ahol az egyetemistának jó élete van. Az utóbbi két napban kóstolás szintjén megízlelhettük a kolozsvári éjszakai életet, és egy nem mindennapi élményben is részünk volt a Bulgakovban.

Szerda délután – az internetproblémáim orvoslásaképp – kávéházi újságíróvá avanzsáltam: a Corso nevű kávéházban fejeztem be legutóbbi posztom, majd a Mos Maiorum-ra írtam meg sebtiben egy cikket. Miután hazabattyogtam, Patrik felvetette, hogy este valószínűleg elnéznek egy buliba páran (köztük szegedi politológushallgatók is, hoppáhoppá), velük tarthatnék. Végül nekiindultunk a városnak, de nem egészen azt kaptuk, amit vártunk.

A kolozsvári jogászok gólyabálján kötöttünk ki első körben, ahol a zene ugyan bulizásra számomra alkalmatlan volt, de jó pár nyáriegyetemes ismerőssel találkoztunk, többekkel is megbeszéltem, hogy még összeröffenünk ezalatt a hónap alatt. Mivel kis társaságomnak nem jött be a buli zenei világa, úgy döntöttünk, hogy elindulunk hazafelé, bár útközben meggondoltuk magunkat, és négyen beültünk a Bulgakovba. Ez jó döntésnek bizonyult, mert kolozsvári tartózkodásom legjobb élményével gazdagodtam.

Mikor bementünk, zongoraszó ütötte meg a fülünk, le is ültünk egy kisebb társaság közelébe, akik zongoráztak és énekeltek, szép régi magyar slágereket. Az élmény leírhatatlan volt, igazi magyar kocsmai-kávéházi érzést adott át, ahogy együtt énekeltük a Szomorú vasárnapot, vagy a Valaki mondja meg-et, tényleg öröm járta át a lelkem – és nem az elfogyasztott alkoholmennyiség miatt, mert egy sörkoktélon kívül nem is ittam mást.

Tegnap könyvtárazgatással és mászkálással telt a nap nagy része (meg a Bulgakovban netezéssel), majd beültem Tamás Geopolitika c. órájára, ami 4-től nyolcig tartott, két 10-10 perces szünettel – elég gyilkos volt, de emellett érdekes. Utána Istvánnal beültünk a Bulgakovba vacsorázni, én csorbát, ő vargabélest evett, majd elnyomtattuk egy kis forralt borral. Hazaértem, Patrik sehol, majd egyszer csak betoppan, hogy lent az egyik polos csaj szülinapját ünneplik, menjek le, majd a Bulgakovba. Így egy nap háromszor jártam kedvenc szórakozóhelyünkön, ahol kivételesen buli volt. Az itteni magyar srácok elég rámenősen csajoznak, alig lehetett levakarni őket a polos lányokról, s a buli két szinten zajlott: a pincében elektronikusabb, d'n'b-sebb zene ment, felül pedig retro slágerek – mondanom sem kell, ez nekem jobban feküdt.

Ma reggel pedig arra keltem, hogy Patrik szólongat, hogy alig kap levegőt és fáj a rekeszizma – később kiderült, hogy az inkább gyomorszáj, nem kellett volna annyit igyon. Egy hányás és kis pihentetés után egészen rendbe jött a srác, úgyhogy semmi para.

Később elnéztünk a Kauflandba, végre vettem mustárt és kéziseprűt lapáttal, úgyhogy már egész komfortos lett a kis életem itt Kolozsváron :)
---

Most pedig indulok a belga nagykövet előadására :)