Egészen megdöbbentő dolgokat talál az ember, ha benyúl a fiókjába: például verseket 2004-től 2008-ig. Beszarás, még a Live Earthről, a 2004. december 5-i népszavazásról, II. János Pál haláláról, párizsi tüntetésekről, lányokról is tudtam verset írni, sőt, elbeszélő költeményeket is kreáltam (legalábbis ezt hittem), és utólag elolvasva ezeket: mind rendkívül... borzasztó. Álljon itt egy vers 2008-ból, a 18 éves énem így értelmezte az apjával való viszonyát:

Nem merem

Csöpp. Csipp-csöpp. Csöpp-csöpp-csöpp-csipp-csöpp.

Eleredt. Az eső.

Ma ez az első. De nem az a héten.

Persze. Volna, aki örülne, ha éppen...

Az egyik. Csöppben arc tükröződik.

Igen. A kérdés felvetődik.

Borostás. Részeg. Mocskos.

Az esőtől most már lucskos.

Több réteg ruhája. Már mind átázott.

Szinte már teljesen. Átfázott.

És végre felismerem.

De elmondani. Megszólítani. Nem merem.

Épp apámat figyelem.

2008. 09. 28. Göd.