Hat napja jelentkeztem utoljára, igen, meg lehet kövezni, de általában este szoktam blogolni, akkor viszont nem nagyon voltam itthon ezalatt az idő alatt. Viszont jártam színházban (kultúrálódjak mááán), a tordai sóbarlangban, házibuli(k)ban, a Szamos partján, a CFR stadionnál, stb, stb.

Szombaton este elmentünk a Kolozsvári Állami Magyar Színházba, ahol megnéztük a Leonce és Léna c.darabot. Maradjunk annyiban, hogy nem meglepő, hogy egy nappal korábban még tudtunk rá jegyet szerezni, de a CampusOnline-ra írok majd egy kritikát (vagy mit) a darabról, abból sok minden kiderül majd. Mindenesetre elmondhatom, hogy ültem abban a teátrumban, mely évek óta Románia legjobb színháza, még Bukarestből is járnak ide (feliratozzák ugyanis a darabokat).

Ezek után elmentünk a Sora bevásárlóközpont-szerűségbe, ahol végre kipróbáltam a shaorma nevű kaját, amit leginkább a gyroshoz tudnék hasonlítani, csak lepényben van tálalva. Határozottan finom. És drága. No mindegy. Találkoztunk Lázár Orsival és barátjával Fazival (a szegediek koordinátorai), akik mondták, hogy próbáljuk ki az Ursus sörgyár sörözőjében a szűretlen sört.

Nórival meg is feleztem egy korsóval a hihetetlen hangulatos sörözőben. Kicsit olyan volt, mintha a gyár szélén ülnénk, üvegfallal elhatárolva látszottak a nagy tartályok is, meg hihetetlen nagy volt az egész hely, vagy kétszáz négyzetméter, ráadásul az emeleten nem is jártunk. Tény, hogy egy korsó ser 5 lej volt (átszámítva majd négyszáz forint), de annak selymes íze, valamint a kiszolgáló személyzet esztétikai látványa kárpótolt minket kirablásunkért :D

Utána Orsiék ismerőseihez ugrottunk be egy házibuliba, hát, kiderült, hogy ez sem az én műfajom, nem mondanám, hogy nagyon feloldódtam, de sebaj. Mondjuk fél pohár bortól nem is nagyon lehet, meg a társaság se volt olyan, le is léptünk viszonylag hamar.

Másnap cikkírós napot tartottunk Patrikkal, én egy „elemzés-félét” alkottam Politikai elemzés órára, míg Patrik legépelte a Teknős Miklós-interjút, ami le is jött a Partypontyon és a CampusOnline-on is – az én fotóimmal :).

Hétfőn pedig elutaztunk Tordára, kisbuszjárat megy oda félóránként, féltünk is, hogy nem férünk be egy kisbuszba mindannyian a többi utas miatt, de végül is sikerült. Kb. 20 perc alatt meg is érkeztünk, elbattyogtunk a sóbányába, ami jóval kisebb, mint a parajdi, de jóval futurisztikusabb is egyben. Néha tényleg úgy éreztem, mintha egy utópisztikus film forgatási helyszínén járnék, a magasban lévő járatokról letekinthettünk a mélybe, visszhangzó teremben kiabálhattunk (vagy 8 visszhang tisztán hallatszott), valamint egy olyan szigeten, ami simán elment volna a Star Wars egyik kis bolygójának űrbázisaként. Na de a képek és a videó beszédesebbek:

Egyébként úgy 10 fok körüli hőmérséklet lehetett, igaz, a tónál (amin a sziget volt) már hidegebb. Ezen egyébként többen hajókáztak is a csoportból, jó sós is lett a kabátjuk :D Aztán hazafelé egy ideig vártunk a buszmegállóban, amikor bevágódott egy munkásszállító kisbusz, mondta, hogy 5 lejért elvisz minket (amúgy 6,5 lett volna, vagy 7?), bár amíg nem tette ki a rajtunk kívüli egyedüli utasát, addig Patrik az ajtóban állt, félig rádőlve a lányokra. Utána viszont sikeresen hazaértünk.

Másnap délután végre jártam egy kommos órán is Patrikékkal, Sportújságíráson. Egészen bejött, s mint kiderült, lenne is affinitásom a dologhoz, ugyanis volt egy kis rutinfeladat, amit sikerült elsőként megoldani. Mondom, jó volt az óra :)

Este pedig elérkezett a búcsúbulinak szánt házibuli Orsiéknál, amin két emberünk kivételével (ők is egy szerencsétlen baleset, egy bokaficam következtében hiányoztak) mindenki jelen volt, Orsiék baráti körével együtt. Ez már valmivel jobban sikerült buli volt, mint a múltkori, igaz, én azért most sem éreztem mindig magam megfelelően (na nem az italtól, össz-vissz három pohár bort ittam egész este), de néhány jó beszélgetést folytattam Mónival, Patrikkal, Ivettel, Krisztivel és Nórival, stb.

Aztán a társaság fele lelépett, s ezután folyamatosan szállingóztak az emberek, végül alig páran maradtunk. Hajnalig még karaokéztunk Fazival, meg képeket nézegettünk, aztán náluk aludtunk (ami nem volt túl pihentető, de sebaj). Aztán kelés után elmentünk Ritával a közeli Kauflandba (ez nem a kolihoz közel eső, hanem a másik), vettünk zöldséget és kenyeret, mire visszaértünk már kész is volt a tojásrántotta, majd zöldségsalátát és palacsintát ettünk, nagyon jól esett :) A nap további része elég unalmas volt, megnéztünk egy filmet, kajáltunk, majd lefeküdtünk. Nagyjából.

A buli elején egyébként bemutattuk a z emlékeinkről szóló videót is, amit nagyrészt én csináltam, Rita segítségét élvezve. Íme:

Szerdán elbúcsúztattuk Hajnit és Krisztit, akik már hamarabb hazautaztak, mint a többiek, majd csütörtökön, azaz tegnap Ivettel rendeztünk városnézős napot. Elmentünk a Szamos partjára, ahol megnéztük eme hatalmas folyam két, térképen is jelzett szigetét. Fotók alant.

Ezek után az Universitatea stadionja következett, amiről azt hittük, hogy a Vasutasé, de kiderült, hogy nem. Majd azt is megnézem jövő héten, hátha van szuvenírboltjuk. Ezek után bejártuk a belvárost, gyönyörű szép házakat láttunk amiket simán megvettünk volna, majd hazatértünk.

Ma írtam anyukámnak, mert már aggódott, hogy biztos lebetegedtem a hidegben, de biztosíthatom, semmi bajom :) Délután pedig Miával, Ivettel, Ritával és Patrikkal bejártuk a Házsongárdot, majd a Bulgakovban melegedtünk, én vacsoráztam is (Bulgakov Fried Chicken mézes tejjel, isteni volt).

Nagyjából ilyen jól telnek a napok Kolozsvárt, bár már egyre inkább hiányoznak az otthoniak is, főleg Erikalány :) No de már alig több mint egy hét, és érkezem, emberek! MUHAHAHAHAHAHA!