benyóblog

Én is jártam fesztiválon a nyáron: FociFesztivál, Telki

2011. augusztus 30. 22:06 - benyó

A CampusOnline tudósítójaként Pilipowski Tamással látogattunk el a Magyar Labdarúgó Szövetség Telki Edzőközpontjába, az augusztus 27-én rendezett FociFesztiválra. Életemben először készítettem videóra rögzített interjúkat, kezet foghattam a válogatott egykori sztárjaival és láthattam játszani a zseniális Igor Belanovot. Élménybeszámoló.

Már megérkezésünkkor sejthettük volna, hogy ez egy kalandos nap lesz: Pilo a sajtóregisztrációkor leadta a kocsijuk rendszámát is, ez valahogy mégsem szerepelt a listán, úgyhogy nem parkolhattunk a VIP-parkolóban. Viszont, ingyen állhattunk le a kocsival - egy mezőn.
A sajtójegyünkkel már nem volt probléma, úgyhogy bejuthattunk a FociFesztivál területére. Az első, amit meghallottunk, az Takács Rita rendkívül irritáló hangja volt, ami végigkísérte a napot. Hálistennek az első két órában Harsányi Levente volt a konferanszié-párja (aztán lecserélték), aki igyekezett elereszteni néhány lejárt szavatosságú poént - sikerrel.
Az első interjút a női U-17-es labdarúgó válogatott és az első, '85-ös női válogatott félpályás mérkőzése után készítettük Hevesi Tamással, aki nem mellesleg szövetségi edzőként irányítja az ország női válogatottjait. Számomra meglepő volt a közvetlensége, sőt, olyannyira jó fej volt, hogy miután a kamera leállt, még öt percen át dumált velünk a fociról, valamint meginvitált bennünket a női válogatott összetartó edzéseire, hogy mi is népszerűsítsük a női futballt. Megmondom őszintén, nagyobb potenciált látok ebben, mint a férfi válogatott pénzelésében, elvégre - Hevesi elmondása szerint, ha jól rémlik - 11-ek vagyunk a világ(!)ranglistán. Hoppá.
Aztán ami még nagy élmény volt: traffipax-szal mérhettem le, hogy mennyivel tudom meglőni a labdát. Kétszer próbálkoztam, elsőre 79, másodjára 82 km/h-s sebességet mért az eszköz, ami azért ahhoz képest nem rossz, hogy a profik tudnak száz fölött lőni.
A következő interjúnk Szabó László főszervezővel volt, itt már nem voltam annyira lámpalázas. Arról mesélt, hogy milyen kapcsolata volt László Atyával, aki anno megszervezte a katolikus papokból álló focicsapatot. Tiszteletére nyolccsapatos tornát rendeztek, amin részt vettek DJ-k, állatorvosok, a Fidesz csapata, stb.
Esterházy Márton
(Forrás: nso.hu)
Ezek után megpróbáltuk elkapni Esterházy Mártont, a válogatott egykori csodacsatárát, Esterházy Péter öccsét egy interjúra, de az egyik szervezőcsaj kirángatta szorító markomból - mert ugye már épp kezet fogtunk -, azzal az indokkal, hogy a sajtótájékoztatóra kell menjen. Amin részt sem vett :D.
És itt néhány szó a szervezésről: hát nem voltunk elragadtatva. A szervezők különböző csoportjait nem ártott volna más színű pólóba öltöztetni, mert így elkerülhető lett volna az a beszélgetés, amit egy biztonsági őrrel folytattunk. Azt tudakoltuk, hogy merre találunk egy szervezőt, aki tud nekünk mesélni a László Atya Kupáról. Ő azt mondta, azt se tudja hol játsszák ezeket a meccseket, ő biztonsági őr. Mindezt három méterre a László Atya Kupa éppen aktuális meccsétől :D.
Sőt, elbazározták a Facebook-os nyereményjátékom díját is. a közösségi portál FociFesztivál oldalán három hónapos Képes Sport-előfizetést lehetett annak nyerni, aki tudta a választ az alábbi feladványra: "Magyarországon nemzeti ügy a foci, mit az is bizonyít, hogy volt olyan miniszterelnök, aki pályára lépett a válogatottban, sőt később bíró is volt. Ki ő?" Google a barátunk, kisegített, Friedrich Istvánnal nyertem. Na de a szervezők a papírjaik alapján ezzel nem voltak tisztában, úgyhogy hosszas telefonálgatásokat követően sikerült elintézni a dolgot, elvileg jönni fog a Képes Sport :D.

Détári Lajos és Igor Belanov a sajtótájékoztató előtt. (Forrás: nso.hu)
A következő élmény a sajtótájékoztató volt az edzőközpont üvegtermében. Ezen ex-szovjet részről Igor Belanov ('86 aranylabdása) és Rinat Daszajev ('88 legjobb kapusa) volt jelen, míg a magyarokat Détári Lajos, Nagy Antal ('86-os válogatott csapatkapitánya), Dunai II Antal ('96-os válogatott szövetségi kapitánya) és Pető Zoltán ('96-os csapattag) képviseltette. Daszajev volt igazán érdekes, aki hófehér bőréhez nem igazán illő ébenfeketére festett fiatalos frizurával jelent meg. Tőle a sajtótájékoztató legutolsó kérdéseként megtudakolhattam, hogy milyen érzés volt Európa egyik legjobb csapatának rommá verését a kapuból nézni. Akkor még jobb ötletnek tűnt :D Daszajev igyekezett diplomatikus választ adni, de a tolmácsnak a kérdés fordítása közben azért odabökte, hogy most komolyan ezt kérdezi ez a barom? No de sebaj, ebből is tanultam.

A festett hajú Rinat Daszajev (Forrás: origo.hu)
A sajtótájékoztató közben befutott Buzánszky Jenő is, az Aranycsapat legendás tagja, akit egy Chevrolet Impalával fuvaroztak a helyszínre (amibe később Pilóval bekukkantottunk, pl. beépített bakelitlemezjátszó volt benne :P). Jenő bácsi nagy kujon, az egyik szervező hölgy megkérdezte tőle, hogy kér-e kávét, amire az volt a válasza: "Csak akkor, ha Önnel ihatom meg!". A szovjetek meg csak néztek odabenn, hogy miért kezdtek az ajtó közelében ülök kifelé figyelni a teremből.
Pilóval beszéltük, hogy egy nagyágyút is el kéne kapni a riporthoz, ezért én egyből lecsaptam Détárira (furcsa volt, de nem volt időm elgondolkodni azon, hogy mekkora focistát is szólítok le, egyből odanyújtva a kezem). Döme kissé rekedten beszélgetett velünk, egyszer rommá is oltott a korom miatt, hehehe :D Ja és büdös volt a szája, de ez már a bulvár kategória.

Kovács Kálmán gólt szerez. (Saját fotó)
Ezek után már mindenki a két fő meccset várta, az atlantai olimpiai válogatottét és a mexikói vb-n részt vett válogatott meccsét az őket '86-ban legyőző szovjetekkel. Érdekes volt a kettősség, hogy a magyar foci ünnepeként aposztrofált eseményen a labdarúgásunk Mohácsaként megélt irapuatói 0-6-os meccs résztvevőit hívtuk meg "ünnepelni". Elkezdtem történelmi hasonlatot keresni, de annyira sajátságos helyzet ez, amire nem nagyon volt példa korábban. Viszont Alexander Bubnov mondata engem is meghatott kicsit, még ha szerintem nem is igaz a második fele: "Le vagyunk nyűgözve attól, hogy a magyarok szembe mernek nézni a múltjukkal, s ebben van futballjuk felemelkedésének a záloga." Sportemberségből jeles.

Rácz László, a szovjet válogatott kárpátaljai magyar játékosa (Forrás: origo.hu)
Igor Belanovról pedig ódákat lehetne zengeni. A fél órás első félidőben tökéletesen játszott, olyan elfutásai, kiugrásai, passzai és góljai voltak, amiket egy huszonéves megirigyelhetne. Igazából őt testközelből látni focizni volt talán a legnagyobb élmény, a mi Döménk játékával össze sem volt hasonlítható. A meccsen 5-3-ra vezettek már az ex-szovjetek, amikor rájöttek, hogy talán nem kéne újra elpáholni minket egy ilyen kedves meghívást követően, úgyhogy az utolsó percekben hagyták a magyarokat két gólt is lőni, de igazán az utolsó volt látványosan "Rúgjatok már gólt, bakker"-szagú. Sőt, amikor berámoltuk, mutatták is a bírónak, hogy oké, ennyi volt, tessék lefújni. És lefújta.
Igor Belanov (Forrás: origo.hu)
Összességében nagyon jó napot töltöttünk el Telkiben, voltak ugyan szervezési gikszerek, meg leégtünk a tűző napon, de ha tehetem, biztos, hogy ott leszek jövőre is.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://benyo.blog.hu/api/trackback/id/tr284878663

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.