benyóblog

A határon túliak oktatási dilemmájáról

2012. november 10. 15:57 - Földi Bence

362869_választás-út-üzlet-üveg-háttér-oktatás.jpgA határon túli magyarság megannyi olyan döntéshelyzettel találkozik a mindennapokban, amelyek kapcsán komoly morális dilemmába kerül. Ilyen az is, amikor el kell dönteni: hol és milyen nyelven tanuljon a felcseperedô gyermek? Mint sok más döntéshelyzetben, itt is harapófogóba kényszeríti a szülôket a többségi társadalom, illetve az anyaország, hiszen különbözô alternatívákat próbálnak ráerôltetni a maguk módján a közöttük vergôdô határon túli magyar emberekre. Az oktatás és iskolaválasztás kapcsán sincs ez másként. A Nemzetpolitikai stratégia 33. oldalán egy ábra jól bemutatja azt is, hogy mely életkorban milyen döntéshelyzetek állnak elô egy határon túli magyar gyermek iskolaválasztásával kapcsolatban.
Az ezen ábrán szereplô negyedik döntéshelyzettel, a felsôoktatással kapcsolatos döntéssel kapcsolatban rendelkezem a legtöbb tapasztalattal (több szomszédos országból is ismerek magyar egyetemistákat), így ennek segítségével mutatom be a lehetôségeket.
Az elsô a többnyire hazaszeretet (vagy kötelességtudat, stb.) által vezérelt döntes, ekkor a gyermeket az anyaországba küldik tanulni. Egyetememen (PPKE) nem egy ilyen diákkal találkoztam már, de szegedi egyetemistát is ismerek, aki pl. a Vajdaságból érkezett Magyarországra tanulni. A döntés természetesen tökéletesen indokolható (az anyaországban tapasztalatot szerez, majd hazatérve kamatoztatja az ott megszerzett tudást a mindennapi életben), megis vannak, akik úgy vélik, hogy a döntéshozók - legyenek azok a szülôk vagy maga a gyermek - elôsegítik a szülôföld elhagyásat (a tapasztalat azt mutatja, hogy jóval kevesebben térnek vissza, mint ahányan az anyaországba mennek tanulni). Márpedig a határon túli magyarság megmaradásának egyik záloga a szülôföldön maradás (ezt egyébkent a Nemzetpolitikai stratégia is kimondja).
Hasonló indíttatásból, vagy csak az anyanyelven tanulás könnyebbsége miatt sokan - már ahol lehetôség nyílik rá, azaz a Felvidéken, Kárpátalján illetve Erdélyben - a saját országukban mûkodô egyetemek magyar tagozatait választják. Ez bizonyos szakmáknal viszont lényegében ellehetetleníti a saját országban való boldogulást. Így példaul a magyar állam segítségével alapított Sapientia kolozsvári, magyar nyelvû jogi fakultánsán tanulók nehezen tudnak a román jogrendszerben érvényesülni (ahogy azt nekem többen is elmondták közülük), mert a tárgyalások - a kivételes esetektôl eltekintve - többségi, román nyelven folynak, amelyekhez speciális szaknyelv ismerete szükséges.
Éppen ezért - valószínûleg a szulôföldön boldoguláshoz fûzött komoly remények miatt - sokan úgy döntenek, hogy a többségi egyetemek többségi nyelvû szakjaira iratkoznak be, vagy nem Magyarországon tanulnak tovább. Felvidéken nem szokatlan eset Jozsefé, aki a csehországi Brnoban folytat orvosi es jogi tanulmányokat (personal note: he's a genius), de nem hanyagolja el a határon túli magyarság ügyét sem (a Kisebbségvédelem Európában címû nyári egyetemen találkoztam vele). Utóbbi miatt mégis üdítô kivételnek számít a tudomány számára, mert általános tendenciának tûnik, hogy a többsegi társadalomba integrálódni kész magyarság körében "szedi áldozatait" a legnagyobb mértékben az asszimiláció.
Termeszetesen léteznek áthidaló megoldások is, így például lehet többségi nyelven tanulni, de kiegészíteni ezt magyar szakkollégiumi képzéssel. Erre is láttam már példát: a kolozsvári magyar joghallgatók jó része románul tanul a BBTE-n (kisebb része magyarul a Sapientian), emellett pedig a Mikó Imre Jog- és Közgazdaságtudományi Szakkollégium illetve a Jurátus Kör révén is részt vesznek szakmai programokon.
Tökéletes döntés vagy megoldás természetesen nem létezik az ügyben, de nem tartom szerencsésnek, hogy a Nemzetpolitikai stratégia pl. "beavatkozási pontokról" beszél és azt próbálja ráerôltetni a szülôkre, hogy magyar nyelvû, helyi oktatási intézményekbe - melyeknél (egyetemek esetén) szinte csak bölcsészképzést lehet választani - küldjék gyermekeiket (bár az anyaországi tanulásukat is támogatja). Személy szerint az utolsó megoldást tartom a legcélravezetôbbnek, hiszen ekkor a szülôföldön való boldogulás is inkább biztosított, mintha csak magyarul ismernék a szaknyelvet, de magyarságukat sem feledve, külön képzéseken vesznek részt.
A jövô zenéje, hogy melyik út válik majd a legsikeresebbé.

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://benyo.blog.hu/api/trackback/id/tr984900409

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A határon túliak oktatási dilemmájáról 2012.11.12. 14:45:01

Az első a többnyire hazaszeretet (vagy kötelességtudat, stb.) által vezérelt döntés, ekkor a gyermeket az anyaországba küldik tanulni.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reggie 2012.11.10. 20:44:43

Ez a post csak fingreszeles.

Measurer 2012.11.10. 21:13:56

Jó hallani egy feedbacket. A Sapienta jogászképzés román nyelvi-szakmai erősítése elengedhetetlen. Magyarország költségvetése szempontjából az oktatási támogatásokat is kontroll alatt kell tartani, jó helyre megy-e a támogatás, kiszámítható-e vagy ötletszerű, és milyen eredményességű.
Félresiklott támogatásokból, mint pl. a nagyváradi Ady Konferencia Központ csődje, le kell vonni a megfelelő konzekvenciákat.
A "Beavatkozási pont" eredendően szervezési és nem politikai szakkifejezés, ettől alapvetően még nem kellene megijedni.

micsoda? 2012.11.10. 21:29:12

@Measurer: "Jó hallani egy feedbacket" Témához illő idegen szó:DDDDD
A támogatás ellenőrzésének fontosságával egyetértek, de még erről szó nem volt. Hozzátenném, hogy az erdélyi magyarokról nem feltételezem a vissza élést.

Göndör 2012.11.10. 21:39:06

A nem magyar nyelven tanulás mióta egyenlő az asszimilációra való hajlamossággal? Ennyi erővel: Ne menj Magyarországra, mert ott maradsz, és elfogy a kissebbség, de ne tanulj otthon, mert asszimilálódsz, és elfogy a kissebbség.

Ez a kérdés nem alapvetően az oktatási nyelvről szól. Egyetem-főiskola szinten egész biztosan nem. Sőt, nem is kimondottan dilemma, sokkal inkább lehetőség. Én pl programozó vagyok, ennek tanultam. Amikor egyetemre mentem, egész pontosan két intézmény felelt meg az elképzeléseimnek (azaz 2 helyen nyitottak pontosan olyan szakot amit kerestem) BME, és a brünni Masaryk egyetem. Amikor a felvételi papírokat kellett volna januárban beadni, akkor pont a BME-n kikötötték a gázt valami számlatartozások miatt, a Brünnben meg beszereztek egy egész komoly SGI szuperszámítógépet. Elég nyilvánvaló választás volt. Igaz, hogy úgy alakult, hogy az említett SGIhez soha semmi közöm nem lett, de ilyen apróságok azért sokat tudnak tenni.

Measurer 2012.11.10. 21:57:26

@micsoda?: Most én Semjén-féle összeállitásról beszélek (3.2.4 pont), amely egy oktatási tér megteremtését javasolja, amelynek a posztból a körvonalai ugyan látszanak, de komplex kidolgozásáról, média által kísért többoldali vitáról nem tudok. Sőt úgy érzem a posztoló éppen az összefüggéseket hiányolja, vagy legalábbis ezek átgondolására tesz javaslatot.
Mindezt persze nem lehet optimális erőfeszítésnek és az összegek célirányos felhasználásaként értékelni.
www.vajma.info/docs/Magyar-nemzetpolitika-A4.pdf

istvan_h (törölt) 2012.11.10. 23:21:33

@Göndör: a posztíró nem azt irta, hogy a nem magyar nyelven való tanulás egyenlő az asszimilációra való hajlamosságal, hanem azt, hogy az asszimiláció ott veszi el a legtöbb magyart, ami igaz is. Fontos azonban leszögezni, hogy nem mindegy milyen szinten. Én alapvetően úgy tudom, és úgy is logikus a számomra, hogy az általános iskola, és a középiskola a döntő a nemzeti öntudat a kialakulása szempontjából, tehát az a legkárosabb ha a szülők akkor annak reményében, hogy a gyermek könnyebben boldogul szlovák, szerb, vagy román iskolába iratják a gyereküket.
Viszont ezután a felsőoktatásban az asszimiláció már nem jelenthet úgy veszélyt. Gondoljunk csak bele, aki mondjuk magyarnak született, magyar iskolába járt egyetemig - de ott mondjuk idegen nyelven folytatja, legyen az határontúli aki szerb egyetemre jár, vagy magyarországi magyar aki elmegy a németekhez - annak már nagy valószinüséggel nem változik a nemzeti hovatartozása.
Ebből kifolyólag gondolom, hogy főként arra kellene helyezni a hangsúlyt, hogy a gyerekek a középiskola befejezéséig okvetlenül magyar nyelven tanuljanak azután pedig több úton is el lehet indulni és szerintem nincs nyerő út, ezt kombinálva kell csinálni, a lényeg a határontúli magyarság és Magyarország boldogulása! Ezt úgy lehetne elérni, hogy segiteni kell a szülőföldön maradást úgy, hogy az értelmiségi réteg kötődjön az anyaországhoz.
Itt sokminden elképzelhető: minnél erősebb gazdasági kapcsolatok kialakitása a környező országokkal, ahol a határontúli magyarság a kapocs szerepét játsza. Ez jövedelmező mindenki számára és a legkisebb ellenállásba itt ütközhet a nemzetpolitika (ráadásul sokkal nagyobb befolyása alakulhatna ki Magyarországnak a környező országban). Segiteni kell a minnél könyebb diplomahonosítást, hogy a megszerzett tudást hasznosítani lehessen mindkét országban (a szülőföldön és az anyaországban). És ezt meg lehet úgy is valósitani, ha a határontúliak Magyarországon tanulnak és úgy is ha otthon idegen nyelven, vagy akár ott is magyarul.
Nem esett róla szó, de a délvidéken úgy érzem reményt keltő folyamat van kialakulóban, mióta a Magyar Nemzeti Tanács a kezébe vette a magyar oktatást. Az alapvető célkitüzésük, hogy minnél több magyar kerüljön a felsőoktatásba. A középiskola választásánál főként a gimnáziumokat javasolják, mivel az predesztinál a felsőoktatás felé. Valamint minden magyar egyetemista elég szép támogatásban részesülhet (most kb 40000 forint havonta) ami ott egy szolid ellátásra elég. Különböző szerb nyelvü kurzusokat (és szakmai programokat is talán) szerveznek. Ráadásul a szórványban élőket kiemelten támogatják. Ennek eredményeként ha jól tudom a szórványban nőtt a magyar nyelven tanulók száma, és ugyanígy nőtt a felsőoktatásban is! Az én generációm előtt a szabadkai kollégiumokban alig fordult meg magyar nyelvü diák, miután én ott befejeztem a főiskolát - indult meg az MNT programja - már egyre többen vannak hála az Istennek! Szóval vigyázó szemeiteket a Délvidékre vessétek!:)

drunkenmunky 2012.11.11. 00:19:29

Sziasztok, én végigjártam a kálváriát a következő a felállás:

román ált isk + román gimi = nagy valószínűséggel asszimiláció.

magyar ált isk + magyar gimi = hátrány a magyar felvételi+érettségi miatt.

Én mindig csak hátrányba kerültem a magyar megmérettetések miatt, lehúzták az átlagomat, így lemaradtam az egyetemi felvételiken a román diákoktól.

(Érdekesség: A barátaim akik román sulikban jártak elmesélték, hogy mennyire hajtanak a tanárok arra, hogy elhintsék az utálatot a magyarok iránt.)

Az előttem szólók megoldási javaslatai csak elméletben lennének jók. (sry a provokálásért)

Gyakorlatban működnének, de mondjuk svájcban ahol rendesen együtt tudnak élni a nemzetek. Vadkelet még nem tart ott. In my humble opinion.

felcsutisuttyo 2012.11.11. 08:31:19

a határon túliaknak két lehetősége van VAGY BECSÜLETES EMBER MARAD ...VAGY KINYALJA AZ ORBÁN ÉS BANDÁJA SEGGÉT !

TheGoaT 2012.11.11. 09:02:33

Azért nem lesz mindenki jogász! Egy magyar nyelven oktató biológia-, matek vagy bármilyen tanárnak semmi szüksége nincs a román, szlovák, szerb, ukrán stb. szaknyelvre. Ugyanez a helyzet egy orvossal, egy mérnökkel, igazából a jogászokon kívül mindenkivel. Ők miért ne tanuljanak magyarul akár Magyarországon, akár a szülőföldön?
Ráadásul van még egy olyan alternatíva is, ami a cikkből kimaradt (valószínűleg azért, mert elméleti lehetőség): ha valaki magyar nyelven folytatja egyetemi tanulmányait, de aztán különórákon keresztül sajátítja el a szaknyelvet.
Egyébként jó a cikk, mert a határon túli magyarok legnehezebb keresztjét mutatja be, egy olyan dilemmát, amivel a többségi társadalom tagjai nem találkoznak.
süti beállítások módosítása