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.