benyóblog

Interjú egy magyarországi irakival

2011. május 11. 22:55 - benyó

Az interjú a Hazai kisebbségek című órámra készült beadandó gyanánt (bár, igazából nem volt szokványos párbeszéd, hiszen e-mailben adott válaszokat az interjúalanyom). Nem lett igazán jó, de azért gondoltam megosztom Veletek is.

Irakiak Magyarországon

Az Iraki Nagykövetség adatai szerint 2010 végén kb. 300-400 iraki bevándorló élt Magyarország területén, ezzel ők az országban élő tizedik legnagyobb bevándorló csoport. Érdekesség, hogy az adatok folyamatosan változnak, hiszen a nálunk letelepedett irakiakra jellemző, hogy tranzitországként kezelik Magyarországot: rövidebb-hosszabb letelepedést követően Nyugat-Európába távoznak. Említést kell tenni azokról is, akik úgy értékelik a jelenlegi iraki helyzetet, hogy alkalmas arra, hogy hazaköltözzenek.
A Magyarországon élő iraki bevándorlók vallásukat tekintve szinte kizárólag az iszlám hitet követik (de vannak köztük keresztények is), származásukat tekintve pedig egyaránt találunk köztük arabokat és kurdokat is.
Jó részük rendelkezik magyar állampolgársággal is, nagy hányaduk házasság révén szerezte azt meg. Az így létrejövő vegyes családokra jellemző, hogy a két kultúra igazodik egymáshoz: az iszlám előírásai szerint élik életüket, ám gyermekeiket magyar iskolába íratják.
A magyarországi irakiak között sok a diák, akiket fél éves, vagy annál is hosszabb ösztöndíj köt magyar egyetemekhez, sokan pedig nálunk szerezték doktorijukat is. Körükben a reáltudományok (mérnök, matematikus) a népszerűek. Munkalehetőség szempontjából is vonz az ország irakiakat, többen közülük mérnökként, orvosként helyezkednek el Magyarországon. (forrás: kitekintő.hu)

Irak zászlaja (forrás: freeonlinepictures.org)
Az interjú

Mióta élsz családoddal Magyarországon? Itt születtél?
Véglegesen 1991 óta, de kisebb-nagyobb megszakításokkal korábban is itt élt a családom. A két nővérem itt született, én pedig Kuvaitban. Aztán Mohamed testvérem Irakban, amikor kitört az öbölháború. Apa akkor pont itt volt Magyarországon, mert itt tanult és mikor vissza akart menni, nem engedték be az országba. Ezért jöttünk mi utána és azóta itt vagyunk.

Milyen érzés irakiként Magyarországon élni? Milyen pozitív és negatív élmények értek?
Semmilyen különösebb negatív élmény, atrocitás nem ért, mióta itt élünk. Sőt, én kifejezetten élvezem, hogy irakiként élhetek Magyarországon, legalább kicsit kitűnök a tömegből (nevet).

Hogyan viszonyultak hozzád társaid életed különböző szakaszaiban? Voltak-e kirívó esetek?
A többségi társadalom tagjai mindig is kíváncsisággal fordultak, fordulnak felém, hiszen őket is érdekli, hogy ki lehet ez az egzotikus országból származónak tűnő lány. A természetemből fakadóan – elég közvetlen vagyok – én is nyitott vagyok a különböző kultúrák felé, így a többség érdeklődése sem zavart soha. Ugyanolyan kíváncsi voltam és vagyok rájuk, mint ők rám.

Mennyire érzed magad magyarnak? Mennyire esett nehezedre megtanulni a nyelvet, beilleszkedni a magyar kultúrába?
A nyelvet szerencsére nem volt nehéz megtanulnunk, hiszen mindannyian ide jártunk óvodába. Igazából ott ragadt ránk az egész, szóval nem is nagyon emlékszem, hogy tanultam volna valaha is külön magyarul. Igaz, az olvasás eleinte kicsit nehezen ment, helyesen írni és fogalmazni még mindig tanulok, de nem tudom ez mennyire írható a képességeim és mennyire a nem magyar anyanyelvűségem számlájára. Ami a magyar identitásomat illeti: örülök, hogy magyarnak is vallhatom magam. Mindazonáltal az olyan identitásformáló eseményeket, mint az 1956-os forradalom, vagy március 15-e, csak átérezni tudom, de nem érzem magaménak. Úgy érzem, hogy igazán nem is érezhetem magaménak ezeket, hiszen csak papírom van arról, hogy magyar vagyok, nem az én őseim harcoltak és haltak meg ezért a földért.

Akkor rákérdezek a másik oldalra is: mennyire érzed magad irakinak? Beszélitek-e még otthon a nyelvet, mennyiben tartjátok eredeti kulturális szokásaitokat?
Ami a nyelvet illeti, szerencsére mindannyian beszéljük. Viszont az írás és olvasás már kevésbé megy, főleg nekünk fiataloknak, akik már itt nőttek fel. Ha egymással beszélünk telefonon, akkor például egy sajátos, kevert nyelvet használunk, arab és magyar szavakat vegyesen. A szokások tekintetében is hasonló generációs szakadék van, mint a nyelv esetében: mi fiatalok már kevésbé tartjuk ezeket, mint az idősebb generáció tagjai. A fő ünnepeket, mint például a ramadan, mi is tartjuk, de azért karácsonyozunk a barátainkkal is.

Melyik identitásod érzed erősebbnek?
Lehet, hogy furcsán fog ez hangzani, de egyiket sem érzem igazán erősebbnek a másiknál. De fontosnak tartom kiemelni, hogy az iraki énem sokkal inkább jelen van az életemben, ha másért nem is, de a legtöbben a külsőmről meg tudják állapítani, hogy a családom nem ide valósi.

Meg fogod-e tanítani a gyermeked az arab nyelvre?
Mindenképpen. Egyrészről, mert lesz rá lehetősége, másrészről, a családunk annyi helyen él (Angliában, Irakban, Németországban, Svédországban, és ugye Magyarországon), hogy kb. az arab az egyetlen közös nyelv, amin megérthetjük egymást.

Tartjátok-e a kapcsolatot a magyarországi irakiakkal, összetartó-e egyáltalán a közösség? Van-e információd arra vonatkozóan, hogy kb. hányan lehettek?
Persze, elég sok irakival tartjuk a kapcsolatot. Sokan közülük olyanok, akik apával tanultak, de sokakat itt ismert meg közülük. A közösség összetartásában nagy szerepet vállal a budapesti Iraki Nagykövetség, amely kb. négy esztendeje működik Magyarországon. Évente legalább négy-öt rendezvényt szerveznek, amikre minden Magyarországon élő iraki hivatalos. Hogy hányan élhetünk itt? Körül-belül száz főre saccolnám a számot.

Nos, én a Kitekintőn azt olvastam, hogy az Iraki Nagykövetség információi szerint olyan három-négyszázan lehettek. De most inkább tekintsünk vissza Irakba: tartjátok-e a kapcsolatot az otthon maradt rokonokkal, szoktatok-e hazautazni?
Nagyon sok közeli rokonunk maradt kint, úgyhogy a válasz egyértelmű igen, de az utazással már vannak problémák. Igazából csak apa az, aki rendszeresen jár haza Irakba (évente minimum egyszer), de mi is szívesen mennénk, csak apáék nem engedik, az alacsony közbiztonságra hivatkozva. Mint mondták, pár év múlva, amikor már tényleg elültek a harcok, biztonságosabb lesz hazautazni, s akkor talán minket is magukkal visznek. Egyébként 2005-ben voltam először és utoljára (már ami azokat az alkalmakat illeti amelyekből emlékszem is valamire [nevet]) és nagyon élveztem. Ha rajtam múlna, bármikor szívesen mennék.

Mi a véleményed az iraki háborúról? Hogyan éltétek meg? Szerinted szükséges volt-e az amerikai bevonulás?
Ami a háborút illeti, amikor kitört még nem nagyon foglalkoztam a dologgal, hiszen egy 15 éves lányt nem nagyon izgatják a háborúk. Arra viszont emlékszem, hogy apáék (nagyon sok itteni irakival ellentétben) nem nagyon támogatták az amerikaiak bevonulását Irakba. Most, így hét évvel a háború kitörése után én sem nagyon látom értelmét, ami azt illeti. Emellett számomra a legtöbb információ a térséggel és a harcokkal kapcsolatban nagyon zavarosnak tűnik. Értelemszerűen teljesen más az, amit a híradóban nézek és az, ami a rokonoktól jön. Igaz, ekkora távolságból nehéz okosat mondani, de azért remélem, h a végére a legjobbat hozzák ki a helyzetből, és Irak visszaszerezheti azt a pozícióját az arab világban, amit elvesztett.

Köszönöm szépen az interjút!
Én pedig a felkérést!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://benyo.blog.hu/api/trackback/id/tr314878648

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.