Ismételten egy kissé személyesebb hangvételű blogposztot olvashat a nagyérdemű, már ha szeretne. Ez a hetem nagyon mozgalmasra sikeredett, talán nem túlzás kijelenteni, hogy életem legsűrűbb hete volt. Ennek a rövid krónikáját olvashatjátok, ha akarjátok.

Gyorsan át kell gondolnom, mi is történt pontosan. Múlt hétvégén kezdtem el készülődni a csütörtöki preOTDK-Konferenciára (erről később), valamint szenvedtem annak hátrányától, hogy egy családi konfliktus miatt nem tudtam a számítógépemhez hozzáférni.

Aztán eljött a hétfő, a HÖT-választási kampány első napja (a PPKE-n most választották a Hallgatói Önkormányzat[i Tanács] képviselőit). A kampány miatt a szüneteket végig szórólapozással és meggyőzéssel töltöttük, érdekes és fontos tapasztalatokat szerezve (mellesleg megtiszteltem a választókat azzal, hogy zakóban, nyakkendővel kampányoltam, ráadásul zakóimat váltogatva jártam az egész héten - ebből a szempontból is különleges hét volt). Aztán Franival szavazni is elmentünk, az erről készült képet muszáj megosztanom :D

Nap vége felé dolgoztam a tanszéki gépeken a csütörtöki előadásom prezentációján a prezi.com-on, amit melegen ajánlok, ha nagyon pöpec prezentációkat szeretne tartani a nagyérdemű. Mindemellett Lönhárt Tamás előadásával kapcsolatos PoPá-s blogposztunkat is javítgattam a tanár úr útmutatása alapján (ennek következményeiről még lesz szó).

Kedden ismét kampányoltunk, ha lehet azt mondani, még intenzívebben, mint az azt megelőző napon, hiszen ez volt a választás második, és egyben utolsó napja is, ráadásul ismertük az első nap lesújtó részvételi számát is. Öröm volt azt látni, hogy sok ismerőssel beszélve már két szó után azt mondták, hogy már szavaztak vagy most mennek szavazni. Külön öröm volt, hogy egy "HÖT-szkeptikus"-nak nevezhető ismerősömet (Pintér Csaba, szociológia) is sikerült rávennem, adja le szavazatát. Nap közben az előző nap mellékesebbnek számító cselekedeteit végeztem, a prezentációmhoz készítettem jegyzeteket, valamint javítgattam az említett íráson. Ezen kívül Steve barátommal beszélgettünk Ötvös tanár úrral a tanszéken, aki megemlítette, hogy írhatnék egy recenziót Botlik tanár úr egyik könyvéből az őszi Kommentárba. Rudi barátomat még nagyobb megtiszteltetés érte, hiszen Ötvös tanár úr (aki egyébként az említett folyóiratnál szerkesztőbizottsági tag) megkérte, hogy írja meg a TDK-dolgozata leközölhetőre rövidített változatát.

Órák után találkoztam a Nyugatiban Edgár barátommal, aki számítógép-problémáimat orvosolandó kölcsönadta egy éppen használaton kívüli laptopját, melyet egy nem túl magas összeg ellenében véglegesen is átruházza majd rám (ha igaz). Hazaérve szembesültem a problémával, hogy a gépben nincs beépített wifi-vevő, ennek persze nem örültem, látva a sok feladatot, ami még előttem tornyosult.

Már otthon voltam, amikor Rudi hívott, hogy megvannak a választás eredményei, amit mellesleg én nyertem meg. Többször visszakérdeztem, mert nem hittem el, hogy másodévesként egy ilyen szintű eseményen győzhettem. Hozzá kell tenni, hogy nem sok szavazattal előztem meg a nemzetközisek egyik demonstrátorát, Steve barátom barátnőjét, Lorencsics Emesét, valamint azt is, hogy az első hét helyezettből öt azé a baráti társaságé és munkacsoporté, melynek én is tagja vagyok. Úgyhogy nagy volt az öröm, kakaóval ünnepeltem (mielőtt hülyének nézne a kedves olvasó, absztinens vagyok. Azt hiszem, ettől a többség még hülyébbnek tart :D)

Aztán felvirradt a szerdai nap reggele, s az egyetemre beérve többek gratulációját is fogadhattam, sőt, Kaszás Gábor és Simon Ádám, nemzetközi tanulmányok szakos évfolyamtársaim egyenesen megtapsoltak (azért ez legyezgeti kicsit az ember hiúságát nah).

A nap nagy részét a konferenciára való felkészüléssel, órára járással és a poszt javítgatásával töltöttem, igazán érdemleges dolog nem történt, azt leszámítva, hogy a jegyzeteimet nem tudtam sehol kinyomtatni, úgyhogy barátnőm tette ezt meg helyettem. Órák után Stevenél dumáltunk egy bő órácskát. Este egyébként facebookon megkért Kiss Virág, egy kommunikáció- és médiatudomány szakos évfolyamtársam, hogy legyek szíves adjak nekik interjút az előadásom után (a Pázmány TV híradójában adnának le belőle részleteket). Ilyen lehetőséget nem lehet kihagyni, úgyhogy természetesen vállaltam :).

A csütörtök viszont már mozgalmasabb volt. Valószínűleg azért izgultam az átlagosnál jobban, mert nem tudtam eléggé átnézni a TDK-dolgozatomat, aminek a konkrétumait elfelejtettem azért a leadás óta. Az előadást sem tudtam igazán átstruktúrálni. A prezentáció diasora itt látható:

A pre-OTDK első napjának második szekciójába osztottak be minket Rudival a szervezők egy pszichológia szakos srác mellé/mögé. Utána Rudi jött, majd én, érdekesség, hogy mindhárman a Prezi-n csináltuk a prezentációnkat. Az enyém is viszonylag jól sikerült, talán az előadás témája miatt is ez váltotta ki a legtöbb érzelmet a kb. 10 fős nézősereg tagjaiból a Pázmány teremben.
Persze kaptam kritikákat is, talán én a legtöbbet, de ezt betudtam annak, hogy a kutatásom alapból nem volt tökéletes, valamint az időhiány okozta figyelmetlenségeknek (pl. elszúrtam a konzulensem új intézményének rövidítését. Konkrétan más intézményt írtam :D - most már javítva).
Szóval végülis megtartottam, de semmi extra nem volt. Utána pedig megejtettük a pár kérdéses interjút is Kiss Virággal és Dóber Adrival, amiről remélhetőleg nem sokára megkapom a felvételt is.
Aztán szünetben találkoztam Nagy Attilával (Atesz), a HÖT gazdasági alelnökével, aki korábban emailben szólította fel az embereket, hogy legyenek szívesek megkeresni őt egy bizonyos feladat miatt. Nos, végül én voltam ott egyedül, úgyhogy pár szó után elbúcsúztam tőle, majd indultam is a Bibliotheca épületébe, hogy befejezzük a nemzetközis demonstrátorokkal (illetve közülük kettővel: Günsberger Dórival és Juhos Annával) a politológia-nemzetközi-közgáz témájú könyveknek elkülönített kis terem berendezését, a könyvek átcsoportosítását.
Ezek után kivételesen egész hamar haza tudtam menni (miután "végigizgultam" egy tanórát és vettem wifi-sticket a laptophoz), bár a könyvtár nem lett kész. Aludni viszont valamiért csak két órát sikerült, úgyhogy ezért voltam olyan kómás pénteken egész nap (ezúton is elnézést Pócza Kálmán tanár úrtól, aki biztos furcsán nézett rám, amikor Modern politikai ideológiák órán az idegesítő kérdéseim helyett csak bóbiskolni látott). Órák után Dórival végre befejeztük a könyvtár pakolását (amit egyébként már a múlt héten elkezdtünk).
Ekkor ültem a laptophoz megnézni a mailjeimet, s láttam, hogy Lönhárt Tamás levelében a következőket írta (remélem nem sértem meg, hogy magánlevelezésünk részletét közzéteszem):

"Kedves Bence!
Tökéletes. Lekötelező mindaz, amit tettél.
Nagyon köszönöm.
Lenne egy ajánlatom: Júniusban kell feltölteni a CEEPUS  pályázatokat, aminek keretében KOLOZSVÁRRA meghívlak egy hónapra. Szállást, pénzt és minden kultúrintézménybe ingyenes belépőt mi biztosítunk. A 2011. októbere - 2012. januárja közötti időszakban jelöld meg, mikor kívánod letölteni a hónapot. Ez egy kezdete lehet szélesebb szakmai lehetőségeknek is... (...)

Tisztelettel és
barátsággal,
Dr. Lönhárt Tamás
BBTE Kolozsvár
Jelenkor Története és Nemzetközi Kapcsolatok Tanszék"

Azóta persze rajta vagyok az ügyön. A péntek délutánt végre barátnőmmel tölthettem, akinek nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a mozgalmas hetet kibírta mellettem és végig támogatott, valamint ő is buzgón kampányolt és büszke volt rám.
Pénteken egyébként új blogot indítottam "Földi Bence HÖT-képviselői blogja" címmel, ám ezt a HÖT vezetői - jogos indokokra hivatkozva - töröltették, amit nagyon sajnálok. Ettől függetlenül igyekszem majd informálni az engem támogatókat arról, hogy mit is teszek, mik a terveim, stb. Itt is szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem 163 hallgatótársamnak, hogy rám szavazott.
A mozgalmas hetek most kezdődnek majd igazán, hiszen ott a HÖT, az OTDK (ápr. közepe), egy nemzetközis konferencia, ahol Kasmír témaköréből fogok előadni április végén, a recenzió, egy másik - rendszeres - publikálási lehetőség, aztán beadandók, kiselőadások, vizsgaidőszak, stb, stb. Úgyhogy, aki tud, az támogasson, rám fog férni :D.
Remélem azért nem untattam halálra a kedves olvasót, már ha egyáltalán eljutott idáig. Ha igen, akkor ezért jár egy kis kedvesség is, íme, itt olvasható egy pályázati kiírás, ajánlom mindenkinek, hogy pályázza meg a lehetőséget!