Nos, csak megérkeztem újdonsült állomáshelyemre, Kolozsvárra. Az úton minden rendben ment (azt leszámítva, hogy az OrangeWays megint nem tudott működő dvd-lejátszót tenni a buszba :D), a szállás viszont pöppet problémás. A várost meg imádom.
Kipakolás közben több nehézséggel is szembesültem:
- Elsőként a WIFI-t próbáltam meg, elvégre valahogy kapcsolatot kéne teremteni az otthoniakkal. Mondanom sem kell, nem nagyon volt jel, ami volt, az is a leggyengébb fokozatú és jelszavas. Most is a Corso nevű kávézóból jelentkezem, de Lönhárt Tamás barátom megdob majd egy kábellel, és akkor már nem lesz gond :)
- Édesanyámmal úgy számoltunk, hogy vállfa biztos lesz, amire majd ki tudom aggatni az ingeimet és a zakóm. Nos, ez sincs, úgyhogy a zakóm az ágyon hever, az ingek pedig összehajtogatva a szekrényben.
- Számítottunk továbbá arra, hogy lesz WC-papír, sajnos itt is csalódnom kellett. Tény, hogy a hetedik emeleti szobámhoz tartozik külön vizesblokk, de az nincs a legjobban felszerelve. A zuhanyrózsa valószínűleg idősebb nálam, de ami még problémásabb: nincs konnektor a fürdőben. Hogy ez miért gond? Nem, nem a hajamat szeretném besütni reggelente, hanem csak és kizárólag elektromos borotvát hoztam magammal (hogy végre rászokjak a használatára, ha már van). Úgyhogy újabb projekt: hosszabbítót kell szerezni.
- A szállásomra Lönhárt Tamás hozott egy barátjával, és Tamás segített intézni a szobám (jó, legyünk őszinték: megvártam, míg románul eldiskurál a birkapásztor kinézetű [ruha, minden!] portással és titkárnővel. Aztán kitöltöttem egy félig román, félig angol szerződést, ami arról szól, hogy betartom a házirendet (hajjaj... :D). Közben Tamás otthagyott, mert már csak át kellett másolnom az adataim az egyik példányról a másikra (igen, itt kérik az apád születési nevét, anyádnak viszont csak a keresztnevét!). A bonyodalom itt kezdődött, mert amikor adtam volna le a papírt a néninek, utánam szólt, hogy fotókópie, meg passzport. Na mondom, izgalmas lesz egy nemzetközi diákoknak fenntartott kollégiumban, ha a személyzet csak románul beszél (és minden e nyelven van kiírva – maguknak), de megegyeztünk abban, hogy „tomorrow”. Úgyhogy ezt is intézni kellett, hálistennek sikerült.
Pozitívum:
- Meleg van
- Van külön fürdőm, akármilyen is
- Van ágynemű
- Szép a kilátás
Tamás közben elmondta, hogyan jutok a Mátyás szoborhoz, ahol délben találkoztunk, megmutatta a könyvtárt, és elintézte, hogy Ötvös tanárúrral már szerdán megkapjuk a pénzünket, amiből a kaját kell majd finanszírozzuk. Itt sikerült fénymásoltatni a személyimet is, elégedett lehetett a kolis néni.
Előtte egyébként 2 órát bóklásztam a belvárosban, fotózgattam, figyeltem, füleltem. Tamással való találkozó után szintén. Tény: beleszerettem ebbe a városba, nagyon hangulatos hely. Nem nagy, de pezsgő élet van benne. Furcsa viszont a közlekedés: a vezetők aggresszívek (csak tegnap két koccanást láttam), a zebráknál pedig extrahosszan kell várni a zöldre.
 |
| Kilátás a szobámból |
 |
| Éljen a hetedik emelet! |
Délután beugrottam a Lucian Blaga könyvtárba, meg vásároltam is. Netezni monjduk nem sikerült, a könyvtári gép vicceskedett velem, na sebaj. Vásárlás: anyukám még otthon adott vagy 25 lejt, ebből 16-ot költöttem, ebben benne volt egy masszív vásárló szövetszatyor, 2,5 literes Kovászna Gyöngye ásványvíz (úgy hatvan forintért, hoppáhoppá), 4 hamburgerzsemle az otthonról hozott rántotthúsokhoz, és egy Frappé ízű tejes ital. Ebben (is) nagyon profik a románok, vagy nyolcféle ízesítésben kapni. Minden sokkal olcsóbb, mint otthon, ez nagyon bejön :D.
A városban járva azt is konstatáltam, hogy a román nők nem is (mind) olyan csúnyák :D Ezek után hazamentem, benyomtam az Om Shanti Om c. bollywoodi klasszikust (csak 2 óra 40 perces...), szépen el is szundítottam közben párszor. István sms-e ébresztett: találkozzunk. Fél hétkor összefutottunk Matyinál (csak így, lazán...), beültünk a Bulgakovba és elszopogattunk 2-2 bögre forralt bort, és beszélgettünk egy jót politikáról, tanszéki ügyekről, stb. Nagyon jól esett.
 |
| Ízelítő a városból |
Hazaérve egy üzenet fogadott a fürdő ajtaján, miszerint egy srác most kezdte meg áthallgatását Szegedről, és ne lepődjek meg az idegen csomagokon. "Elmentem sörözni, Patrik" - zárta levelét. Haza se jött :D Én viszont egy olyan jót aludtam, mint nagyon rég.
Most pedig itt üldögélek Istvánnal a Corsóban, átolvastam a mailjeim és megírtam ezt a posztot. Ahhoz képest, hogy megijedtem tegnap délelőtt, hogy mennyivel kevesebb magyar szót hallani, mint Csíkban, egész jól boldogulok, nem kell aggódni értem :)
 |
| Verespatakért is tüntettek tegnap a Mátyás-tér sarkán |
