Sokan úgy vélik, hogy Magyarországon túlságosan gyenge az államfő hatalma, hogy személye csak reprezentatív célokat szolgál. Ebben az írásomban igyekszem megcáfolni ezt, de meg kell említsem, hogy én sem vagyok kibékülve a köztársasági elnök jelenlegi jogkörével.

Mint ismeretes, a rendszerváltáskor a szocialisták igyekeztek elérni, hogy a nép közvetlenül szavazhasson az államfő személyről. Ám a négy ellenzéki párt népszavazást kezdeményezett erről a kérdésről, melynek eredményeképpen Magyarország köztársasági elnökét az Országgyűlés választja, öt évente.

Magának a kezdeményezésnek két oka volt:
1. Az első oka az lehetett, hogy az új pártok erős parlamenti demokráciát szerettek volna, márpedig ez nehezen összeegyeztethető egy erős legitimitású (nép által választott) elnökkel.
2. A második ok jóval prózaibb: a négy ellenzéki párt így akarta megakadályozni, hogy az MSZP politikusa, Pozsgay Imre legyen a köztársasági elnök. Ő volt ugyanis a rendszerváltás időszakában a legismertebb és egyben legnépszerűbb politikus is Magyarországon.

Így alakult ki az a helyzet, hogy jelenleg az államfőt, öt évente a parlament választja, a pártok jelöltjei közül, kétharmados többséggel. Ha azonban első, avagy második próbálkozásra sem alakul ki kétharmados konszenzus az államfő személyét illetően, akkor a harmadik szavazáson elegendő az egyszerű többség is.
 A szabályozás az akkoriban kormányzó Magyar Demokrata Fórum és az akkori legnagyobb ellenzéki párt politikai alkuja révén jött létre, alkotmánymódosítás útján.

Az Alkotmányban jelenleg az szerepel -többek közt- a köztársasági elnök személyét illetően, hogy "kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett". Sólyom cselekedeteivel tanúbizonyságát adta annak, hogy igyekszik a nemzeti egység megteremtője lenni, mint az is kiderült, hogy kulturális nemzetben gondolkozik, sokszor járt a határon túli magyarlakta vidékeken.

Mindemellett az államfői hatalom gyenge, hisz önálló cselekvési jogköre korlátozott (ennek határait Sólyom László többször is feszegette, többnyire sikerrel). Azonban megnő a szerepe, ha az államhatalmi szerveknél működési zavarok lépnek fel, vagy netán olyan politikai üresjáratok esetén, mint a mostani: amikor sem új kormány, sem új parlament nem működik az előző lemondását követően.

Előfordulhat olyan politikai patthelyzet is, amikor  a köztársasági elnök közvetítő tevékenysége kimozdíthatja a holtpontról az államhatalom bonyolult gépezetét. Sólyom például erélyesebb fellépésével segíthette volna az őszödi beszéd után kialakult helyzet megoldását, ám ő ekkor szokásától eltérően enyhébb nyilatkozatokat tett, ám azt mindenképp meg kell említeni, hogy előrehozott választásokat tartott volna ideálisnak.

Az államfő a fegyveres erők főparancsnokának is számít, ám ezt a szerepét is csak kivételes állapot esetén gyakorolja. Ugyanő képviseli a magyar államot a nemzetközi kapcsolatokban is, a hangsúly pedig a "képviseli" szón van. Külpolitikai kérdésekben sincs önálló intézkedési joga, bár tárgyalásokat kezdeményezhet. Mindazonáltal a köztársasági elnök végzi el az utolsó simításokat a kormány által kötött nemzetközi szerződéseken, valamint ő adja meg ezeknek a végső közjogi szentesítést.

A köztársasági elnök tehát inkább szimbolikus hatalommal rendelkezik. Ő az, aki megjeleníti a nemzet egységét ceremoniális alkalmakkor itthon és a világban egyaránt. Személye segítséget nyújthat az állampolgárok számára, hogy könnyebben azonosuljanak a politikai közösséggel. Ezen szerepe miatt az államfőnek elvileg pártok felett álló közjogi méltóságnak kellene lennie, ám az a tény, hogy a pártok választják a parlament ülésein, némileg ellentmond a pártatlanság igényének. Ilyenkor kerülhetnek előtérbe a köztársasági elnök személyes tulajdonságai, erényei. Nem árt, ha az elnök empatikus (mint például Simek Kitty esetében volt), és bölcs. Szüksége lehet még tartózkodó méltóságra és felelősségtudatra.

Az Alkotmány mindemellett meghatároz az államfő számára bizonyos jogköröket. Az öt legfontosabb alkotmányos jogköre a következő:

1. törvénykezdeményezés lehetősége
2. intézkedési javaslatokat tehet az Országgyűlésnek. Utóbbi ülésein külön hely van számára fenntartva a galérián, s részt is vehet, fel is szólalhat ezeken az üléseken.
3. népszavazást kezdeményezhet
4. kihirdetés előtt kérheti a meghozott törvények parlamenti, majd alkotmánybírósági felülvizsgálatát, ezzel elhalaszthatja a kihirdetést (Sólyom László ezzel a jogával élt legutóbb a Polgári Törvénykönyvet illetően, melyet végül nem is léptetnek hatályba)
5. a miniszterelnök személyére javaslatot tehet az újonnan megszavazott OGY első ülésén (tehát nem kérheti fel a jelöltet a kormányzásra, mint azt mostanában több helyen is olvasni lehetett), valamint a miniszterelnök javaslatára kinevezi a főbb közjogi méltóságokat. Országos díjakat, érdemrendeket is oszt (pl. 2006-ban Fekete János Széchenyi-díjának átadásakor nem fogott kezet a díjazott egykori MNB-elnökkel), miniszteri előterjesztésre kinevezhet egyetemi tanárokat, stb.

Ezeken kívül a köztársasági elnök dönt állampolgársági ügyekben, egyéni kegyelmet adhat (lásd például az említett Simek Kitty), városi címet adományozhat, rengeteg poszt esetében pedig javaslattételi és/vagy kinevezési jogköre van (pl. MTA-elnök, legfőbb ügyész, OIT-elnök, MNB-elnök, biztosok, Gazdasági Versenyhivatal elnöke, nagykövetek és követek, tábornokok, MTI-elnök esetében).

Az államfő viszonylag gyenge hatalmi státusát ellensúlyozza a jelenleg is megfigyelhető helyzetben -amikor nincs az országnak miniszterelnöke- betöltött szerepe. A miniszterelnök kiválasztása során lehetősége lehet politikai taktikázásra is, hiszen ezt a folyamatot csak a szokásjog határozza meg. Az elnöknek nem kötelessége tehát a győztes párt miniszterelnök-jelöltjét javasolni az OGY számára. Az a tény is növelheti a köztársasági elnök politikai súlyát, hogy öt éves választási ciklusa nem esik egybe a parlament megbízatásának időtartamával, mely négy év. Így csak húsz évente, mint idén is, esnek egy évbe az országgyűlési választások és a köztársasági elnök választás. A parlament összetételének változása esetén egyensúlyozó szerepe is lehet emiatt az ellenzék és a kormány között, amint ez megfigyelhető volt Sólyom László 2005-ös megválasztását követően.

Összességében láthatjuk, hogy az emberek szemében csak protokolláris szerepet betöltő "díszpinty" a Magyar Köztársaság politikai életében mennyivel nagyobb súllyal bír, ám még így is gyenge a hatalma.

Köztársasági elnökök
1. Göncz Árpád, 1990. augusztus 4. - 2000. augusztus 4.


2. Mádl Ferenc, 2000. augusztus 4. - 2005. augusztus 4.


3. Sólyom László, 2005. augusztus 4. - 2010. augusztus 4.


4. Schmitt Pál, 2010. augusztus 4. - 
**********
Update: Török Gábor javítása.

Kedves Bence,
van benne néhány tévedés:

„Mint ismeretes, a rendszerváltáskor a szocialisták igyekeztek elérni, hogy a nép közvetlenül szavazhasson az államfő személyről. Ám a négy ellenzéki párt népszavazást kezdeményezett erről a kérdésről, melynek eredményeképpen Magyarország köztársasági elnökét az Országgyűlés választja, öt évente.”

- a 89-es népszavazás nem erről szólt, hanem az államfő választásának időpontjáról (parlamenti választás után)

„A szabályozás az akkoriban kormányzó Magyar Demokrata Fórum és az akkori legnagyobb ellenzéki párt politikai alkuja révén jött létre, alkotmánymódosítás útján.”
- ez sem igaz, mert már 89-ben a kerekasztal tárgyalásokon megállapodtak a szabályokról, a paktum csak az elnök személyét érintette

Üdv,
tg