A felmérések szerint csak 1991-ben járt hasonló magasságokban a választói passzivitás, míg a Fidesz-KDNP népszerűsége ha lassan is, de folyamatosan csökken.

Egy-két hete nyilvánosak a nagy közvéleménykutatók pártpreferenciákra és politikusok népszerűségére vonatkozó szeptemberi felmérései. A legnagyobb meglepetést nem az okozta, hogy a kormányzó párt(ok) népszerűsége már jó ideje csökken, hanem az, hogy a bizonytalanok aránya sosem látott mértéket öltött, olyannyira, hogy a Mediánnálmár 2011 márciusa óta egy felmérést (azaz egy hónapot) kivéve többen voltak a bizonytalanok, mint ahányan a Fideszre szavaztak volna. Ezt a Századvégés az Ipsosközvélemény-kutatása is alátámasztja, de a Nézőpont Intézet felmérése szerint a két vonal még nem keresztezte egymást a pártszimpátia-változások grafikonján.

A Fidesz-KDNP népszerűsége a bizonytalanokkal szemben nem nő, hanem fokozatosan csökken. A Mediánnál 2011 eleji 45%-os támogatottsága szeptemberre 31%-ra apadta teljes megkérdezettek körében. A Századvégnél jelenleg 30%-onáll a kormánypárt, míg az Ipsosnál csak 22%-on(igaz, itt a Nem tudja/Nem válaszol, és a Nem menne el csoportok is „jobban állnak” a Fidesznél). A Nézőpont itt is kirívóanmástmért(valószínűleg módszertani különbségek miatt is, nem csak a média által hangoztatott politikai elkötelezettségük miatt): 41%-ot.

Ha ehhez hozzávesszük a politikusok népszerűségének csökkenését (az Ipsosés a Mediánfelméréseit), akkor egyértelműen látszik, hogy az állampolgárok egyre bizonytalanabbak a politikával, a politikusokkal és a pártokkal kapcsolatban. De vajon mi lehet ennek hátterében?

Régótahajtogatjáka politikatudósok, hogy a társadalmi-politikai intézményekbe vetett bizalom folyamatosan csökken, és ez nem csak hazai, hanem nemzetközi szinten is észlelt jelenség. Viszont az okok országonként, régiónként, vagy még kisebb közigazgatási egységenként eltérhetnek. Magyarországon véleményem szerint a legutóbbi idők bizalomvesztéséhez hozzájárult, hogy a magyar gazdaság a vártnál gyengébben teljesít, valamint a devizahitelesek problémáit sem sikerült még megoldani hosszú távon.

Viszont ez önmagában még nem vezetne a bizonytalanok számának növekedéséhez. Korábban a magyar politikában a bizonytalan szavazók a felméréseknél egy idő után átpártoltak a legnagyobb ellenzéki párthoz, mely a választásokhoz érve egyfajta váltópártként funkcionált. Ám ilyen párt ma nincs a palettán. A Medián felmérése szerint az MSZP és a Jobbik a két leginkább elutasított („nem kívánt”) párt a választók körében, méghozzá ebben a sorrendben. Az ellenzék pártjai közül viszont ezek rendelkeznek számottevő támogatottsággal, így a helyzet kissé paradox: ha a kormány nem tesz valami olyat, ami visszafordíthatatlan népszerűség-csökkenést vonna maga után, akkor – a jelenlegi adatok ismeretében – kicsi az esélye, hogy az ellenzék legyőzze a kormánypártot, mivel a leginkább támogatott ellenzéki pártok a leginkább elutasítottak is egyben a teljes lakosság körében.

Ám az is igaz, hogy a magyar közvélemény-kutatók körében is ismert a „rejtőzködő szavazó” típusa, aki a választások előtti pillanatokig sem egészen biztos a dolgában, ezért a felméréskor a bizonytalan kategóriába esik. Nyilván az lenne az ideális, ha a bizonytalanok hozzávetőleges preferenciáiról is lenne tudomásunk, ám ennek ismerete nélkül nehéz messzemenő következtetéseket levonni – főleg a következő választásoktól ilyen távoli időpontban.

Az viszont egyértelműen látszik, hogy az ellenzéknek szüksége lenne egy olyan pártra, vagy koalícióra, mely ügyesen tudná integrálni magába a kormány politikájával szembehelyezkedő szakszervezeteket, az elégedetlen, kiábrándult korábbi Fidesz-szavazókat, a széthulló szocialista tábor szavazóit, valamint a nem kormánypárti, de mérsékelt jobboldaliakat. Az új választási koncepció ismeretében erre kicsi az esély, sőt a közvélemény-kutatási adatokattekintve arra is, hogy valamely parlamenti ellenzéki erő vegye át a kormányrudat két és féléven belül.