A Lehet Más a Politika nem sokkal több, mint egy évvel a párttá alakulását követően bejutott a magyar Országgyűlésbe. Elemzésemben annak próbálok utánajárni, hogy mik lehettek ennek a gyors előretörésnek az okai.

Az LMP társadalmi kezdeményezésként alakult 2008. február 9-én. A párt Alapító Nyilatkozatában megfogalmazta az alábbi értékeket: ökológiai és radikális demokratáknak nevezik magukat, akik nem állnak sem a jobb, sem a baloldalon. Három fő területre összpontosítottak: „a részvételi és képviseleti demokrácia minősége, a társadalmi igazságosság, valamint a környezetvédelem és az ökológiai fenntarthatóság¹”.

A 2009. február 26-án párttá alakult szervezet első eredménye a 2009-es EP-választáson (a Humanista Párttal közösen indulva) elért 2,61%², ami végül nem jelentett Európa Parlamenti mandátumot, ám az LMP így is bekerült a köztudatba.

A párt második fontos eredménye (már a humanisták támogatása nélkül) a 2009. november 22-i józsefvárosi időközi választás volt. Ezen jelöltjük, Kispál Gergely majd 8%-ot³ ért el, így saját megfogalmazásuk szerint „megkerülhetetlen politikai tényezővé vált” az LMP.

A 2010. áprilisi országgyűlési választások során a párt a listás szavazatok 7,48%-át⁴ kapta, azaz a magyar pártok közül elsőként lépte át úgy a parlamenti küszöböt, hogy első országgyűlési választásán indult. A választásokat követően a párt 16 képviselőt delegálhatott a harmadik köztársaság május 14-én megalakult hatodik parlamentjébe (ebből 11 kompenzációs listáról).

Úgy gondolom, hogy az első és legfontosabb oka az LMP (és nem mellesleg a Jobbik) előretörésének, hogy az emberek kiábrándultak a politikából (melynek egyik katalizátora az őszödi beszéd lehetett). A Lehet Más a Politika visszaadta a politikába vetett bizalmat az embereknek.

A politikai bizalom a rendszerváltó pártokkal (valamint a kormánnyal) szemben csökkent a legnagyobb mértékben, az LMP pedig jól használta ki azt az űrt, amit főleg a szabaddemokraták hagytak maguk mögött, és le tudták győzni az SZDSZ-t a 2009-es EP-választáson. Azonban a Medián adatai⁵ nem támasztják alá azt, hogy az LMP az SZDSZ reinkarnációja lenne (sőt, szavazóik közül a legtöbben egykor az MSZP-re szavaztak). A méréseik alapján inkább azt lehetne állítani, hogy a bizonytalan szavazókat, valamint a fiatalokat tudták megfogni a 2010-es kampányuk során. Mindazonáltal kijelenthető, hogy az LMP szavazóinak igen nagy hányadát tették ki azok, akik a parlamenti pártok ellen szavaztak, így az LMP szavazóinak egy része protesztszavazónak mondható.

Hasonlóan fontos okként szeretném megemlíteni a párt értékeit, melyek nyilvánvalóan befolyásolták a választópolgárokat, amikor erre a pártra szavaztak. Az LMP magát zöld pártnak tartja, melynek fontos tulajdonsága a „harmadik utasság” (melyről az Alapító Nyilatkozat kapcsán már esett szó), valamint a civil kurázsi jelenléte a pártban. A Lehet Más a Politika társadalmi kezdeményezésként alakult és tevékenysége során folyamatosan támaszkodott a civilekre. A párt demonstrációi és különböző akciói nem jöhettek volna létre a nagy számú aktivista, szimpatizáns és ún. „segítő” nélkül (ők olyan speciális státuszúak, akik nem tagjai a pártnak, csak segítik annak munkáját). Ugyanitt kell említést tennem arról, hogy az LMP nyilvános kampányszámlát vezetett⁶ a 2010-es választások során, ahova többségében kis adományok érkeztek magánszemélyektől (ez ugyancsak szimpatikussá tehette őket a választók szemében). A civil adományozás hangsúlyozása ugyanazt a hatást kívánta elérni, mint a civil jellegre való támaszkodás, mely szerintem 2009-es eredményük egyik fő oka volt. Ugyanis ekkoriban a párt még nem volt elég ismert, így a civil voltát domborította ki (ezzel próbálkozott idén a Civil Mozgalom is, ám ők nem jártak sikerrel). Az is rokonszenves lehetett a választópolgárok számára, hogy az LMP nem szokványos felépítésű párt, hanem alulról szerveződött, elnöke sincs, csak választmánya⁷. Ezzel a minél hatékonyabb részvételt akarják hangsúlyozni. A siker egyik zálogának tartom azt is, hogy az LMP nyíltan vállalta (szintén a már korábban említett Alapító Nyilatkozatban), hogy a liberális, balközép és közösségelvű hagyományra is épít, ebből következően megjelenik ideológiájukban a kirekesztés-ellenesség, melyre a budapesti lakosság volt leginkább vevő, amit a párt 12,81%⁸-os fővárosi eredménye (mellyel maguk mögé utasították a Jobbikot) is bizonyíthat.

Harmadik fontos okként kell megemlítenem a párt politikai kommunikációját. Az LMP kampányának egyik fő célja az volt, hogy saját erényeit mutassa be (így például azt, hogy tagjainak még nem volt közük a politikához, valamint a párt már említett értékeit). A kampánykommunikációjuk sikerességét mutatja, hogy meg tudták szólítani az általuk frekventált célcsoportokat: a fiatalokat, valamint a középkorú értelmiségieket. Ehhez elengedhetetlen volt az internet használata, mely nem csak az egyik legolcsóbb, hanem ezen csoportok elérésében az egyik leghatékonyabb kommunikációs eszköz. Netes kampányuk során ügyesen használták a közösségi oldalakat (Facebook, Twitter), ahol az aktivisták folyamatos hadjáratot folytattak a kampány alatt. Az LMP ugyanezen célcsoportok meghódítása érdekében olyan hírességeket nyert meg a kampányaihoz, mint Lovasi Andrást (aki szerepelt a 2009-es LMP-HP listán), Spitzer Gyöngyit, Hajós Andrást, Cserhalmi Györgyöt, Hankiss Elemért, és még sokakat. Kommunikációs szempontból fontos még megemlíteni a szokásos plakát és szórólapkampányt⁹, mellyel a frekventált csoportokon kívülre eső potenciális szavazókat érhették el.

Az egyéb okok között is hármat szeretnék felsorolni. Az első ezek közül a tökéletes névválasztás (a Lehet Más a Politika szlogen eredetileg az LMP elődjének tekinthető Védegylet Egyesület akciói során jelent meg itthon). Ez a név is a párt proteszt-jellegét erősítheti a választópolgárokban, úgy vélem, hogy sokan csak a név miatt szavazhattak a pártra.

Ilyen, kevésbé relevánsnak nevezhető oknak tekintem azt is, ha egy szavazópolgár azért szavazott az LMP-re, mert szimpatikus volt számára a jelölt, ami után már annak pártjára is leadta voksát. Ugyanis a Lehet Más a Politika (1-2 ismertebb nevet leszámítva: pl. Ivády Gábor, Kukorelly Endre, Schiffer András) civileket indított 92 egyéni körzetben, főleg mérnököket, biológusokat, jogászokat és természettudósokat.

A harmadik itt megemlítendő oknak tartom azt, hogy sokak számára az LMP volt az egyetlen választási lehetőség, kizárásos alapon. Sokan nem akartak a parlamenti pártokra szavazni, mert azok hitelüket vesztették a szemükben, így maradtak a parlamenten kívüli pártok. Ezek közül nem mindenkinek volt szimpatikus a Jobbik, a Civil Mozgalom pedig nem volt országosan ismert, így maradt az LMP.

Sokak szerint egy ökobarát mozgalom csak olyan országokban terjedhet el, ahol megvalósult az általános jólét. Magyarországra ez sajnos nem igaz, ám az elméletre rácáfolni látszik, hogy a Lehet Más a Politika környezetbarát programmal tudott bejutni az Országgyűlésbe (hasonló eset történt Csehországban is, ahol a Zöld Párt a kormánykoalíció tagja¹⁰).

Mint láttuk, egy civil alapokon nyugvó, világos, zöld, demokráciabarát és kirekesztés-ellenes programmal, valamint hatékony politikai kommunikációval lehet sikereket elérni.