Luis Suárez kapcsán már sokan sok mindent elmondtak. Mi is írtunk már róla korábban, a szezon elején például azt fejtegettük – csak épp hirtelen nem találom, hogy melyik posztban –, hogy Rodgersnek meg kellene nevelnie az uruguayi zsenit, mert a rengeteg színészkedése, bíróval való perlekedése elvette az energiáját a játéktól. Most újra billentyűzetet kell ragadnunk.

Hálistennek megemberelte magát kedvenc Lajosunk, abbahagyta a Busquets-i alakításokat, a bírónak is csak indokolt esetben ment neki, ugyanakkor elkezdett gólokat termelni, mára már harminc találat fölött jár – erre ugyebár Torres távozása óta nem volt példa Merseyside vörös oldalán. Már kezdtünk megnyugodni, hogy Suárez is megnyugodott, erre tessék: a Chelsea elleni hétvégi bajnokin olyat alakított, mint még talán senki.

1. Adott egy gólpasszt Sturridge-nek.

2. Kezezett a tizenhatosunkon belül, miatta egyenlített a Chelsea.

3. Out of the blue: fogta magát, és beleharapott Branislav Ivanovic karjába.

4. 96. liverpooli meccsének 96. percében kiegyenlített, pontot mentve a csapatnak.

[via Mocksession]

Egy mérkőzésen belül mutatta be tehát a jó Lajos, hogy milyen ellentmondásos személyiség is ő: képes hihetetlenül fontos pillanatokban odatenni magát, ugyanakkor képes a fejét is elveszíteni. Suáreznek elvitathatatlan érdemei vannak abban, hogy a Liverpool jelenleg ott tart, ahol, Gerrard mellett igazi kulcsjátékossá nőtte ki magát, akinek zseniális váratlan húzásai nélkülözhetetlenné váltak. Ugyanakkor pont ezen kiszámíthatatlansága az, ami a klub számára is veszélyt jelent, hiszen sosem tudhatjuk, mikor borul el az agya, és alkot valami olyat, ami miatt az FA eltiltja.

Az az FA, amely korábban sok más és hasonló esetben is hozott döntéseket, most Suárezre mégis példátlan, tíz meccses eltiltást rótt ki. Azonban én másokkal ellentétben úgy gondolom, hogy nem azzal kell foglalkozni a mostani Suárez-ügy kapcsán, hogy az FA-re milyen mértékben jellemző a kettős mérce – méghozzá azért, mert ez régóta köztudott (gondoljunk a Fergie's Association gúnynévre is). Olyanokat sem kell vizionálni, hogy Suárezt ki akarják paterolni Angliából – ha ez igaz is, akkor sem feltétlenül rajtuk fog múlni.

Nekünk nem az FA-vel kell foglalkozni, nem is azzal, hogy korábban milyen esetekben milyen ítéleteket hozott, hanem imádott gólvágónkkal, a zsenivel. A helyzet az, hogy a fiatalember valóban alpári módon viselkedett, megérdemelte a büntetését. Még akkor is, ha olyan legendák álltak ki mellette, mint Mr. Liverpool. Carragher a Daily Mailben írt cikkében például azt írta, hogy inkább kért volna egy harapást Lucas Neilltől, ahelyett, lábtöréssel kelljen leszállítani a pályáról. Persze többen voltak, akik elítélték: Graeme Souness – aki a maga korában az egyik legkeményebb és legdurvább játékosnak számított Angliában – például azt mondta: reméli, hogy ez volt Suárez utolsó dobása Liverpool-mezben. David Cameron miniszterelnök kijelentése is nagyban hozzásegíthette az FA-t ahhoz, hogy meghozza példátlan büntetését. A Konzervatív Párt vezetője – akinek kormányzása idején kezdte meg működését a Hillsborough Independent Panel, és aki nyilvánosan bocsánatot kért az érintett családoktól – azt nyilatkozta, hogy „Suárez rossz példát mutatott a hétéves fiamnak”.

Tudom milyen az, amikor eltörik a lábad egy kíméletlen belépővel. Lucas Neill hat hónapot vett el a karrieremből a Blackburn játékosaként 2003 szeptemberében. Jobban örültem volna, ha inkább megharapott volna? Abszolút. /Jamie Carragher/

Nos, úgy érzem, hogy itt van a kutya elásva. Suárez egy sportoló, akit speciális képességekkel áldott meg a sors. Ugyanakkor olyan ember is, akire gyermekek tízezrei néznek fel. Példakép, aki történetesen a világ egyik legpatinásabb klubjának, a Liverpool FC-nek a mezét viseli. Éppen ezért kell fokozottan odafigyelnie arra, hogy viselkedése illeszkedjen a Liverpool Wayhez, valamint a példakép-szerephez. Ebbe nem fér bele a durvaság, a harapdálás. Még akkor sem, ha nem okoz vele sérülést, még akkor sem, ha bocsánatkérését fogadja a szerb védő. Még akkor sem, ha a klub megbírságolja őt háromszázezer fontra, s ezt az összeget Hillsborough családjainak ajánlja fel. Még akkor sem, ha nem fellebbez az ügyben az FA-nél – egyébként ez volt az egyetlen logikus döntés annak érdekében, hogy megőrizze maradék méltóságát (külön érdekes, hogy a klub rábízta a döntést).

Tudjuk, hogy Luis Suárez imádja a klubot, hogy – egyelőre – nem szeretne elmenni. Tudjuk, hogy megbánta, amit tett. Azt azonban nem tudhatjuk, hogy mikor tesz hasonlót újra. Úgy gondolom, hogy talán ez a büntetés helyreteszi, rájön, hogy mivel fontos a klubnak – és a szurkolóknak –, nem engedhet meg magának ilyen viselkedést. Össze kell szednie magát – még egyszer utoljára, mert jó eséllyel valóban ez volt az utolsó dobása –, ebben pedig segítenie kell őt a klubnak, a személyzetnek és a szurkolóknak egyaránt.

Veled vagyunk, Luis!

A poszt másodközlés, elsőként az Anfield Road blogon jelent meg.