A napokban feltettem egy kérdést Facebookon az ismerőseimnek: milyen filmeket ajánlanának nekem? Kritériumként még hozzátettem, hogy komolyabb alkotás legyen (tehát vígjáték kilőve), és ha lehet, akkor skandinávokat mondjanak. Szabó Dani mondott, az első három filmet ő ajánlotta a figyelmembe, a negyediket már én találtam.
Den Brysomme Mannen (2006) | IMDb.com | PORT.hu
A Jens Lien által rendezett norvég-izlandi film Magyarországon A kiállhatatlan címmel került a mozikba. Megmondom őszintén, jó ideig nem igazán értettem, hogy mi is történik a főszereplővel, illetve azt nem, hogy mi miért történik.
A film azzal kezdődik, hogy Andreas (Trond Fausa Aurvaag) emlékek és csomagok nélkül egy városba érkezik, ahol munkát és lakást kap. Később egy vacsora nyomán összejön egy nővel is, akivel később össze is költöznek, tehát minden adott a boldog élethez. Andreas azonban mégis azt érzi, hogy valami nincs rendjén, hiszen az ételeknek nincs íze, az emberek túlontúl udvariasak és érzelemmentesek, maga a város pedig üvegépületekből és szürke házakból áll. Egy idő után rájön, hogy nem maradhat itt. Véletlenül hallja meg egy ház alagsorából kiszűrődő hegedűszót (ilyesmi zenék sincsenek a városban), s végül kiderül, hogy az alagsorban van egy rés, ahol áthallatszanak a külvilág zajai. Andreasnak nem kell több, megpróbál kiszabadulni.
Az alkotás a szokásos északi vonalat követi, tehát letisztult képekkel, minimális párbeszédekkel próbál hatni a nézőre. Zenére például nem is emlékszem, egy-két jelenetnél használhattak csak háttérzenét. De az üzenetet (mely szerintem az, hogy világunk egyre érzelemmentesebb, rutinszerűbb lesz, valamint, hogy a jólét nem elég a boldogsághoz) tökéletesen át tudja adni a film.
A film azzal kezdődik, hogy Andreas (Trond Fausa Aurvaag) emlékek és csomagok nélkül egy városba érkezik, ahol munkát és lakást kap. Később egy vacsora nyomán összejön egy nővel is, akivel később össze is költöznek, tehát minden adott a boldog élethez. Andreas azonban mégis azt érzi, hogy valami nincs rendjén, hiszen az ételeknek nincs íze, az emberek túlontúl udvariasak és érzelemmentesek, maga a város pedig üvegépületekből és szürke házakból áll. Egy idő után rájön, hogy nem maradhat itt. Véletlenül hallja meg egy ház alagsorából kiszűrődő hegedűszót (ilyesmi zenék sincsenek a városban), s végül kiderül, hogy az alagsorban van egy rés, ahol áthallatszanak a külvilág zajai. Andreasnak nem kell több, megpróbál kiszabadulni.
Az alkotás a szokásos északi vonalat követi, tehát letisztult képekkel, minimális párbeszédekkel próbál hatni a nézőre. Zenére például nem is emlékszem, egy-két jelenetnél használhattak csak háttérzenét. De az üzenetet (mely szerintem az, hogy világunk egyre érzelemmentesebb, rutinszerűbb lesz, valamint, hogy a jólét nem elég a boldogsághoz) tökéletesen át tudja adni a film.
Osztályzás
Látvány: 8/10
Cselekmény: 10/10
Színészi játék: 9/10
Hang és Zene: 6/10
ÖSSZESSÉGÉBEN: nyolcas. Ez a film tette rám a legnagyobb hatást az utóbbi időkben.
---
A PORT.hu ugyan vígjátéknak írja az Anders Thomas Jensen által rendezett dán-német filmet, én inkább játékfilmnek nevezném, mert nem olyan vidám történet.
A cselekmény elején a neonáci Adam (Ulrich Thomsen) a börtönből valószínűleg közmunkára érkezik Ivan atyához (a dán filmekből szinte elmaradhatatlan Mads Mikkelsen), és két hasonló sorsú elődjéhez (szintén korábbi bűnözők): Gunnarhoz és Khalidhoz (akivel egyből összetűzése támad bőrszíne miatt).
Adam a jólelkű(nek tűnő) Ivan atyával közösen kitalál egy célt, amiért dolgozni fog ottléte alatt: almás pitét fog sütni, ehhez viszont meg kell védenie a templom mellett álló évszázados almafát. Ahogy a napok telnek, Adam rájön, hogy Ivan csak valaminek az elleplezésére használja az erős hitét, s végül kiderül: felesége öngyilkos lett, gyermeke fogyatékos, őt pedig gyerekkorában megerőszakolta az apja, most meg agydaganata van. Adam úgy dönt, rádöbbenti Ivant arra, hogy a hite nem szívből jövő, s ez végül sikerül is neki. Ám egy szerencsésen elsült neonáci "támadás" következtében (megpróbálják Adamot visszavinni a bandájukba) Ivan felgyógyul halálos betegségéből, s Adammal közösen végzi a bűnözők rehabilitációját is szolgáló tevékenységét.
A filmben nagyon erős a két főszereplő játéka, de Mads Mikkelsent ebben a filmben láttam először, és bevallom, ritka antipatikus lett nekem (ezen később a következő film változtatott). Az Adam és Ivan közti párbeszédek nagyon erősek, a film derekát az ő "párharcuk" adja.
Osztályzás
Látvány: 6/10
Cselekmény: 8/10
Színészi játék: 10/10
Hang és Zene: 6/10
ÖSSZESSÉGÉBEN: gyenge nyolcas. A neonáci és a bigott hívő párharca.
---
Sajnos ezen a dán-svéd filmen (magyarul Esküvő után címmel futott a mozikban) igencsak meglátszik, hogy egy hölgy, Susanne Bier rendezte: kicsit érzelgősebbre sikerült, mint amit vártam volna egy skandináv filmtől.
A főhős Jacob (Mads Mikkelsen), aki egy indiai árvaházban dolgozik, ám az intézmény pénzügyi keretei kimerülnek, ezért haza kell utazzon Dániába, hogy szponzort találjon. Tárgyal is Jorgennel (Rolf Lassgard), aki meghívja lánya esküvőjére. Itt kezdődnek a bonyodalmak, ugyanis kiderül, hogy Jorgen felesége, Helene (Sidse Babett Knudsen) korábban együtt élt Indiában Jacobbal, s végül arra is fény derül, hogy Jorgenék lányának biológiai apja valójában Jacob.
Jorgen pedig halálos beteg, ezért olyan kondíciókkal vállalja el az árvaház támogatását (tízszeres összeggel, mint amiért Jacob jött), hogy utóbbinak mindenképp Dániában kell maradnia, s át kellene vennie a családfő szerepét.
A film szerintem sokszor már hollywoodi magasságokba tör - legalábbis az érzelmek mennyiségének tekintetében. Nem csoda, hogy a legjobb idegennyelvű film kategóriában Oscarra jelölték 2006-ban. Ezt leszámítva Mads Mikkelsen óriásit alakít, ráadásul vívódásával elnyerte a szimpátiámat is. Egyébként, az indiai felvételeknél helyi színészeket alkalmaztak, tehát a korábbi írásomban említett My Name Is Khan-hoz hasonlóan itt is találkozik két filmkultúra: a dán és az indiai.
Osztályzás
Látvány: 6/10
Cselekmény: 7/10
Színészi játék: 9/10
Hang és Zene: 6/10
ÖSSZESSÉGÉBEN: hetes. Nem elég skandináv nekem.
---
Trolljegeren (2010) | IMDb.com | Hivatalos honlap
Na ez az a norvég film, amit már magamtól találtam. André Øvredal rendezte (magyarul Trollvadász a címe), számomra kicsit a Nácizombikra hajazott. Na de lássuk, miről is szól!
A Voldai Egyetem három hallgatója valószínűleg valamilyen projektfeladat végett a norvég hegyekben forgat, méghozzá állítólagos medvetámadásokról. Egy idő után rájönnek, hogy valami sántít ezekkel kapcsolatban, és igyekeznek kapcsolatba lépni a magányos vadásszal, Hans-szal (Otto Jespersen). Egy éjjel követik az erdőbe, s végül kiderül számukra is: a trollok léteznek, Hans pedig az olyan trollokra vadászik, akik kívül merészkednek területükről és veszélyesek az emberekre. Méghozzá a Troll Elhárító Központ (vagy valami hasonló nevű szerv) megbízásából.
A film során különböző trollokat kell likvidálni, az egyik legviccesebb jelenet pedig, amikor kiderül az alvó trollok barlangjában az operatőr srácról, hogy hívő. A trollok ugyanis kiszagolják ezt, el is kapják a srácot. A kalandok legvégén egy batár nagy hegyi trollt kell valahogy "megkövülésre" bírni, s miután ez sikerül, Hans otthagyja a fiatalokat és bevonul az erdőbe.
Oltári jól meg van csinálva ez az áldokumentumfilm-féleség, hiszen olyan adatokat tudunk meg a trollokról, h pl. milyen fajtáik vannak, a fiatalabb trollok miért nem úgy halnak meg, ahogy az idősebbek, stb. Egész hihetően megcsinálták, de végig érezni, hogy ők a készítők is poénként fogják fel a filmet.
A trollokról még annyit, hogy szerintem kifejezetten randák lettek, legalábbis szerintem a Gyűrűk Ura-féle trollokkal jobban nézett volna ki az egész. A legvégén látható óriás viszont tényleg pofás lett. (Amit meg szerintem nehéz lehetett kivitelezni: a futás közben mozgó kamera képére rátenni a trollokat - elég zseniális lett).
A film során különböző trollokat kell likvidálni, az egyik legviccesebb jelenet pedig, amikor kiderül az alvó trollok barlangjában az operatőr srácról, hogy hívő. A trollok ugyanis kiszagolják ezt, el is kapják a srácot. A kalandok legvégén egy batár nagy hegyi trollt kell valahogy "megkövülésre" bírni, s miután ez sikerül, Hans otthagyja a fiatalokat és bevonul az erdőbe.
Oltári jól meg van csinálva ez az áldokumentumfilm-féleség, hiszen olyan adatokat tudunk meg a trollokról, h pl. milyen fajtáik vannak, a fiatalabb trollok miért nem úgy halnak meg, ahogy az idősebbek, stb. Egész hihetően megcsinálták, de végig érezni, hogy ők a készítők is poénként fogják fel a filmet.
A trollokról még annyit, hogy szerintem kifejezetten randák lettek, legalábbis szerintem a Gyűrűk Ura-féle trollokkal jobban nézett volna ki az egész. A legvégén látható óriás viszont tényleg pofás lett. (Amit meg szerintem nehéz lehetett kivitelezni: a futás közben mozgó kamera képére rátenni a trollokat - elég zseniális lett).
Osztályzás
Látvány: 9/10
Cselekmény: 10/10
Színészi játék: 8/10
Hang és Zene: 10/10
ÖSSZESSÉGÉBEN: erős kilences. TROOOOOLLLL!!!!
