Peter Jacksonék A gyűrű szövetsége mozikba kerülésének tizedik évfordulójára időzítették a Hobbit: A váratlan utazás premierjét, amellyel ismét ámulatba ejtették Tolkien világának szerelmeseit.

Nem tudom volt-e már úgy az olvasó, hogy egy film elkészültét a bejelentéstől kezdődően nyomon követte, tűkön ülve várta már a forgatások befejezését, aztán izgatottan nézegette az első fotókat, trailereket, újraolvasta a film alapjául szolgáló művet, majd számolgatta az utolsó napokat a bemutatóig, miközben az idő elteltével hatalmas elvárásokat támasztott a várva várt filmmel kapcsolatban és rettegett attól, hogy csalódni fog. Ha igen, akkor tudhatja, hogy én miként éreztem a Hobbittal kapcsolatban.

Az eredetileg kétrészesre tervezett, majd később háromrészessé bővített (miként erről korábban is írtunk) feldolgozás első epizódja, A váratlan utazás nem csak engem, hanem az egész világot lázba hozta. Nem véletlenül, hiszen a filmtörténelem egyik legkedveltebb filmtrilógiájának, A gyűrűk urának az előzményeit meséli el, mint kiderült, hasonló műgonddal. A film elején azokat a képsorokat láthatjuk, amelyek közvetlenül a tíz évvel korábban bemutatott A gyűrű szövetsége kezdőképei előtt játszódnak, tökéletesen összekötve a két filmtrilógiát. Odafigyeltek olyan apró részletekre is, amelyekre pl. a Csillagok háborúja készítői nem, így ugyanaz a fejsze forgott a csatajelenetekben Balin kezében, amelyet később Gimli megtalált előbbi sírjában, Moriában (ha jól láttam). De említhetnénk a trollokat is, akik ugyanúgy dermedtek kővé, ahogy az látható Frodóék utazása során is.

Mégis, aki azt várta, hogy pontosan ugyanolyan hangulatú filmet fog látni, mint A gyűrűk ura trilógia esetében, annak csalódnia kellett. Jackson és társai ugyanis igyekeztek annyira hűek maradni a könyvhöz, hogy nem változtattak annak alapvető vonásain, így a hangulatán sem. A Hobbit ugyanis eredetileg gyermek-ifjúsági regénynek készült, ezért közel sem olyan borongós, fennkölt és bonyolult, mint nagy testvére, és ez a filmben is megmutatkozott, ahol ugyanúgy elhangzottak dalok, poénok és lejátszódtak meseszerű kliséjelenetek, mint a könyv hasábjain.

A váratlan utazás történetének alapja, hogy Tölgypajzsos Thorin törptársaival azt veszi fejébe, hogy visszaszerzi a tőlük elorozott Erebor városát, amely a Magányos Hegy belsejébe épült, és amelynek kincseire szemet vetett egykoron Smaug, a sárkány. Utóbbi a legnagyobb akadálya annak, hogy Thorinék expedíciójának sikeres legyen, éppen ezért Gandalf segítségével felfogadnak egy betörőt, aki nem más mint (az ekkor még fiatal) Zsákos Bilbó.

A film kb. a regény egyharmadát öleli fel (a 19 fejezetből az első hatot), és nem is változtat alapjában annak történetén. Vannak azonban hozzátoldások, olyan események, amelyekről a könyvben nem esik szó (Tolkien a regényben annyival intéz el ezeket, hogy "ez nem történetünk tárgya"), de későbbi írásaiból fény derül rájuk, vagy kimaradtak A gyűrűk ura-trilógiából. Érdekes változtatás volt az is, hogy Thorin esküdt ellenségét, Azogot - akiről a könyvben egyébként egy korábbi csata elmesélése közben derül ki, hogy Dáin ölte meg - életben hagyják, növelve ezzel a filmbéli feszültséget.

A Thorint játszó Richard Armitage egy interjúja (amelyről mi is írtunk korábban) egyébként megijesztett, mert azt mondta, hogy viccesebbre vette az egyébként rendkívül nehéz természetűnek megírt törp királyi sarj karakterét. A filmben azonban ez egyáltalán nem érződött, rendkívül élvezetes alakítást nyújtott. A másik két főszereplő, Gandalf és Bilbó sem okozott csalódást: Sir Ian McKellen (akiről pont a napokban derült ki, hogy prosztatarákot diagnosztizáltak nála) hozta a már jól megszokott Gandalfot, míg Martin Freeman lubickolt a szeszélyes hobbit szerepében. Egyértelműen ő játszott a legjobban a filmben, tökéletesen mutatta be Zsákos Bilbó vívódásait (amikor a kalandvágyó Tuk vére viaskodik a nyugalmat és kiszámíthatóságot kedvelő Zsákos vérével), egyszerűen nehéz rá jó jelzőt találni? De talán a zseniális megteszi.

Voltak azonban csalódást okozó képsorok is, ilyen volt pl. a Nagy Kobold, vagy az egész Koboldváros, amely némileg komolytalanabban lett megfestve, mint azt elvárta volna az ember. Nehéz volt ugyanis elképzelni ezekről a szerzetekről, hogy a marcona törpöket elűzték volna Moriából, ráadásul nem is úgy néztek ki, mint A gyűrűk urában. A Nagy Kobold karaktere pedig szerintem teljesen elhibázott, hiszen a Jézus Krisztus Szupersztár Heródese ugrott be róla.

Kissé csalódott voltam amiatt is, hogy a szinkronos változat követte a magyar fordítás szóhasználatát, így lettek a goblinokból komolytalanul hangzó koboldok. Furcsa volt az is, hogy Tölgypajzsos Thorin nevében, valamint más nevekben is a "th"-t "sz"-nek ejtették a szinkronszínészek, de "szakmai" szempontból tökéletesen rendben volt a szinkron, hiszen a Magyar Tolkien Társaság is segítette a készítőket. Mégis, aki teheti, inkább az eredeti verziót tekintse meg.

A filmzenére sem lehetett panaszunk, hiszen Howard Shore már A gyűrűk ura esetében (is) bebizonyította, hogy nagyon ért a munkájához. A trailerben megismert törpdal dallama végigkísérte az egész filmet, de aki fülelt, felfedezhetett olyan motívumokat is, amelyek ismét csak A gyűrűk urával való kapcsolatot erősítették. A filmzenei CD pedig tökéletes karácsonyi ajándék lehet a Tolkien-kedvelő ismerősöknek.

Összességében tényleg nehéz rosszat mondani A váratlan utazásról, hiszen hű a könyvhöz, mégis megteremti a kapcsolatot a korábban elkészült trilógiával is. A szereplőgárda, a filmzene és a képi világ pedig olyan egyedi hangulatot kölcsönöz a Hobbit-trilógia első epizódjának, amellyel a nagy elvárások ellenére sem okozott csalódást. Jacksonék pedig arra késztetnek bennünket, hogy ismét elkezdjük számlálni a napokat. A következő rész bemutatójáig.

Aki pedig a 48 képkocka/mp-es verzió megtekintésével kacérkodik, annak meleg szívvel tudom ajánlani, hogy tegyen így. A 3D technikával kiegészülve ez a verzió tényleg szinte tökéletesen valósághű élményt nyújtott, mintha csak az orrom előtt égette volna porrá Smaug Erebort. Viszont a WestEndbe vagy hibás kópiák érkezhettek, vagy csak a mozi technikai felszereltsége nem elegendő, de néha bemosódott a kép (kb. összesen 5-6-szor), némileg megzavarva az élvezetet.