benyóblog

A Gangnam Style-on túl

2012. november 29. 16:32 - Földi Bence

Dél-Korea manapság szinte csak a rapper PSY társadalmat kifigurázó klipje, a Gangnam Style (amely a legnézettebb Youtube-videó lett a napokban) révén került a hírekbe, pedig érdekes és tanulságos események történnek az ország politikai színterén is. A decemberi elnökválasztáson indul az egykori diktátor lánya, az ellenzéki oldalon pedig az esélyesebb jelölt visszalépett az esélytelenebb javára.

A példanélküli gesztus

Független liberális jelöltként szeptemberben jelentette be indulását An Csolszú, az ötvenéves szoftverfejlesztő, korábbi egyetemi dékán, aki azzal indította el kampányat, hogy magát pártok felett álló, politikán kívülről érkező személyként mutatta be, aki megtestesíti az emberek politikai és gazdasági reformokra irányuló igényeit. Rövidesen (a liberális oldal) politikai sztárja lett, ám a múlt héten mégis visszavonulót fújt, miután hetek óta egyeztetett a baloldali Egyesült Demokrata Párt jelöltjével, Mún Cseinnel. Indoklása szerint azért tett így, mert ha tovább húzták volna az egyezkedést, vagy netán mindketten versenyben maradtak volna, akkor annak az emberek látták volna kárát. Ugyanis az ellenzéki szavazatok megosztása a kormánypárti jelölt, Park Kunhje malmára hajtotta volna a vizet.
An ráadásul a népszerűbb ellenzéki jelöltként adta fel a versenyt, ugyanis a felmérések szerint - Mún visszalépése esetén - könnyedén legyőzte volna Parkot. A kampányához mindent feladni készülő An olyan gesztust tett tehát Mún és a koreai ellenzék egésze felé, amelyre még nem volt példa. De ellenpélda igen: 1987-ben két ellenzéki politikus jobban utálta egymást, mint közös ellenfelüket: a diktatúrát. Egyikük sem szállt ki a versenyből, megosztva ezzel az ellenzéki voksokat, végül a hadsereg által támogatott jobboldali jelölt nyert.
Gondoljunk bele, hogy milyen lenne Magyarországon egy hasonló gesztus: egy liberális elkötelezettségű üzletember úgy dönt, hogy elindul a választásokon, egyre növekszik a népszerűsége, majd Orbán Viktor legyőzésének "szent" célja érdekében inkább mégis félreáll és a népszerűtlenebb baloldali jelöltet támogatja. Nehéz elképzelni, annyi szent.

Diktátor lányából elnököt?

A jobboldali, jelenlegi elnököt is adó Új Határ Párt Park Kunhje-t indítja a december 19-i elnökválasztáson. A politikusnő annak a Park Csonghínek a lánya, aki 1961. május 16-án - a koreai háború utáni belpolitikai káosz lezárásaképpen - a 2. hadsereg parancsnokaként bevonult Szöulba, s békés hatalomátvétel révén magához ragadta az ország vezetését. Két évig tartó szükségállapot után ismét választásokat tartottak, ahol a katonatisztek "leszerelésüket" követően jutottak ismét hatalomra, Park pedig az elnöki székbe. 1979-es meggyilkolásáig (amit a Központi Hírszerző Iroda vezetője hajtott végre) ugyan politikai szempontból tökéletes diktatúrát épített ki (utolsó elnöki szakaszában már szükségrendeletekkel kormányzott), gazdasági reformjai révén a fejlődés útjára állította az országot, s a felemelkedő parasztságban találta meg társadalmi bázisát, akik a jobb életkörülményeket köszönhetik neki.
Rájuk és leszármazottaikra számíthat lánya is, aki a felmérések szerint az idősebb lakosság nagy részét már nevével meggyőzte arról, hogy rá kell voksolni. Más kérdés, hogy a kedves apuka múltjában találni kevésbé impozáns időszakot is: a japán megszállás (1910-1945) idején a Japán Birodalmi Hadsereg hivatalnokaként szolgált. Ez pedig hátrányt jelent Park számára, hiszen a koreai közvélemény igen erőteljesen japánellenes, nem véletlen, hogy liberális politikusok is inkább attól vannak kiakadva, hogy az apja kiszolgálta a megszálló japánokat.
Bár itt jóval nehezebb a magyar párhuzam, de mi is számtalanszor találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a Kádár-rendszer életszínvonala miatt sokan nosztalgikus érzéssel viseltetnek a diktatúra irányába, ezért szavaznak az MSZMP utódpártjára. Azonban meglehetősen furcsa lenne azzal szembesülni, ha mondjuk Kádár - nemlétező - gyermeke indulni akarna mondjuk a miniszterelnöki székért. Hogyan fogandá vajon a magyar közvélemény?
(Romániában ennek még lehetne is némi realitásalapja, miután a nemzeti kommunizmust kiépítő Ceausescu családjának elvileg még vannak élő leszármazottai, ráadásul a populizmusra és nemzeti gondolatokra is hajlamos román baloldal nem áll tőle távol, hogy példképként tekintsen az egykori diktátorra.)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://benyo.blog.hu/api/trackback/id/tr304938009

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.