Egy bajuszos úriember járja az üres széksorokat, "magánhadseregének" tagjait vezényelve. Őrjöng, mert a választásokat elveszítette hőn szeretett pártja, érthetetlen okokból. 2014-et írunk.

A bajuszos úriember egykoron szobatársa volt az egyetemen későbbi főnökének, akivel aztán folyton rivalizálni próbált, jórészt sikertelenül. Mégis, a módszerváltást után húsz évvel zsíros pozíciót kapott főnökétől: ő vezethette azt a nagy Házat - vállára hulló fürtjeivel -, amelyben a nemzet annyi nagy alakja tevékenykedett már. Aztán megszabadult a betyárkülsőtől, hogy egy megnyiratkozott hobóval tévesszék össze a Kossuth téren parkoló autójukba beszálló külföldi üzletemberek.

Új pozíciójában is próbált rivalizálni főnökével. Erdélyi magyar barátjait addig-addig hozta kellemes helyzetbe, hogy az ottaniak megelégelték a dolgot, és főnöke segedelmével új csapatot alkottak, amely szembeszállhatott a másik bandával. Barátságai révén majdnem elúszott az erdélyi magyarok bukaresti képviselete, de annyi szent, hogy e téren sem lett a többségnek a hasznára, hogy a bajuszos úriember rivalizált a főnökével.

Aztán megirigyelte a főnök kis "magánhadseregét", hát addig-addig rágta feljebbvalója fülét, míg az belement, hogy bajuszos barátjának is legyen egy ilyenje. Lett is, kicicomázott, fess úriemberek gyűrűjében vonulhatott a nálánál jóval nagyobb alakok szellemét őrző épületben.

No, ha már ezt így kibulizta magának, akkor a munkaidőn is rövidített volna a bajuszos úriember. Kiötölte ugyanis, hogy mennyivel jobb lenne, ha a bent töltött unalmas órák helyett inkább barátjaival szürcsölgethetne finomabbnál finomabb italokat, miközben megbeszélgetik, hogy fiaikat milyen módon juttatják majd a nekik fenntartott egyetemi helyekre. Mennyivel jobb lenne - gondolta -, ha csak háromhetente kellene bemenni a nagy Házba végezni azt az unalmas munkát. Hát megcsinálta, nehogy már neki ne sikerüljön a főnöknél keresztülvinnie azt, ami éppen eszébe jut. Sőt, megfejelte azzal is a zseniális ötletét, hogy a másik banda tagjai csak nagy ritkán köthessenek bele abba, amit barátaival elkövet.

Így jutottunk el a 2014-es esztendőhöz, amikor az istenadta nép végül csak nem nézte jó szemmel, hogy a bajuszos úriember főnöke a barátjaival módszeresen megvezetgette - magyarázat nélkül. A jó nép átszavazott a másik bandára, akik egy fokkal sem jobbak (az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz), így került a bajuszos úriember abba a helyzetbe, hogy el kellett hagynia unalmas munkahelyét, ahová már szinte alig kellett bejárnia és hallgatnia a másik banda megalapozatlan szidalmait.

Ez persze módfelett bosszantotta a bajuszos úriembert, aki az üres széksorok közt bolyongva arra gondolt, hogy mennyivel jobb lett volna, ha ésszerűbb döntéseket hoznak és azt szépen elmagyarázzák az istenadta népnek. Majd el is hessegette a gondolatot, hiszen a főnöke, és legfőképpen ő maga tökéletesen tévedhetetlen, a nép meg amúgy is hülye. Oszt jó napot! - ahogy egy ismerőse mondta egykoron.