benyóblog

ELTE Kárpát-medencei Magyar Nyári Egyetem - Jogtudományi szekció - 3. nap

2011. július 13. 21:45 - benyó

2011. márciusában Kántor Zoltán tanár úr linkelte a Nyári Egyetem pályázati felhívását a PPKE-BTK Politológia szak Facebook-csoportjába, s felkeltette az érdeklődésemet a tervezett program. Kitöltöttem a jelentkezést, július 11-15 között pedig az elenyésző számú belföldi (no jó, részben belföldi) magyarok egyikeként veszek részt a Jogtudományi szekció előadásain.

Elérkezett a harmadik, általam legkevésbé várt nap, melyen az EU jogrendszerével foglalkoztunk. Rólam sokan tudják, hogy nem vagyok kibékülve kifejezetten az Európai Unióval, és elég szkeptikus vagyok a jövőjét illetően. Nem is ültem be túl vidáman a mai órákra (azt leszámítva, hogy kilenc helyett ma 10-kor kezdtünk).

Forrás: garrylynch.wordpress.com
Az első előadást Dr. Somssich Réka tartotta Jogállamiság és az Európai Bíróság címmel. Az előadás gerincét az a téma adta, hogy az Európai Bíróság hogyan biztosította az európai jog tiszteletben tartását, hogyan törekedett a jogállamiság kiépítésére az Európai Közösségen, majd Unión belül.
Ennek kapcsán először néhány szóban átvettük, mit is tartalmaz a jogállamiság fogalma, majd konkrét ügyeket néztünk meg, melyek az európai jogállamiságra lettek hatással. Ezek olyan ügyek voltak főként, melyek esetében az Európai Bíróság az alapító szerződésekben foglaltakat kiterjesztő módon értelmezte, azaz döntött olyan ügyekben, melyekről az alapító szerződések nem rendelkeztek.
Ilyen eset volt a C-284/83. számú les Verts ügy, melynek végeredményeként a Bíróság megállapította, hogy az Európai Parlamentet is lehet jogilag támadni (holott eddig nem lehetett), a jogállamiságra hivatkozva. Azóta persze ez is bekerült az alapszerződésekbe.
Ugyancsak az EP-hez kapcsolódik a C-70/88. számú Csernobil ügy (EP kontra Tanács). Itt a Bíróság azt állapította meg, hogy a hatalommegosztás elvéből (kölcsönös felelősségre vonás) kiindulva az EP-nek joga van megtámadni jogi úton más közösségi intézményt (tehát a nyolcvanas években a Parlament támadhatóvá és támadásra jogképessé is vált). Ez Maastricht-ben került be az alapszerződésekbe.
A harmadik ilyen jellegű frissebb volt, 2004-es. A C-273/04 számú Lengyelország kontra Tanács ügy viszont túl sok aspektusban hozott meglehetősen érdekes eredményeket, ezért csak egy történetet emelnék ki. A lengyelek egy olyan törvény kapcsán támadták a Tanácsot, melyet a csatlakozási szerződésük megkötése után, de csatlakozásuk előtt vezettek be, s rájuk is kötelező érvényűnek tekintette az EU. Amikor több újonnan csatlakozó ország is beszállva az ügybe azt sérelmezte, hogy csatlakozásukkor nem volt elérhető a törvény nyelve az ő anyanyelvükön, így az nem érvényes rájuk nézve, az EU gyorsan készített néhány fordítást, s egyszerűen visszadátumozta azokat. Eme aljasságnak viszont semmilyen következménye nem lett az EU-ra nézve. Szóval ennyit róluk...
Ezeken kívül még két különböző jogi aktus kapcsán futottunk át néhány ügyet. A tanárnő mellesleg nem rossz előadó, egy darabig a téma ellenére sikerült fenntartania az érdeklődésem. De csak egy darabig.
A második előadó Dr- Sonnevend Pál volt, aki Az EU Alapjogi Chartája és a tagállamok címmel tartotta meg óráját. Itt a fő kérdés az volt, hogy kötelesek-e a tagállamok betartani az EU Alapjogi Chartáját? Létezhet-e párhuzamos alkotmányosság? (Ugye a nemzeti alkotmányok emberi jogi részei kerülnek összetűzésbe az Alapjogi Chartával)
Hosszú és nem túl izgalmas felvezetést követően jutottunk el a kérdés taglalásáig az egész termet keresztül-kasul bejáró Sonnevend tanár úrral. Végül arra a megállapításra jutottunk, hogy az Alapjogi Charta fő címzettjei (uniós intézmények, szervek, hivatalok) után következnek csak a tagállamok, abban az esetben, ha az uniós jogot hajtják végre. A Bíróság gyakorlata szerint az ilyen helyzeteknek három csoportját lehet megkülönböztetni: közvetlenül hatályosító uniós jog esetén (ezek úgy működnek, mint a nemzeti törvények, csak épp EU-sok. Viszont ugyanúgy kell alkalmazni őket, mint a saját törvényeket). A második ilyen eshetőség, ha alapjogi motiváltságú irányelveket kell átültetni a jogalkotási folyamatban. A harmadik eset pedig, amikor kötelező az Alapjogi Chartát mintául venni, ha a tagállamok alapszabadságok alóli kivételeket vesznek igénybe (pl. korlátozzák a munkaerő szabad áramlását, stb.). Ez számít a legvitatottabbnak az EU-ban.
Sonnevend feltette azt a nehéz kérdést, hogy mi várható a továbbiakban? Úgy véli, hogy egyre nagyobb körben lesz majd kötelező a Charta használata, ezt a kört a Bíróság a jogfejlesztésre hivatkozva fogja bővíteni.

Ezek után két szeminárium következett a két előadáshoz kapcsolódóan. Az elsőn végigvettünk néhány jogesetet, de majd meghaltunk a végére az idegesítő hangú tanársegédtől, majd ezen felbuzdulva egy kis városnézésre adtuk a fejünket (Mátyus Ákossal és Tóth Andrással), úgyhogy a másodikról jelenleg nem tudok információval szolgálni. A lényeg, hogy előre tudtam: ezen a napon a túlélésre játszom majd, ami végül is sikerült.


Bónusz: a Kárpát Expressz 2011. július 13-i, fél egykor sugárzott adásában több vágóképen is szerepelek (2:16-nál pl. én jegyzetelek), valamint a fent említett Mátyus Ákos nyilatkozik is.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://benyo.blog.hu/api/trackback/id/tr804878657

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: click the following internet site 2018.02.24. 21:16:47

Mobil függetlenítés - Mobil Függetlenítés

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.