A Rontó Ralph című animációs film évtizedes játékok világába kalauzol el minket, ahol a Fix-it Felix Jr. nevű program rosszfiúja elégedetlen a sorsával.
A Disney elővette a nosztalgia-kártyát, amely kétélű fegyver, ugyanis aki nem ismeri az adott környezetet, annak szereplőit, nem fogja tudni magát beleélni a történetbe. A Rontó Ralph megidézi a nyolcvanas éveket, amikor a játékszoftverek még csak kétdimenziósak voltak és többnyire játéktermekben lehetett találkozni velük az Egyesült Államokban. Az történet elején Rontó Ralph rádöbben, hogy ha ő is jófiúvá válna, mint annak a játéknak a címszereplője, melyben ő is dolgozik, akkor ő is megbecsült tagja lehetne a játékok társadalmának.
Utóbbi pedig nem túlzás: a készítők tényleg egy kiépült társadalomként vitték vászonra a játékok világát. Némi társadalomkritika is megbújik a képsorok között, amikor azt látjuk, hogy azon játékokat, amelyek már nem tartanak számot a fiatalok érdeklődésére, szimplán kihúzzák a konnektorból, s szereplői hajléktalanná válnak. Egyébként rengeteg ismert játék szereplői feltűnnek Rontó Ralphban, mint például PacMan, Q*bert vagy Sonic, de igazi nagyágyút nem tudtak “leigazolni”. Pedig megpróbálták: a san diegoi Comic-Conon a készítők elmondták, hogy Super Mariot is szerepeltetni kívánták a filmben, ám túl drágának bizonyultak a jogdíjak. Bezzeg Skrillex 8-bites verziója benne van a filmben, miként a filmzenék között is szerepel egyik dala.
Rontó Ralph úgy akarja bebizonyítani társainak, hogy tiszteletet érdemel, hogy megpróbál megszerezni egy érmet. Ehhez viszont a játéktársadalom alapszabályát szegi meg: ne menj át egy másik játékba, amikor nyitva van a játékterem! A Hero’s Duty című modern háborús játékban találja magát, amelyben végül némi csalással megszerzi a hőn áhított érmet, ám távozása nem úgy sikerül, mint tervezte, és egy harmadik játékban, a Sugar Rushban landol. Itt elveszíti az érmét és ennek visszaszerzésére összefog Vanellope von Zuck-kal. A történet a továbbiakban hemzseg az izgalmas jelenetekben, ráadásul egy komoly fordulatot is tartogat számunkra a Rontó Ralph, melynek végén a játéktársadalom megmentőjeként tekintenek a főszereplőre.
A film képi világára sem lehet panaszunk, sőt. A készítők igyekeztek itt is a nosztalgikus vonalat hangsúlyozni: a retró játékokban a szereplők is kissé darabosan mozogtak, míg a modernebb szoftverekben szinte élethű grafikát láthatnak a nézők. Ezzel is elkülönítve a két korszakot, amire Rontó Ralph is rámutat, amikor belecsöppen a Hero’s Dutyba: “Mikor lettek ilyen erőszakosak a játékok?”
A Rontó Ralphot mindenképp érdemes megtekinteni eredeti hanggal is, ugyanis John C. Reilly (Ralph) illetve Sarah Silverman (Vanellope) is hangját adta a produkcióhoz. Ráadásul a szinkron miatt néhány poén rendkívül erőltetettre sikeredett, de leleményes megoldásokra is akad példa, amelyek jobban hangzanak, mint az eredeti (pl. a Hero’ Duty ellenséges szereplője, a “Cy-Bug” magyarul gépfene lett).
A Rontó Ralph összességében egy ajánlott animációs film lett - ami akár folytatásra is érdemes -, ám inkább a felnőtt korosztály számára, mivel ahhoz, hogy a film poénjait és utalásait fel tudjuk fogni, nem árt ismerni ezeket a játékokat. Mindazonáltal gyermekek is remekül szórakozhatnak Rontó Ralph és Javító Félix párharcán a Fix-it Felix Jr.-ban, illetve előbbi kalandjain a játékvilágban.
