Egy kétségkívül félreértett mondatból olyan ügy kerekedhetett Magyarországon, amitől minden érintett bekattant.
Gyöngyösi Márton a minap arra utalt az Országgyűlésben, hogy számba kéne venni azon izraeli-magyar kettős állampolgárokat, akik valamilyen magas politikai pozícióban vannak ma Magyarországon. A felvetés egyébként azért érdekes, mert pl. a környező országokban sem szívesen alkalmaznak nemzetbiztonsági szempontböl kockázatos pozícióban magyarokat, van olyan határon túli ismerősöm, aki emiatt nem tudott szakmai gyakorlatra menni szülőországa egyik minisztériumába. Mivel azonban Gyöngyösi az izraeliekre vonatkozóan tette meg javaslatát, lavinát indított el, amitől mindenki megőrült.
A magyarországi zsidóság - sajnos azt kell mondjam - természetesen magára vette a kijelentést, holott nem minden zsidó izraeli (miként nem is minden izraeli zsidó ugyebár). A vallási és nemzetiségi identitás kérdése a magyarországi zsidóság körében igen régi keletű, nem véletlen, hogy végül nem akartak nemzeti kisebbséggé válni. Láthatóan most sem tiszta, hogy Gyöngyösi kijelentése nem a komplett zsidó vallású közösségre vonatkozik (az, hogy ő magában mit gondolt, azt nem tudhatjuk, és ne is tegyünk úgy, mintha tudnánk). A teljességgel összezavarodott és felháborodott zsidóság mostani reakciója azonban minden képzeletet felülmúl: Schmuck Andor felszólította zsidó honfitársait, hogy szolidaritásuk jegyében tűzzék ki magukra a sárga Dávid-csillagot. Azt, amely korábban pont azt jelezte, hogy emberszámba sem kell venni őket. Ilyen kommunikációs baklövést még a kormánytól se láttam, pedig nekik is volt pár. Ma pedig már DK-s (hivatalosan független) képviselők - könnyen lehet, hogy politikai haszonszerzés céljából - így ültek be a parlamenti padsorokba, Nyakó István így vezette a T. Ház ülését. És nem veszik észre, hogy ezzel saját maguk, illetve a zsidóság ellen dolgoznak, méghozzá ízléstelen módszerrel.
A magyar értelmiség reakcióját sem értem, hiszen tanult embereknek tisztában kéne lenni bizonyos történelmi fogalmakkal, mint pl. a nácizmus. A jobbikos politikus, illetve pártja nácinak való megbélyegzése azért nem helytállo, mert a nácizmus csak és kizárolag német ideológia, és csak az adott történelmi korszakban alkalmazandó. Ráadásul a palesztinbarát és szlávokkal is cimboráló Jobbikot Adolf Hitler nem nézte volna jó szemmel a nácizmus alapjául szolgáló fajelmélet tanai miatt, hiszen eszerint azok - miként a magyar is egyébként - alsóbbrendű népek. A fogalmi összezavarodottság sem segíti a helyzet rendezését, hiszen csak röpködnek a nem helytálló címkék és jelzők.
Az érzelmekkel túlfűtött ügy teljességgel elveszi a figyelmet az ország valós gondjairól, illetve a nemrégiben elfogadott törvényekröl, mint amilyen a választási eljárásról szóló törvény is. A zsidósággal kapcsolatban addig kerekednek ekkora nagy botrányok, ameddig mind ők, mind a zsidóellenesnek titulált körök "felkapják a vizet" a másik kijelentesein. Okos enged, szamár szenved - szokták volt mondani a székelyföldi rokonságban, de úgy tűnik, hogy a két csoport folyamatosan hergeli egymást - jórészt nem tudatosan. Persze tudom, hogy könnyen beszél az ember, ha egyik fent említett csoportnak sem tagja. Azonban, ha ez sokáig így megy tovább, akkor bele sem merek gondolni, hogy ca. 30 év múlva, amikor a holokauszt 100. évfordulójára fogunk emlékezni, mik fognak történni a magyar közéletben.
