benyóblog

[Kincses Kolozsvár]: 05. Ötvös, Házsongárd, hideg

2011. november 19. 00:09 - benyó

Először is elnézést, hogy ennyi ideig nem jelentkeztem, az utóbbi napokban feltorlódtak az események, így nekem is kevesebb időm volt egyáltalán kommunikálni az otthoniakkal, nemhogy még blogoljak is.


A bevándorlási hivatal
irodája a plázában
A hétfői napom elég lóti-futisra sikeredett. Istvánnal találkoztunk a Jelenkor története tanszéknél, ahonnan Tamással együtt eltaxiztunk a Iulius Mall nevezetű plázába. Nem bevásárolni mentünk, hanem István kapott román személyi számot (CNP = csenepe), ami lényegében munkavállalási engedély is egyben. Na de ezt a plázában? Igen, Románia ilyen speciális hely, ahol a bevándorlási hivatal a plázában működik, röhej.
Ezek után elmentünk egy görög cukrászdába, ahol jókat nevetve (és belül sírva) kielemeztük a magyar közigazgatás rákfenéit egy-egy süti és kávé társaságában. Délután könyvtáraztam, készítettem is pár fotót, majd Istvánnal megvacsoráztunk a Taverna nevű helyen. Illetve csak én, megettem egy Margarita pizzát.




A felfelé tartó lépcsőről elém táruló látvány a Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtárban
A könyvtár belső udvara
A könyvtár nagy olvasóterme, kb. századfordulós asztalokkal
Itt látszik is, hogy nem mai darab
Másnap délelőtt elmentünk Istvánnal a magyar könyvesboltokba, sikerült is vennem két könyvet igen jutányos áron. Az egyik Sir Robert Filmertől a Patriarcha és egyéb írások, míg a másikat Demeter M. Attila írta, címe: Szabadság, Egyenlőség, Nemzetiség – A nemzeti kisebbségek problémája az angolszász politikai filozófiában. Ezek után Patrikékkal elmentünk a kantinba, ahol jól bekajáltam (jut eszembe, azt hiszem hétfőn is ott étkeztem). Majd mentem ötre, hogy meghallgassam István előadását A forradalom elmélete címmel. Beszámolóm elvileg szombaton jön le a CampusOnline-on.


Ötvös István a BBTE-n
Utána Tamás és kollégája, Hunyadi Attila elvitt minket vacsorázni a Mikó étterembe, ahol nagyon finom sajtmártásos bélszínt vacsoráztam, és egy nagyon jót beszélgettünk történelemről, a két ország közti különbségekről, stb. Többek közt azt is megtudtam, hogy Tamás egyik felmenője gyulafehérvári püspök is volt, apja emiatt nem mehetett egyetemre a szocializmusban.
Másnap délelőtt Talpas Botond, a KMDSZ (Kolozsvári Magyar Diákszövetség) elnöke körbevezetett minket a házsongárdi temetőn. Megtekintettük Mikó Imre, Kós Károly, Apáczai Csere János, Bölöni Farkas Sándor és mások sírjait, a Bánffyak kriptáját, valamint Brassai Sámuel síremlékét is. Hozzá kapcsolódóan Botond (akivel amúgy az ELTÉ-s nyári egyetem kapcsán is találkoztam) elmondott egy anekdotát, mi szerint Brassai odáig jutott, hogy esküvője lett volna. A szertartás napján azonban leejtette az egyik karikagyűrűt otthonában, az az ágy alá gurult, s keresés közben olyan könyveket talált ott, amiket évek óta elveszettnek hitt. Ezeket elkezdte olvasgatni, s végül annyira elmerült bennük, hogy elfelejtett elmenni a saját esküvőjére. Laza.

Olvass 17. századi magyart! (A második fele könnyebb :))
Halálfej a Bánffy-kripta "udvarán"
Az egész hegyoldalt sírok borítják
A temető legrégebbi táblája, 1585-ből.



Délután elmentünk Patrikékkal a Sapientia könyvesboltjába, ahol négy könyvet vettem, ezek közül 3 erőteljesen kapcsolódik az otthoni vizsgáimhoz, úgyhogy sikeresen válogattam.
Később találkoztam Istvánnal, aztán felmentünk a szállására, megvártuk Tamást és beszélgettünk egy jót, majd kikísértük Istvánt a buszállomásra, egy csodálatos zsepilebegtetős performansszal búcsúztattuk.
Ezután elérkezett a várva várt nap, amikor végre találkozhattam a nyári egyetemes ismerősökkel. A megbeszélt helyszínen és időpontban végül hárman jelentek meg: Berni, Kinga és Zsuzsa, akikkel aztán gyorsan bejártuk a belvárost. Berni készült idegenvezetésből, mesélt egy-két érdekességet, de a nap fénypontja az volt, hogy felmentünk a Szent Mihály-templom tornyába (5 leiért kellett vegyünk egy, a templomról szóló információs füzetkét, de megérte).


Zsuzsával és Bernivel a toronyban. Igen, ilyen szakadt szentképeket tárolnak odafenn.

Kingával és Zsuzsával
Napnyugta Kolozsvár felett
Kilátás
Háttérben a Fellegvár
Hogy érzékeltessem a magasságot



Később átugrottunk a L'Atelier kávézóba, ahol kókuszos fehér forrócsokit fogyasztottam. Itt váltotta Kingát Tünde, s hasonlóan jó beszélgetést folytattunk, még úgy is, hogy Zsuzsa az anyukájának úgy mesélte a telefonban, hogy „Itt ülünk egy kávézóban a csajokkal!” :P
Végül úgy három órát dumáltunk, s megbeszéltük, hogy jövő héten felmászunk együtt a Fellegvárba. Sőt, Berni felajánlotta, hogy ideadja az általa nem használt SIM-kártyáját (ma be is próbáltuk, de a telefonomnak nem tetszett).
Ma pedig egy előadáson vettem részt Patrikékkal, a meghívott Teknős Miklós, Pulitzer-emlékdíjas sajtófotós volt, reményeim szerint erről is olvasható lesz valami a CampusOnline-on.

Patrik interjúvolja Teknős Miklóst
Jah és ami a legfontosabb: ide is megérkezett a tél a hét közepén. Én még ilyen hideg hegyi szelet nem éreztem, csontig hatoló hideg van néha, az izmaim szoktak fájni a hidegtől, ma már a spaka és a kesztyűk is előkerültek. Brr.


Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://benyo.blog.hu/api/trackback/id/tr474878678

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.