A napokban jelenik meg a haditudósító, újságíró, író új novelláskötete, Az ördög egy fekete kutya és más történetek címmel. Elmondja, miért ír minimalista stílusban, hogy minek lenni menőbb harminchárom évesen, mint írónak. Szó esett a nemrég elhunyt Bächer Ivánról és a Kölcsey Ferencet „meleggé nyilvánító” Nyáry Krisztiánról.

–––––

A könyv elején az áll, hogy fikcióról van szó, de nekem úgy tűnt, hogy elég sok életrajzi elem lehet a novellákban. Hol válik el egymástól fikció és valóság?

Ezen én is sokat gondolkoztam. Arra jutottam, hogy nem tudok olyanról írni, amiről nem tudom, miként történik. Nem hiszek abban, hogy írunk egy regényt mondjuk a prostitúcióról, de életünkben nem voltunk olyan helyzetben. Aki nem látott, mit tudom én, egy könnygázattakot, az ne írjon könnygázattakról, mert az hiteltelen. Tény, hogy rengeteg életrajzi anyagot használok, erre erőteljesen hatott a munkám, a freelance és conflict journalism (szabadúszó haditudósító újságírás). Ott válik el a fikció, ahol ezek a sztorik nem egymásra dobálódott dolgok lesznek, hanem valamilyen rendszert alkotnak. Ott válik el a valóságtól, ahol lírával töltődik fel.

Ott van például a „Die Toten Reiten Schnell” című novellám, aminek az az alapja, hogy tényleg kavartam egy csajjal akkoriban, és tényleg meglőttek – igaz, csak gumilövedékkel –, ami miatt eltörött két bordám. Nagyon erősen láttam azt a jelenetet magam előtt, amiből a novella lett, hogy a nő veszi le a pasiról a tépőzáras golyóálló mellényt. Nyilván ehhez kellett egy háttértörténet, de ez egy nagyon erős, líraizált jelenet volt: a csávó szét van lőve, el van törve két bordája, fekszik az ágyon és akkor a nő mondja, hogy „Nyugodtan aludhatsz itt”, mire azt mondja a csávó, hogy „Én horkolok álmomban”. „Én meg sírok” – mondja a nő. Tehát ez egy lírai jelenet volt, dramaturgiailag ehhez kellett a fikció. Valóságon alapul, de éterivé, finommá ezek a fikciós elemek teszik. De én alkatilag vagyok alkalmatlan arra, hogy nagyon fikcionalizáljam a történeteimet, afféle határmezsgyén mozgok. Persze azért vannak teljesen fiktív történetek is – ilyenkor azok vannak teljesen feltöltve a valóság szilánkjaival.

Elolvasnád, hogy miként folytatódik a VS.hu-n közölt cikkem? Kattints IDE!