Igen régen írtam már a blogra, viszont lassan közeledik az új Eurovíziós Dalfesztivál, úgyhogy arra gondoltam, csinálok egy kis összeállítás-félét a számomra legmegdöbbentőbb produkciókból az utolsó öt évet tekintve.

Felállítottam valamiféle koncepciót, ami alapján 10 dalt rangsoroltam, hátulról kezdve nézzük ezeket:

A finn metálbanda itt futott be, ezzel a dallal lett világhírű.

A színes, többnemzetiségű román társaság többnyelvű dala.

Az ukrán banda dala volt a narancsos forradalom nem hivatalos száma is, bár a Dalfesztiválon szinte tök utolsók lettek vele.

07. Pirates of The Sea - Wolves of The Sea

A lett együttes nagyon fantáziadús szöveggel és koreográfiával vett részt a 2008-as Eurovíziós Dalfesztiválon. Élmény.

Igen kérem szépen, a nagymama üti a dobot. A moldovai etnorock együttes azóta is járja Európa országait.

A francia előadó állítólag az ottani undergound zenei élet meghatározó figurája, mégis elmerészkedett a Dalversenyre. Azóta ez a szám autóreklám betétdala is lett.

04. Laka - Pokusaj

A bosnyák előadó volt az utóbbi évek legelképesztőbb figurája. Bár innentől már csak ilyen elborult fazonok jönnek.

Szerb előadók műve ez a dal, itt is az énekes a lényeg. Konkrétan énekelni nem tud, de az imázsa tökéletes.

A jó öreg Rodolfo barátunk a dalban bemutatja saját magáról elnevezett táncát, amit Javier Bardem, Alonso, vagy akár János Károly spanyol király is táncol. Szerinte.

Az ukrán transzvesztita, aki megbolondította Európát érdekes előadói stílusával és a táncosaival. Enjoy it.

Jeleztem, hogy fogok írni kritikákat is, hát most ennek is eljött az ideje.

Aréna. IMAX 3D. 4,4 félévvel odébb: Alpha Centauri galaxis, Pandora. Élmény volt látni. De le kell szögeznem: nem estem úgy hasra, mint a többség.

Valószínűleg tényleg nagy áttörést hozhat az a film, melynek felvételekor a kamerák a legtöbb pénzből forogtak. Tény, hogy a látvány lenyűgöző, lehet, hogy húsz év múlva a mozi megújítójaként tekintünk majd e filmre (mint anno a Star Wars esetében). Most sikerült végre számítógépes technikával teljesen élethűvé varázsolni egy elképzelt távoli bolygót benépesítő élővilágot. Hisz a Pandora tényleg gyönyörű, olyan természeti képződményekkel (lásd fent: repülő hegy), melyet normál filmekben nem láthatunk. A film egyik legnagyobb erénye, hogy tele van csodálatos tájképekkel (pl. vízesésekkel, lásd lent). A vizuális látvány megalkotásáért egyébként egy tízezres, egyenként négymagos processzort tartalmazó számítógépből álló monstre géppark felelt. Ez a Titanichoz (Cameron előző játékfilmje, melynek eddig megdönthetetlennek tűnő bevételi rekordját hamarosan megdönti az Avatar) ötszázszor erősebb.

Az élővilággal kapcsolatban már nem ilyen jó a véleményem. Tény, hogy a Na'vi-k is szépen kidolgozottak lettek, élethűek, ezt nem vitatom. Az állatvilág, főleg a nagyvadak tekintetében akadt hiányérzetem. Jó, elfogadom, hogy nem Pandora élővilágáról szóló természetfilmről van szó, de azért talán több faj is bekerülhetett volna a filmbe. Ráadásul kicsit jobban is elrugaszkodhatott volna a kanadai rendező a földi állatfajoktól (ló, farkas, madár, stb).

Az is érdekes, hogy a szinte használhatatlanná vált Föld lakói, 2154-ben teljesen ugyanúgy néznek ki, mint a ma embere. Úgy tűnik, hogy az emberiségre többé nem hat az evolúció. Az emberek fegyverzetét sem találtam elég modernnek, az Avatarnál korábban játszódó és 30 millióból forgatott (Avatar: fél milliárd) District-9-ban is hasonló, némely esetben szinte ugyanolyan fegyvereket láthattunk (gondolok itt a lépegetőkre).

Na a történet viszont egészen gyengére sikeredett. Ebben is visszaköszön a District-9: beépítünk az idegenek közé egy embert, aki megszereti őket, átérzi sorsukat, átáll hozzájuk és őket segíti egykori megbízói ellen (több-kevesebb sikerrel). Másrészt a kerettörténet értelmezhető egyfajta allegóriaként: az Amazonas őserdő kizsigerelése, félresöpörve az ott élő, primitívebb(nek tűnő) népességet. Cameron kísérletet tesz egy újfajta hitvilág (amolyan Bolygó-Anya tiszttelet) alapköveinek letételére, de lehet, hogy direkt hasonlít ez ennyire a természeti népek mitológiájára (mire nem jó a kulturális antropológia). A történethez kapcsolódóan megjegyzendő még, hogy Cameron nyilatkozott a forgatókönyvvel kapcsolatban. Azt mondta, hogy mivel már gyermekkorában kitalálta Pandorát, nem volt nehéz jó sztorit kanyarítani hozzá. Két hét alatt meg is írta. Ez a sietség meg is látszik rajta.

Színészi játék tekintetében nehéz véleményt nyilvánítani, elvégre a film nagy részében a Na'vi-k voltak a vásznon (és a 3D miatt a kezeink előtt), de összességében szerintem jól játszottak a szereplők. Ebből a szempontból a gonosz Quaritch ezredes (afféle Cortez) volt a legmeggyőzőbb (Stephen Lang játszotta), bár tudjuk, negatív szereplőt viszonylag könnyű játszani (a színészek többsége szerint). Sam Wothington, aki a főszereplő Jake Sullyt alakította, avatarként inkább hasonlít Robert Pattinsonra, mint önmagára. Viszont Zoe Saldana (Neytiri, lent) Na'vi-ként szerintem jobban néz ki, mint a való életben. Érdekességként megemlíteném, hogy a '95-ben elkészült koncepciót követően csak 2006-ban kezdték el a tényleges munkát Cameronék. A négy év alatt mindösszesen 31 napot forgattak élő szereplőkkel (a stáblistán 37-en vannak, a többiek számítógéppel készültek). Az első 18 hónap viszont csak a Pandora élővilágának aprólékos kidolgozásával telt.

A csodás látványhoz, jó színészi játékhoz és a gyengébb, moralizáló cselekményhez tökéletes hang párosult (George Lucas cégének jóvoltából) Az újonnan kitalált nyelv csodásan hangzik, a vadon hangjai is pompásak, olykor rémisztőek voltak. A filmzene ellenben nem valami kirívóan jó: a Na'vi-khoz indiánzenét, az emberekhez mostanában szokásos dübörgő filmzenét párosítottak.

Összességében tényleg grandiózus, valószínűleg korszakhatárt jelentő filmet láttunk. Kisebb-nagyobb deficitjeitől eltekintve újranézésre ítéltetett, a látványorgia miatt.

Látvány: 10/10 (adnék én 15-öt is, de 10-ből nem lehet)

Cselekmény: 6/10

Színészi játék: 8/10

Hang és Zene: 8/10

ÖSSZESSÉGÉBEN: erős nyolcas. A látvány nem minden.

Beköszönő posztomban írtam, hogy sportról is lesz szó, gondoltam, most lesz is. Nagy hokirajongó vagyok (nem zsebhoki, hanem jéghoki), úgyhogy eszembe jutott, hogy a februárban megrendezendő vancouveri téli olimpia jégkorong-küzdelmeiről fogok írni.

A tornán három csoportot alkot a 12 csapat. Az A-csoportban Kanada, Egyesült Államok, Svájc és Norvégia válogatottja szerepel. A B-csoportot Oroszország, Csehország, Szlovákia valamint Lettország alkotja. A C-csoport országai pedig a következőek: Svédország, Finnország, Fehéroroszország, Németország. Az alapszakaszban minden csapat játszik a csoporttársaival  Az itt elért eredmények alapján sorba rendezik a csapatokat, a legjobb négy automatikusan a negyeddöntőbe jut, a többi 8 csapat pedig egymással játszik a másik négy negyeddöntős helyért.

Úgy vélem, hogy az erőviszonyok, és a válogatottak keretének erőssége láttán a következő sorrend alakulhat ki az alapszakaszban. 1. Oroszország, 2. Kanada, 3. Finnország, 4. Svédország, 5. Egyesült Államok, 6. Csehország, 7. Svájc, 8. Szlovákia, 9. Lettország, 10. Fehéroroszország, 11. Norvégia, 12. Németország. Ezek alapján az oroszok, a kanadaiak, a svédek és a finnek mársi a legjobb nyolc között lehetnek.

A nyolcaddöntők előírt párosítása a következő: 5.-12., 6.-11., 7.-10., 8.-9. Tehát a következő meccsek jönnek létre szerintem a nyolcaddöntőkben (kiemelve a szerintem győzedelmeskedő csapat): USA-Németország, Csehország-Norvégia, Svájc-Fehéroroszország, Szlovákia-Lettország.

Ezek alapján létrejön a negyeddöntők párosítása is. Az Oroszország-Lettország mérkőzésen nem nagy meglepetésre az NHL-sztárokkal teletűzdelt (Ovecskin, Malkin, Dacjuk, Kovalcsuk), valamint a KHL (a szovjet térség jégkorong-bajnoksága, mely elszipkázza az NHL-ből és az NHL elől is a jó játékosokat) legjobb játékosaival kiegészülő orosz válogatott (lent) fog győzedelmeskedni, méghozzá valószínűleg nagy gólkülönbséggel.

A Kanada-Svájc találkozón is hasonló lesz az eredmény előbbi javára. Előbbi válogatottjának játékosai csak az NHL-ből kerülnek ki (nem meglepő módon), köztük a legnagyobb sztárok: a kapus Brodeur, a védő Niedermayer és Pronger, és a csatárok közül megemlíthető Nash, Thornton, Iginla és a ma legnagyobb sztárja Ovecskin mellett az NHL-ben: Crosby (a képen).

Tehát itt is nagyarányú, kanadai győzelmet várok. A Finnország-Csehország találkozón egymás ellen játszhat a két nagy öreg: Teemu Seläne és Járomír Jágr (lent a képen). Úgy gondolom a meccs végén előbbi örülhet majd, ugyanis szerintem nagyon szoros csatában, de a finnek győzedelmeskednek majd a csehek felett. Az utolsó negyeddöntőn, a Svédország-USA mérkőzésen is rengeteg NHL-játékos lép majd jégre.

A svédeknél ott lesz a New York Rangers (mellesleg kedvenc csapatom) kapusa, Lundqvist, a védő Lidström és a támadók: Alfredsson, Forsberg, a Sedin-tesók (lent) és a Detroit ásza, Zetterberg is. Az amerikaiaknál a keretben van Drury, Parise, Stastny és sokan mások. Igaz, hogy ez szinte minden idők egyik leggyengébb csillagos válogatottja, mégis megmutatja majd, hogy küzdeni tudnak és ha szétlövésben is, de az amerikai válogatott nyer majd.

Az elődöntők igen parázs összecsapásokat hoznak majd. Az orosz-amerikai mérkőzésre már valószínűleg véget ér az amerikai álom és Oroszország jut majd elsőként a döntőbe. A másik mérkőzésre nagyobb csatát várok, ahol a kanadaiak már igen fáradtan fognak játszani a mindig energikus finnek ellen. Ám utóbbiak sem fogják megváltani a világot, hosszabbításban elbukják majd a Kanada elleni elődöntőt, így rontanak négy évvel korábbi teljesítményükön (akkor a döntőben a svédek megverték a finneket).

A döntőben valószínűleg megismétlődhet a 2009. áprilisi világbajnoki döntő, tehát ismét egy gólgazdag mérkőzés lehet. Úgy gondolom, hogy most is Oroszország válogatottja lesz a befutó, a döntőben parádézó Ovecskin (a képen a világbajnoki trófeával) góljainak köszönhetően egy góllal, 6-5-re verik majd meg Kanadát a Medvék.

Tervezem, hogy így végigvezetem majd a 2010-es futball-vb küzdelmeit is, tessék várni türelemmel.

Nekem alapvetően tetszett a köztársasági elnök újévi köszöntője, csak néhány dolgot találtam, amiben nem értek vele egyet. Ezek olvashatók alább.

Sólyom a beszédében kifejti, hogy mennyire fontos lesz ez az év, mert megújulást hozhat. Sőt, szerinte már szükség van erre a bizonyos megújulásra, mert az ország morális válságban van. A 2010-es országgyűlési választások után kezdődhetnek meg az a társadalmi párbeszéd, mely új kiegyezéshez vezet. Ám - ahogy nagyon helytállóan megjegyzi - csak a választásoktól ne várjunk hirtelen megújulást, fejlődét. A rendszerváltáskor is azt várta Magyarország lakossága, hogy a politikai rendszer változásával az életszínvonal is gyors növekedésnek indul. Ebből a hibánkból kell - Sólyom és jómagam szerint is - tanulnunk, mert ha nem, akkor nagyon nagy bajba keveredhet az ország.

A választókról alkotott képe viszont közel sem egyezik az enyémmel. A köztársasági elnök beszédében felelős állampolgárokról beszél, akik mérlegelik, hogy az adott kormány mit tartott be ígéreteiből, sőt azt is, hogy az ellenzék ígéreteiből mi a légből kapott. Azt mondja: "Megéreztük, hogy választási döntésünknek súlya van". Úgy érzem, hogy Sólyom ezt nem gondolta át eléggé. Amennyire én látom, az emberek teljesen elfordultak a politikától, nem érdekli, hogy ki kormányoz, csak az érdekli, hogy minél több jusson neki. A döntés súlyát sem feltétlenül érzik, sokan úgy gondolják, hogy valakikre szavaznak, viszont mindegy, hogy kikre, mert a szavazatuk úgyis elvész a több millió között. Ezt én nem nevezném felelős, átgondolt választói magatartásnak.

Újévi köszöntőjében megfogalmazza azt is, hogy mik az általános és a jelen helyzetben legfontosabb elvárások az állammal szemben. Ilyen például a korrupció visszaszorítása. Sajnos én pesszimista vagyok ezzel a témával kapcsolatban, nem hinném, hogy egyhamar változás fog bekövetkezni e téren. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, mindenekelőtt a társadalomban, a köznapi életben kellene beinduljon egy afféle "tisztulási" folyamat. Amíg a közember úgy kezeli a legtöbb problémáját, hogy "Megoldjuk okosba'!", addig a korrupció ellen sem lehet hatékonyan fellépni. Ezt Sólyom is belátta, megemlíti, hogy le kell vetni a "korruptság szégyenét".

Beszéde második felében már családalapításra buzdít, hisz gyermekeink a nemzet jövőjét alkotják. Ezek után a nemzetképére helyezi a hangsúlyt, mely nagyjából -ha nem teljes egészében - megegyezik a tudományos állásponttal.

Zárásként visszakanyarodik az új hangvételű kormányzás fontosságához és azt is megemlíti, hogy emellé új típusú ellenzékiségre is szükség van, amivel teljesen egyetértek. A Fidesz-féle ellenzéki lét egyáltalán nem volt konstruktív, sohasem voltak képesek kompromisszumot kötni. Remélem az MSZP politikusaiban tudatosul majd, hogy ez a fajta ellenzéki politika nem megfelelő. Ellenben pesszimista vagyok a valószínűsíthetően másik ellenzéki párt, a Jobbik leendő parlamenti politikájával kapcsolatban, valószínűleg ők fognak továbbmenni a Fidesz által megkezdett úton.

Csak reménykedni tudunk, hogy a 2010-es esztendő valóban pozitív változást hoz a magyar politikai és közéletben egyaránt.

A Szilveszter az óév utolsó napja, olyan, mint a Mikulás-ünnep: az aznapi névnapról lett elnevezve, valamint nem létezik. Valóban, a Szilveszter egy nem létező ünnep, legalábbis nem olyan értelemben van jelen életünkben, mint anno: értékét, értelmét vesztette. Mára professzionális üzleti vállalkozássá vált.

 Szilveszter anno

Gondoljunk bele, mi volt a Szilveszter szerepe korábban. Óévbúcsúztató nap volt, mely lehetőséget adott a tavalyi év összegzésére, valamint az újévre vonatkozó tervek előterjesztésére. A huszadik században már óévbúcsúztató önnepélyeket, bálokat tartottak (pl. máig van 31-én Operabál), szüleink/nagyszüleink pedig házibulikat szerveztek. Láthatjuk, hogy az idő előrehaladtával egyre inkább "elüzletiesedett" a Szilveszter, a partykról, csillogásról kezdett szólni.

Anyám a minap szemrehányást tett, hogy miként lehet az, hogy a mai fiatalok egy része elfordul a szilveszteri bulizás lehetőségétől, nekik természetes volt anno, hogy ilyenkor házibuliba, táncházba mentek. Az egyik tényező, hogy akkoriban nem lehetett minden áldott este partyzni, mert másak voltak a normák és kevesebb szórakozóhely volt, ráadásul rövidebb nyitvatartással. A másik ok pedig éppen az, amiről írok: az "elüzletiesedés" elleni tiltakozásként is föl lehet fogni.

Ki mindenkinek érdeke, hogy a Szilveszterből minél nagyszabásúbb bulit csináljanak? Szinte a fél országnak és külföldnek egyaránt. Vegyük például a tűzijátékokat. A tűzijátékgyártók hatalmas bevételekhez jutnak ilyenkor, hisz ez az év egyetlen időszaka, amikor legálisan vásárolhat a lakosság pirotechnikai eszközöket. Pénz az államnak is, hiszen megbírságolhatja a szabályszegőket (pl. 31-e este hat előtt lődöz rakétákat), valamint folynak be az államkasszába a megvásárolt termékek (virsli, pezsgő, tűzijáték) után az adóforintok. Kaszálnak a pezsgőgyártók, a virslit akciósan kínáló hipermarketek (ha már ott a vevő, úgyis vesz valamit a virsli mellett), de a legnagyobbat talán a szórakozóhelyek fenntartói, akik a belépti díjakból egy évig nyaralhatnának a Baleár-szigeteken.

A szórakozóhelyek is azért csábítják a népeket (persze a pénz mellett), mert afféle alaptörvénnyé vált, hogy Szilveszterkor boldognak kell lenni, ezt pedig csak egy jóféle partyzással - és berúgással - lehet elérni. Sokan ezt az állítólagos "törvényt" utasítják el, amikor inkább otthon maradnak. Csakhogy otthon is az ember vagy leül a tv elé (amiben főleg szórakoztató műsorok mennek), vagy leül társasozni (aminek meg úgyis veszekedés lesz a vége). Úgyhogy szabadságunkat úgy őrizhetjük meg leginkább, hogy lefekszünk aludni és tudomást sem veszünk a körülöttünk lévő "ünnepről". (Megjegyzés: a struccpolitika közel sem mindig célravezető, itt is csak személyes szabadságunk megőrzése érdekében használandó)

A Szilveszter körül több babona is kialakult, amiket én személy szerint elvből hülyeségnek tartok és elutasítok, de azért megemlítem ezeket. Szokás ilyenkor szerencsepénzt ajándékozni, amin négylevelű lóhere és malac látható. Célja: legyen szerencsénk és "malacunk" az újévben. A malac szánalmas megjelenési formáját láthattuk 2009-ben az RTL Klub Híradójában: minden hírben felbukkant egy-egy malacnak öltözött jómadár. Hát gratulálok. Újévi szokás még, hogy lencsét vagy pikkelyes halat esznek az emberek. Célja: sok pénzünk legyen az új esztendőben.

Láthattuk, mennyi álszentség, pénzsóvárság és hülyeség húzódik meg a Szilveszter álnév mögött. Javaslat: töröljük el!