benyóblog

A sajtos szendvics

2013. január 24. 13:39 - Földi Bence

ferenciek-tere.jpg

A srác a minap legjobb barátjával beszélt meg találkozót. Miután kibattyogott az egyik belvárosi utcában lévő szerkesztőségből, elindult a Ferenciek tere felé, átverekedte magát a nem túl sűrű tömegen, majd leszaladt az aluljáróban. Néhány nappal ezelőtt miután eltörölték azt ezt tiltó jogszabályt még hajléktalanoktól bűzlő áporodott levegőben kellett volna itt átvágnia. Ám azon a bizonyos napon már kordonok hálózták keresztül-kasul az aluljárót, lehetetlenné téve, hogy a nincstelenek a fal mellett leheveredve zenéljenek, vagy kéregessenek.

Elhaladt a pesti aluljárók jellegzetes figurája mellett, aki ezúttal ezt kiáltotta a világba: „A jövő havi színház műszóóór! a srác pedig elmosolyodott. Végül csak elért a másik lépcsőig, fellépkedett rajta, miközben az óráját leste. „Még van néhány percem gondolta, majd odaállt két fakabát mellé, akik a Nereidák kútja mellett szemlélték a járókelőket. A srác letette táskáját a két bakancsa közé, megigazította kalapját, majd ismét az órájára pillantott. Mivel még mindig volt hátra vagy hat perc a megbeszélt időpontig, körbetekintett.

Ekkor tűnt fel neki, hogy a belvárosi Ferences templom előtt nagy a jövés-menés, ki s be járkálnak az emberek, módosabb középkorúak és szegény idősek egyaránt. Majd megpillantott egy hajléktalan párt, akik élelemre gyűjtöttek, de a templomból kijövők nem segítettek rajtuk, hogy enyhítsék éhségüket. Egy jómódúnak tűnő férfi egyenesen káromkodva hajtotta el őket, miután kilépett a plébánia kapuján. „Ilyen ez a keresztényi szeretet gondolta a srác, majd észrevette, hogy a nő közeledik felé. Alapvetően húzódozott az ilyen esetekben, nem szívesen beszélgetett hajléktalanokkal, ahogy más ismeretlenekkel sem.

Lenne pár forintja, fiatalember? Élelemre gyűjtünk a párommal mondta a nő, akit a srác jobban megszemlélt. Harmincas éveiben járhatott, a körülményekhez képest rendkívül ápolt volt és úgy tűnt, hogy igazat beszél.

Sajnálom, de egy fillér sincs nálam válaszolt, ami valóban igaz is volt. Majd hozzátette: „Viszont van nálam egy szendvics, örülnék, ha elfogadná”.

Azt is szívesen vennénk mondta a nő, aki miután megkapta a becsomagolt szendvicset meghajolva megköszönte azt és visszaballagott a férfihoz, miközben az alufólián megcsillant a napfény.

A srác jobban megnézte a férfit is, akinek pirospozsgás arcához képest mélyen ülő szemein a hála jelei látszottak. „Remélem a hidegtől ilyen a vörös, nem az italtól gondolta a srác, aki ismét rátekintett órájára, majd amikor felnézett, már a barátja jött vele szemben. Kezet ráztak, váltottak néhány szót és elindultak a metróhoz.

Ahogy közeledtek a lépcsőhöz, a srác még vetett egy utolsó pillantást napi jócselekedetének alanyaira. Elégedetten nyugtázta, hogy egy idős asszony éppen akkor nyújtott át nekik egy zacskó kiflit.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://benyo.blog.hu/api/trackback/id/tr265040876

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2013.01.24. 15:13:01

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.