benyóblog

Ennek így semmi értelme — holokausztoktatás a Pázmányon

2015. május 30. 12:54 - Földi Bence

Lissák Tivadar / Fortepan / 72855

Kedden jelentette be Ilan Mor Izrael budapesti nagykövete és Szuromi Szabolcs Anzelm, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora, hogy általánosan kötelező tantárgyként oktatják a továbbiakban az intézményben a holokausztot. Volt pázmányosként elsőre üdvözöltem a lépést, ám jobban belegondolva már több problémám is akad ezzel.


Tíz-tizenkétszer másfél óra: ennyit kell minden pázmányos hallgatónak foglalkoznia szeptembertől a holokauszttal, azaz a zsidók (és cigányok és melegek) második világháború során bekövetkezett módszeres kiirtásával. Az eseménysorozat azóta is a közbeszéd tárgya, ám ez önmagában nem elegendő indok arra, hogy ne terjesszük az ezzel kapcsolatos ismereteket — Magyarországon is rengetegen gondolkodnak nagyon eltérően a soáról, elég, ha eszünkbe jut ezzel kapcsolatban az egyik jobbikos országgyűlési képviselő nemrégiben kipattant köpködős botránya.

Az általánosan kötelező tantárgyak a Pázmányon olyan tananyagok, amelyeket minden hallgatónak meg kell tanulnia, így olyan tanegységekkel ismerkedhettek meg az egyetemisták, mint a Bevezetés a katolikus hit rendszerébe, Biblia I-II. (Ó- és Újszövetség), korábban pedig különböző filozófiai, művészettörténeti, logikai tárgyak és testnevelés is tartozott ide. Katolikus egyetemen magától értetődőnek tűnt, hogy a hit alapjait is megtanulhattuk, ám magunkévá tenni nem kellett a katolikus tanokat. Ám az általánosan kötelező tantárgyak közé olyan tanegységet betenni, amelynek nincs köze a Pázmány katolikus jellegéhez, meglepő lépésnek tűnik. De ez csak az egyik dolog.

A másik sokkal inkább az, hogy lényegében bármit be lehetne emelni az általánosan kötelező tantárgyak közé. A középiskola nem ad hasznos közgazdasági ismereteket sem, mégsem tanul mindenki egyetemen mikro- és makroökonómiát. Általános állampolgári ismeretekkel sem gazdagodik az a diák, aki a szavazófülkében szembesül először azzal, hogy nem pártokra, hanem személyekre kell voksolni. Tény, történelmi ismeretekkel sem mindenki gazdagodik azonos módon, sok esetben ha egy érettségiző diák eljut a második világháborúig vagy ötvenhatig a történelemleckék sorában, már megveregetik a tanár vállát, milyen remek munkát végzett. Aztán csodálkozunk, ha például a pázmányos diákok úgy reagálnak a fenti hírre, ahogy. A hiányosságokon nem segít, ha általánosan kötelező egyetemi tárgyakkal próbálják betömni a lyukakat, sokkal inkább a középiskolai és általános iskolai tananyag mennyiségét és minőségét kellene felülvizsgálni.

Ám ha már ilyen jellegű tárgyakat akarunk oktatni — az izraeli követséggel együttműködve, izraeli szakemberek által kidolgozott tananyaggal –, akkor sem elegendő a holokauszt oktatása. Két út lenne járható, persze erőforráskérdés, melyik utat választhatná a Pázmány. Az egyik, hogy általánosságban a népirtásokról, vagy a huszadik századi népirtásokról tartanának kurzust, amelyben nem csupán a holokausztról, hanem például a sztálini diktatúra áldozatairól, vagy az örmény népirtásról is szó eshetne. Talán ennél is megfelelőbb lenne egy olyan modern politikai ideológiákkal foglalkozó kurzus, amelyben nem félnének elővenni a náci, fasiszta, kommunista, anarchista és egyéb tanok fő ideológusainak szövegeit, amelyeket kritikai szempontból elemeznének. Így talán többen megértenék az ideológiai alapú népirtások mozgatórugóit, mintha csak a holokausztról kapnának bővebb tudást. Az ugyanis nem elegendő, csupán tűzoltásjellegű intézkedésnek tűnik.

A poszt eredetileg itt jelent meg:

Ennek így semmi értelme — holokausztoktatás a Pázmányon

1 komment

Simicska volt szomszédja adja ki a kormány propagandalapját

2015. május 29. 15:19 - Földi Bence

A csődbe ment Helyi Téma helyét igyekszik átvenni a Lokál, amely alapvetően bulvárlap, de azért megtudjuk belőle azt is, hogy a hét nyertese Magyarország. Habony Árpád és Simicska volt szomszédja adja ki.

 

Csütörtökön a magyar sajtó Habony-kritikus fele beszámolt arról, hogy megjelent a nemközszereplő vitrinkirály által részben tulajdonolt Modern Media Groups első projektjének (Lokál) első lapszáma. A Helyi Témát stílusában, kinézetében és szerkesztésében is kopírozó Lokálban bulvárhíreket (Kozsó! bébibumm! Conchita és Boggie! Beckhamszelfi!), kulturális cikkeket (hosszasan foglalkozik a lapszám aSaul fiával és Törőcsik Marival) és politikai témákat egyaránt találunk.

Persze ezek jól el vannak dugva, szét vannak szórva a Lokálban, amely kormánypárti véleményt fogalmaz meg, vagy elhallgat bizonyos információkat ezekkel kapcsolatban. Már a második oldalon terítékre kerül az orbáni gumicsont, a halálbüntetés témája, amelyben három megszólalót idéznek: Orbán Balázst (Századvég), Erdő Péter bíborost és Hack Pétert (egykori SZDSZ-politikus, most tanszékvezető egyetemi docens, büntetőjogász). Közülük a legrövidebb véleményt az ellenző Erdő Péter fogalmazta meg, így az összeállítás erősen sugalmazza: jó ötlet lenne a halálbüntetésről szóló vita, vagy esetleg a büntetésfajta visszaállítása is. Az idézetek alatti pro és kontra érvek között akadnak csúsztatások, de alapvetően korrekten összeszedték a lokálosok.

A budapesti hírek között is akad politikai töltetű: Befogadná a pápát Budapest címmel közöltek cikket arról, hogy egy franciaországi kisvárosnak nem kell II. János Pál pápa szobra, mert az ottani alkotmánnyal egyesek szerint nem összeegyeztethető. “A kerület polgármestere, Kocsis Máté támogatja az ötletet” — írja a Lokál, azt viszont nem említi, hogy Kocsis fideszes, az ötlet pedig a KDNP fejéből is kipattant, csak éppen Tatán.

Az újpesti kiadás Helyi hírek szekciójában Wintermantel Zsoltnak is jutott hely, róla sem derül ki, hogy Fidesz-politikus, ahogy Tarlós István főpolgármester támogatójaként sincs feltüntetve a Fidesz-KDNP. Kínosan ügyel a Lokál arra, hogy ne lehessen ráaggatni a kormánylap billogot, de a következő politikai-gazdasági témájú cikkecske azért eléggé megborítja az egyensúlyt.

 

Akadnak még persze furcsaságok a lapban: a negyedik kerületi címlapon egy kutyakajás reklám miatt kisebb betűk hirdetik a Saul fiasikerét, mint a Belvárosban. Az utolsó oldalon pedig kinyomtatták a Benfica futballcsapatának egy fészbukposztját, olyan kicsiben, hogy alig lehet elolvasni.

De ki a felelős mindezért?

Hát a Modern Media Group Befektetési és Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság. Az Opten információi szerint az áprilisban bejegyzett cég — amelynek a Culinaris étterem fölött van a székhelye — egészen széles tevékenységi körrel rendelkezik, napilap kiadására is képes, sőt ezek postaládába való eljuttatását is meg lehet oldani cégen belül. Emellett folyóirat- és könyvkiadás, honlapüzemeltetés, IT-s feladatkörök, kartonpapírgyártás, filmgyártás és ingatlanügynökség működtetése is szerepel tevékenységei között. Sőt, PR- és egyéb tanácsadásra és még divattervezésre is képes az MMG — utóbbiak nyilván Habony Árpás miatt kerültek a tevékenységi körök közé.

A cég jegyzett tőkéje hatmillió forint, vezérigazgatója pedig Keresztesi Péter, a kormányközelinek mondott Századvég Alapítványkommunikációs és marketing-igazgatója. Ő korábban a Théma Lapkiadó Kft. ügyvezető igazgatója is volt, így nemcsak a kül- és belcsínben, hanem a vezetőség tagjai között is akadnak közös pontok a Helyi Téma és a Lokál tekintetében. Az MMG-nek két részvényese van: Habony Árpád és Győri Tibor.

 

 

Utóbbi a szintén kormányközelinek mondott Nézőpont Csoportban is tulajdonos. A Miniszterelnökség jogi ügyekért felelős korábbi államtitkára a Nézőpontot februárban vette meg Mráz Ágoston Sámueltől. Az Index szerint “Győri az előző ciklusban Orbán egyik közeli bizalmasa volt, de Fideszhez Simicska Lajoson keresztül került közel”.

Orbánnak már 2010 előtt is adott tanácsokat, de a Fideszhez állítólag a kilencvenes évek első felében, Simicska Lajos révén került közel. Volt idő, amikor Simicskával egy lakcímre voltak bejelentve, a Magyar Narancs szerint szomszédok is voltak. Ám mára szakított Simicskával és az Orbán — Simicska-háborúban előbbi pártjára állt.

Médiatapasztalattal is rendelkezik, “Győri a Mahirnál már 1994-ben kulcspozícióhoz jutott: a Mahir Lapkiadó elnöke lett, majd 1995-től 2003-ig a Mahir Rt. cég vezérigazgatója volt” — írja az Index. Ennek utódjában, a MEDIA SYSTEM Szolgáltató és Kereskedelmi Korlátolt Felelősségű Társaságban ma is tulajdonos az Opten szerint. Habonnyal már dolgozott együtt korábban is, hiszen együtt alapították a Nézőpont elődjét, az Europtimus Rt-t — írja a HVG.


Egyébként a Habony-család cége, a Színes Tinták Bt. tevékenységi körében is szerepelt 2008-ig a napilapkiadás, folyóirat vagy időszakos kiadvány kiadása, azaz nem is lett volna olyan nagy szükség az MMG-re, ha előre gondolkodik Árpádunk. Ma már “csupán” filmet tud gyártani, tanácsadást tud végezni, de a tevékenységi körbe a többi között beletartozik az alkotóművészet is.

Szólj hozzá!

Miért igazán gáz Juncker pofonja?

2015. május 25. 13:02 - Földi Bence

juncker.png

Nem, nem csak azért, mert megalázott egy politikust. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság iszákos elnökének tette ismét megmutatta, hogyan viszonyulnak a nemzetállamok az európai politikai szervekhez.


Sokan sokféleképpen értelmezték már Juncker és Orbán Viktor magyar miniszterelnök múlt heti, brüsszeli találkozását, amikor a Bizottság elnöke előbb diktátornak nevezte Orbánt, majd megpaskolta az arcát is. Előbbit Havasi Bertalan miniszterelnöki szóvivő később megmagyarázta: állítólag Juncker évek óta diktátorozza a magyar miniszterelnököt, amelyre “nagyhercegezés” a reakció. Sokan azt is összeszedték, mit lehet tudni Juncker előéletéről — ez az, ami az én gondolatmenetemet is ihlette.

A Bizottság élén ugyanis egy alkoholistának mondott (“konyakot reggeliző”) politikus áll, aki luxemburgi miniszterelnöksége alatt titkosszolgálati botrányba is keveredett. Ezek alapján nem is szabadna már politizálnia, mégis: Juncker tipikus európai politikusnak számít.

A nemzetállamok ugyanis hajlamosak nem komolyan venni az európai intézményeket — egyébként joggal. Lassúak, körülményesek, parttalan viták helyszínei és sokak szerint csak pénzkidobás működtetni ezeket. Nem csoda, ha ezekre a helyekre — mint például az Európai Parlament vagy az Európai Bizottság — olyan politikusokat jelölnek vagy delegálnak a nemzetállami politikai elitek, akik saját országukban már leszerepeltek.

Ez persze nem újdonság, minden egyes EP-választáskor realizálja a szavazó, hogy szanyitiborokat és dajcstomikat juttat zsíros állásokhoz. A pártok pedig örülnek, mert egyrészt saját emberük kerül Brüsszelbe, másrészt legalább odahaza nem nyilatkozgat folyton olyanokat, amivel kínos helyzetbe hozzák szervezetüket.

Az európai intézmények azzal is fontosabbakká, erősebbekké válhatnának, ha egy-egy nemzetállam nem a politikusi felesleget, selejtet küldené oda, hanem a legfelkészültebb szakemberek közül néhányat. Ám a tagállamok — érthető módon — önzőek, inkább saját országuk jobbítására fordítják legjobb politikusai szaktudását, energiáját. Azaz nem az európai közösség kollektív jobbá tételében, hanem az adott nemzetállam fejlesztésében érdekeltek. Azaz: nehéz a helyzet.

Így eshet meg az, hogy olyan politikusok kerülnek fontos (de nem annak tűnő) pozíciókba, akiknek még a protokollról sincsen fogalmuk, csak feszt poénkodnak. Mi pedig maximum kínunkban tudunk nevetni a diktátorozáson, pofonon és egyebeken. De inkább dühösek vagyunk, hogy a vezetőink ilyen embereket választanak ki ezekre a posztokra.

A poszt eredetileg itt jelent meg:

Miért igazán gáz Juncker pofonja? 

Szólj hozzá!

A baloldaliak a radikáljobb malmára hajtják a vizet

2015. május 15. 22:15 - Földi Bence

Kik a UKIP szavazói?

ukipposterdefacedbylabour.jpeg

Sokszor olvasni — például itt — , hogy a Jobbik erősödésében nagy szerepe van annak, hogy a baloldali — főleg MSZP-s — szavazók átpártoltak a radikális jobboldali párthoz. A populista politikai nyelvezet azonban nemcsak a magyar radikálisoknál, hanem Nagy-Britanniában is kifizetődő.


Erre a New Statesman mutatott rá. A baloldali lap utánanézett, hogy abban a húsz választókerületben, amelyekben a legalacsonyabb volt a részvétel, hogyan szerepelt a Munkáspárt. Nem rosszul egyébként, ugyanis mind a húsz ilyen térséget megnyerte a baloldali jelölt. Viszont Stoke-on-Trent Centralban, a 2015-ös voksoláson mind közül legalacsonyabb részvételű választókerületben az összes választójoggal rendelkező polgárnak mindössze a 19 százaléka támogatta a munkáspárti jelöltet, Tristram Huntot. Így 1997-hez képest itt 14 ezerrel kevesebben szavaztak Ed Miliband bukott bandájára — igaz, a szavazáson részt vettek majd’ ötven százaléka támogatta.

Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP, amelynek vezéréről legutóbb ezt írtam) itt másodikként végzett, 22,7%-ot gyűjtött. Hunt szerint egyébként Észak-Angliában mindenütt bajban volt a Munkáspárt a UKIP miatt. A Guardiannek írt cikkében úgy érvelt, hogy a korábban hagyományosan munkáspárti területeken a túl elitista alakulat elveszítette a választók bizalmát, és a UKIP londoni elittel szembeni retorikája sokkal jobban meg tudta szólítani a választópolgárokat. Egyébként nemcsak ebben a térségben, hanem szinte egész Angliában a UKIP fejlődött a legtöbbet, erről az Independent színkódos térképe mesél:

Az összes választókerületből 468-ban a UKIP (lila) 2010-es és 2015-ös szavazatarányai között volt a legnagyobb különbség. Ezt követi a Munkáspát (vörös, 72) és az Skót Nemzeti Párt (sárga, 59).


A UKIP erősödésének legfontosabb munkáspárti áldozata a párt egyik régi motorosa, Ed Balls — legalábbis a New Statesman szerint. A 2010 óta árnyék-pénzügyminiszterként tevékenykedett Balls mindössze 400 szavazattal kapott ki ott, ahol a UKIP nyolcezer voksot kapart össze.

A baloldali lap arról is beszámolt, hogy a UKIP pontosan ezt tervezte: komoly növekedést akartak elérni idén a Munkáspárt északi bázisain, hogy aztán 2020-ban le is győzzék őket. A UKIP 120 helyen futott be másodikként, ebből 44 volt munkáspárti választókerület. Húsz választókerület ezekből az egész voksolás legalacsonyabb részvételű térsége volt, ezekben átlagosan 17 százalékot ért el a Nigel Farage vezette alakulat. Ha a Munkáspárt tovább erősíti városias, elitista hozzáállását, meg is nyerheti a UKIP ezeket a körzeteket.

Kik a UKIP szavazói?

May2015.com


2014 végén így becsülték felmérések alapján a UKIP választópolgárainak korábbi pártpreferenciákon alapuló összetételét. Az ábra szerint a UKIP szavaóinak legnagyobb része 2010-ben a konzervatívokra szavazott, a Munkáspártra pedig kevesebben, mint a Liberális Demokrata Pártra. Ha viszont a 2005-ös voksolást nézzük, akkor a későbbi UKIP-szavazók közül a második legtöbben a Munkáspártot támogatták.

A poszt eredetileg itt jelent meg:

A baloldaliak a radikáljobb malmára hajtják a vizet
Szólj hozzá!

Nagy-Britannia is következmények nélküli ország lett

2015. május 11. 23:13 - Földi Bence

472549266.jpg

Nigel Farage és a UKIP tett róla, hogy így legyen és a párt kicsit olyannak tűnjön, mint Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója.

 

Szombaton még örömködtem, hogy Nagy-Britannia más hely, mint Magyarország: a választási vereséget szenvedő pártok vezetői vállalták a felelősséget és benyújtották lemondásukat. Ott is megemlítettem, hogy Nigel Farage-tól, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) vezérétől vártam ezt legkevésbé. Most úgy tűnik, nem véletlenül. Hétfőn ugyanis Farage bejelentette: mégsem lép le a párt éléről. Farage azzal indokolta döntését, hogy tartozott ennyivel a pártjának.

 

Nigel Farage maradással kapcsolatos döntését pro és kontra érvekkel is alá lehet támasztani.

A maradás ellen szólt:

  • vereséget szenvedett egyéni választókerületében, South Thanetben, ahol egy konzervatív jelölt győzte le. (Ezzel kapcsolatban egyébként azt mondta, sosem volt boldogabb, mert hatalmas teher esett le a válláról.)
  • az egy évvel ezelőtti EP-választáson győztes UKIP csupán egyetlen mandátumot szerzett, a két nagy párt pedig simán megverte.

A maradás mellett szólt:

  • legyőzték a Liberális Demokrata Pártot.
  • 9,5 százalékkal több szavazatot szereztek, mint 2010-ben.
  • a többségi elv mentén működő választási rendszer miatt nem szerepelhettek jobban.
  • Farage a legnépszerűbb politikusa a UKIP-nek.
  • Farage felépített egy országosan erős pártot, amely Nagy-Britannia harmadik ereje.

Talán utóbbi az, ami miatt egyértelmű volt, hogy a párt nem engedi elszaladni Farage-ot, és hogy valójában fontosabb szereplő, mint a UKIP első parlamenti képviselője (Douglas Carswell). Farage maradása ugyanakkor hiba is lehet, hiszen egyrészt azt jelzi,, hogy egy választási vereségnek nincsen felelőse, másrészt azt, hogy a pártelnökön kívül vagy a pártelnök után nincsen élet.

One-man-shownak tűnik a UKIP, kicsit olyan ebből a szempontból, mint Gyurcsány DK-ja: egyetlen ember az arc, aki nélkül nincs párt. Ezt jelzi az is, hogy a párt több fontos funkcionáriusa is bevallotta: maradásra próbálta bírni Farage-ot.

A fentiek alapján nem csoda, hogy a párt már a választás másnapján hangot adott azon véleményének, hogy arányosabbá, igazságosabbá kellene tenni a brit választási rendszert. Megtalálták a közös ellenséget: a mainstream establishmentet, amely az elavultnak tekintett többségi választási rendszer fenntartásával kívánja megőrizni hatalmát.

Így aztán beálltak azok közé, akik választási reformot sürgetnek — amellyel egyébként valóban jól járnának, Farage pedig mennybe menne, ha egy arányos rendszerrel a parlamenti mandátumok egyharmadát behúzná. Persze ez merő fikció: nehéz elképzelni, hogy az Egyesült Királyság egyik régi tradícióját, a politikai kultúra egyik markáns intézményét egyik pillanatról a másikra sutba vágják. Ha pedig ez nincs meg, kérdéses, hogy Farage maradása hosszú távon jó hatással lesz-e a pártra.

A poszt eredetileg itt jelent meg:

Nagy-Britannia is következmények nélküli ország lett

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása