A blogajánlóban több geopolitikai blogot is megemlítek, ezek olvasása közben ötlött fel bennem a gondolat, hogy kellene írni egy bejegyzést Indiáról, mely országgal méltatlanul keveset foglalkoznak Magyarországon, engem viszont érdekel, elképzelhetőnek tartom, hogy az indiai politikát választom majd szakterületemül is.

2009. április 16. és május 13. között ötfordulós választásokat tartottak Indiában. Eddig az indiai választásokon hagyományosan két párt küzdött: az egyik a Nemzeti Kongresszus Párt, mely a legrégebbi politikai párt az országban, és 1980 előtt legyőzhetetlen volt. Vezetői híres politikai dinasztiákból kerülnek ki, főleg Dzsavaharlal Nehru miniszterelnök leszármazottai, vagy azok rokonai (így általában a Gandhi család tagjai a Kongresszust erősítik [Nehru lányát, Indirát, Feroze Gandhi vette el, aki nem volt rokona Mahátmának]). Ők adták Indiának az első szikh kormányfőt, Manmohan Szingh-et, aki 2004 óta kormányoz Indiában. A párt 2009-es programja itt olvasható.

A másik nagy erő a Bharatíja Dzsanata Párt (BJP), mely 1980-ban alakult, amikor választást is nyert. Hindu nacionalista párt, célja a hindutva, a "hinduság" (Erről bővebben ír Párkányi Gergely 2005-ös cikkében). A párt (melynek 2009-es programja itt olvasható) Lal Krisna Advánit indította az elnöki pozícióért.

Mivel mindkét politikus (Szingh és Adváni) is elég idős volt már a választások előtt (előbbi akkor 76, utóbbi 81 éves volt), mindkét párt megnevezte a lehetséges utódokat. A BJP Narenda Modit, a Kongresszus pedig Nehru dédunokáját, a Gandhi dinasztia akkor (és jelenleg) legnépszerűbb sarját, Rahult nevezte meg utódként.

Fontos még megemlíteni két politikai tömörülést, ami a több, mint 230 regionális pártot foglalja magába. Az egyik a Kongresszus vezette Egyesülve a Haladásért Szövetség (UPA), a másik pedig a BJP által irányított Nemzeti Demokratikus Front (NDA). Ezekhez társult a 2009. március 12-én, a kommunista pártok által alapított Harmadik Front (róluk bővebben itt, 2009-es program itt).

A választások eredményei alapján meglepően nagy arányú győzelmet aratott a Kongresszus Párt és az UPA, hisz a parlament alsóházának, a Lok Szabhának a megszerezhető 543 mandátumából 262-at szereztek meg (ebből a Kongresszus 203-at). Az NDA 158 képviselőt delegálhat az újjáalakult alsőházba (BJP: 116), míg a Harmadik Front is sikeresen szerepelt, 68 mandátumot szerzett. Mivel a biztos kormányzáshoz 272 szavazatra van szükség, a Kongresszus koalíciós partnerek keresésébe fogott, s a kormány eskütételére (2009. május 22.) 322 mandátummal rendelkeztek.

Az alsóház elnökének India történetében először egy érinthetetlen nőt, Meira Kumart választottak meg, mellyel az új kormány hangsúlyozza, hogy igyekszik csökkenteni a társadalmi egyenlőtlenségeket.

Az új kormány megalakulása után nem sokkal hatalmas felháborodást keltett Indiában, hogy az újdelhi bíróság döntése értelmében a homoszexualitás nem számít többé bűncselekménynek. Az esemény azért precedens értékű, mert az indiai Btk. 377-es cikkelye értelmében akár 10 éves börtönbüntetés is várhat egy "természetellenes" szexuális kapcsolatot létesítő személyre. A bíróság az Alkotmányra hivatkozva helyezte lényegében hatályon kívül a cikkelyt, mivel az (indoklásuk szerint) sérti az alkotmányos alapjogokat.

Az ítélet azért keltett ekkora felháborodást Indiában, mert az ország végtelenül konzervatív, ha nyilvános viselkedésről van szó. Így például azt sem szokták jó szemmel nézni, ha egy férfi és egy nő ölelgeti egymást az utcán, ezért nem meglepő, hogy a homoszexualitás is tabunak számít. A társadalom ilyen jellegű beállítódása miatt hindu, muszlim és keresztény vallási vezetők is elítélik a bíróságot döntése miatt. A keresztények szerint például nem kellene engedni, hogy a homoszexualitás társadalmilag elfogadott legyen, viszont a melegeket sem kellene bűnözőkként kezelni.

Az ítélet egyébként ismét felerősítette azoknak a hangját, akik szerint az említett törvénycikkelyt már rég el kellett volna törölni. Mindenesetre a jelentős indiai lapok üdvözölték a bíróság lépését, lehetőséget adva a társadalmi vita lefolytatására.

India hatalmas ország, (több mint 3 millió négyzetkilométerre 1,2 milliárd lakos jut), problémás szomszédokkal (Pakisztán, Kína), így nem meglepő, hogy rengeteg pénzt költenek védelmi célokra. Az utóbbi években többször is heves szóváltásba keveredett szomszédaival, miközben haditechnikáját folyamatosan próbálja fejleszteni, több-kevesebb sikerrel.

2009. júliusában például korrupciós ügyek kerültek felszínre egy két milliárd dollár értékű orosz repülőgép-beszerzést illetően. Mivel az oroszokkal meghiúsulni látszott az üzlet, India az Egyesült Államokhoz fordult, akikkel hadiipari együttműködési megállapodást írtak alá, melynek értelmében máris lecserélték az indiai partok mentén járőröző szovjet Iljusin Il-38-as repülőgépeket amerikai gyártású Poseidon P-8-asokra.

Augusztusra pedig már vízre bocsátották India első, saját gyártású atom-tengeralattjáróját, az Arihantot ("Az Ellenség Pusztítója"), melyre Manmohan Szingh miniszterelnök felesége, Gursaran Kaur, egy kókuszdió feltörésével adott jelet. A lépés része annak a Kína és India közötti fegyverkezési versenynek, mely akkoriban kezdett kibontakozni.

2010. januárjában pedig már azt jelentették be, hogy bővül az atomflotta. India 10 évre bérbe vett egy Nyerpa K-152-es típusú atom-tengeralattjárót Oroszországtól, mely már a második ilyen jármű a flottában. (Az Oroszországgal kapcsolatos fegyverüzletekről tételesen itt, további megállapodásokról pedig itt olvashat).

Az ország tehát mind az USA-val, mind Oroszországgal gyümölcsöző kapcsolatokat ápol. Ennek eredményeként sikerült felül kerekedniük haditechnika tekintetében Kínán. Háda Béla (ELTE-BTK, Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék) szerint Indiáé a világ egyik legerősebb tengeri flottája (globálisan ötödik, Ázsiában 1.), így az ország ellenőrzése alatt tarthatja a stratégiailag fontos Indiai-óceánt.

Mivel Indiának nagy az előnye a térségben, Kína próbál olyan szövetségeseket maga mellé állítani, akik számára földrajzilag előnyös helyzetben vannak, ilyen például Srí Lanka. Ez az Indiától délre fekvő szigetország lehet Kína és India politikai harcának legújabb színtere, ugyanis utóbbi is szövetségest akar faragni a kis országból, erre tett erőfeszítéseikről itt olvashat.

India hatalmas lakossága nem csak a szegénységet, hanem a széthúzást is magában hordozza, hiszen rengeteg népcsoport, törzs, vallás, nyelv keveredik ebben az óriási országban. A közelmúltban két csoport, a naxalisták és a naga törzs tagjai bontották meg India belső rendjét, róluk lsz szó az alábbiakban.

A naxalistákat Manmohan Szingh kormányfő 2009. szeptemberében a "legsúlyosabb belbiztonsági kihívás"-nak nevezte, „amivel még mindig nem sikerült megbirkózni”. Ők valójában indiai marxisták, akik a Nyugat-Bengálban fekvő Naxalbari városról kapták nevüket. A szélsőbaloldali mozgalom jelenleg körülbelül egy Magyarországhoz mérhető területen van jelen, de egyes becslések szerint India 28 államából 20-ban fejtik ki hatásukat. A naxalizmus gyors terjedését a szakértők a gazdasági fejlődés okozta növekvő társadalmi egyenlőtlenségekben látják.

A csoport tagjai terrorista-jellegű akcióikkal hívják fel a figyelmet a társadalmi és gazdasági problémákra (2009 nyarán terroristává is nyilvánította őket a kormány, miután folyamatos robbantásaikkal félelemben tartották az ország keleti felét). 2009 őszén tüntetéseket szerveztek, melyeken többen is életüket vesztették, 2010 februárjában pedig már falusiakat mészároltak (erről bővebben itt).

Két könyvet ajánlok még az olvasó figyelmébe a naxalistákról, az egyiket Dr. Satya Prakash Dash írta és 2006-ban jelent meg, a másik pedig egy frisebb mű, P. V. Ramana tollából.

A másik problémás csoport is India északkeleti részéhez köthető, ugyanis a naga törzs Manipur államban él. A törzs tagjai közúti blokádot szerveztek, miután az indiai hatóságok megakadályozták, hogy Thiungaleng Miuvah naga szeparatista vezető meglátogassa a régiót. A blokádot mindaddig fenntartják, amíg az indiai kormány ki nem vonja erőit a nagák által lakott területekről.

Olvashattunk tehát az új indiai kormányról, valamint arról, hogy az ország hogyan próbál szembenézni a külső és belső támadásokkal.

Indiáról rengeteget lehetne még írni, ez most egy kis ízelítő volt, de szeretném folytatni, és egy kis sorozatot írni az országról.