benyóblog

Ferenc Ferdinánd nyomában

2013. február 03. 13:49 - Földi Bence

ferdinand.PNG

Édes-kedves jó anyám születésnapját egy egészen különleges helyen ünnepeltük, a Ferdinánd Monarchia Cseh Sörházban, a budapesti Szív utcában. A családi körben eltöltött ebéd során némi üröm is vegyült az örömbe.

A sörház arról nevezetes, hogy az üzemeltetők Ferdinand cseh sör iránti elkötelezettsége mindenben megmutatkozik, így szinte a legapróbb részletek miatt is úgy érezheti magát a vendég, mintha Ferenc Ferdinánd egyik csehországi birtokán üldögélne az asztal mellett. A falakon régi képek prágai és más városrészletekről, az egyik sarokból Havel, Hrabal és Menzel tekint le az étkezőkre, míg másutt a Kis Vakond barátai, balamint Bob és Bobek lógnak a plafonról. A faragott székek és faragott ruhatároló szekrények is hangulatosak, amolyan vadászház-feelinget kölcsönöznek a helynek.

A hangulat és a miliő adott volt tehát, hogy mindenki jól érezze magát, és lényegében ez így is történt, csupán nekem nem volt szerencsém. Alapvetően minden étek a különleges sörök mellé, afféle kísérő gyanánt került az étlapra – kár, hogy csak oda. Történt ugyanis, hogy – mivel nem vagyok nagy sörös – egy Bernard márkájú alkoholmentes meggysört rendeltem, ekkor koppantam először, ugyanis nem volt készleten. Szilvást ajánlgattak, ám a gyümölcs nem nagy kedvencem, így végül progresszív étkezőként kávéval kezdtem az ebédet.

Előételnek ezt rendeltem: „Pacalleves ahogy Budějovicében főzik”, de ekkor másodjára kellett koppannom, ugyanis ez csak az étlapon szerepelt, de az asztalon nem... Végül káposztalevest ettem, amely tele volt hússal, krumplival és kolbásszal, éppen eléggé volt savanykás, így a keserű szájíz mellé egy kis savanyú is került.

A főételnél már meg sem lepődtem, hogy természetesen abból sem volt, amit én szerettem volna, így „Babos csirkecombok steak burgonyával a la Borisz” helyett „Csirkejava Quargel sajttal és sonkával grillezve, »színes« rizzsel” került az asztalra. A színes rizs valójában zöldséges rizst jelentett, amiért szintén nem vagyok kifejezetten oda, ráadásul a sajt valamilyen furcsa mellékízt adott az éteknek, ezt csak a végére sikerült megszokni és megszeretni. Az egész le volt öntve némi karamellel és szezámmaggal, na ez volt benne a legfinomabb.

A desszertből már szerencsére volt a konyhán – bár valószínűleg csak azért, mert mindannyian azt kértük. „Ferdinánd főherceg desszertje” egy vaníliás-áztatott piskótás-ribizlikocsonyával leöntött hűvös finomság volt, amelyben jól harmonizáltak az ízek: a vanília édessége a ribizli savanyúságával. Az ebédet némi kólával („természetesen” Pepsi volt) nyomtattam el, majd a mosdóban némi ammóniaszaggal találkoztam, mielőtt hazaindultunk volna.

A többiek nem panaszkodtak, bár úgy vélték, hogy az étkek nem kifejezetten autentikusak. De hát mit lehet tenni, a cseh alapanyagok nem ugyanolyanok, mint amiket a Lehel piacon meg lehet kapni... Valószínűleg én is elégedettebb lehettem volna a szombat délutáni családi ebédünkkel, ha nem választottam volna bele némi kis balszerencsével pont azokba a tételekbe, amelyek csak az étlapon szerepeltek. Mindenesetre mindenképp ajánlom a cseh kultúra szerelmeseinek, hogy látogassanak el egyszer ide, ha autentikus környezetben szeretnék élvezni a finomabbnál finomabb cseh barna és vörös söröket, valamint az ezekhez párosuló fűszeres étkeket.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://benyo.blog.hu/api/trackback/id/tr775060259

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.