benyóblog

"Ma már..."

2012. augusztus 19. 18:44 - benyó

A nyárban pont az a jó, ami rossz is: több ideje van az embernek gondolkodni. Szépen meg tudja tervezni, hogy mondjuk szakmailag, tanulmányi szempontból hogyan tovább, de ilyenkor kerülnek felszínre azok a gondok is, amik lelki természetűek, és az évközi hajtás alatt lent maradtak a fenéken. És pont ezek billentenek fenéken (höhö).

A minap bicikliztem egyet a gödi gáton, ahol bicikliút vezet Dunakeszi irányába (egészen Budapestig). Ahogy tekertem, eszembe jutott, mennyit játszottam gyerekként és kiskamaszként a folyóparti kövek, bástyák között, jobbnál-jobb sztorikat kiagyalva, melyek többsége vagy a Csillagok háborúja, vagy A gyűrűk ura karakterein, helyszínein, hangulatán alapultak. Olyan csodálatos érzés volt, amikor - többnyire egyedül - visszavertem egy-egy inváziós kísérletet, vagy én foglaltam el városokat, bolygókat, s közben eltelt egy délután és beesteledett. Visszagondolva, olyan jó volt, hogy gondtalanul élvezhettem ezeket az órákat, melybe csak néha vegyültek bele olyan dolgok, mint például a koszovói bombázók házunk felett való elsuhanása vagy a szeptember 11-i terrortámadás híre.

Darth Maul, Kis Bence, rohamosztagos, kis bátyó, Han Solo, Boba Fett
Ma már az utóbbihoz hasonló dolgokkal foglalkozom napjaim nagy részében, a politika, a közélet, a kultúra és a sport történései lekötik a figyelmem, és még az is elmondható, hogy 10 évesen jobban kezeltem emberi kapcsolataim, mint most. Hiányoznak azok az idők, amikor gondtalanul végig lehetett fantáziálni egy délutánt a Csillagok háborúja világában - egy fadarabbal a kezemben és fantáziadús történetekkel a fejemben erősebb voltam, mint bárki a környéken -, mára már csak egy-két képregénykocka, starwarsos meme maradt ebből a réges-régi galaxisból.
Ma már mást várnak el tőlem - s én is mást várok magamtól. Ma már nincsenek gondtalan napok, minden nap újabb katasztrófa sújt, amikért többnyire én vagyok a hibás. Nem vagyok kitartó sem tanulásban, sem munkában, sem az emberekkel kapcsolatosan, hamar ráunok dolgokra, s a magam elvárásaihoz képest minden téren alul teljesítek, s mindig csalódnom kell.
Amikor a szülinapodon kikap a kedvenc csapatod - aminek adott esetben igen fontos helye van az életedben - az igen szarul esik. Amikor ugyanezen a napon kiderül, hogy egy számodra fontos embernek te nem vagy olyan fontos, hanem más az - az igen szarul esik. Amikor ugyanezen a napon csak egy ember van a közeledben és tartja benned a lelket - az egyrészt szarul esik, hogy csak ő, másrészt jól esik, hogy legalább ő.
Nem jó napok ezek a mostaniak, s szinte az össze gondért én vagyok a felelős. Csak győzzem helyrehozni a hibáim, hogy lehessenek még olyan gondtalan, következmények nélküli délutánjaim, mint egykoron a gáton. Csak győzzem.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://benyo.blog.hu/api/trackback/id/tr464878688

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.