Egy kötött sapkás, szakállas, vastagkeretes szemüvegben a világra magasról tevő, azaz „átlagos” hipsztergyereket küldünk Malmőbe, hogy megnyerje az Eurovíziós Dalfesztivált. Amire egyébként nincs esélye – nem azért, mert hipszter, hanem azért, mert magyar.
Március 2-án az M1 A Dal című műsorának döntőjében kiderült, hogy Magyarországot ByeAlex fogja képviselni az Eurovíziós Dalfesztiválon a svédországi Malmö városában. Méghozzá a közönség akaratából, akik folyamatosan nyomták előre szavazataikkal a dalszerzőt. ByeAlexnek olyan kertévés „ászokkal” kellett megküzdenie, mint az amúgy jó hangú, de nem a legjobb dallal induló Radics Gigi, a tökéletesen átlagos Vastag Tamás, vagy a hendikepjére rájátszó Agárdi Szilvia-Pál Dénes kettős. Végül a győztes pontosan azért tudott nyerni, mert annyira eltért a cukormázas-tehetségkutatós tucatelőadók tucatdalaitól, de azért érdemes belátni, hogy a szövegen kívül – amelyben ByeAlex szerint nagy szerepe volt filozófia-tanulmányainak – a Kedvesem című dal is unalmas.
Viszont az pozitívum,
hogy a győztes dalszerző helyén kezeli az egész helyzetet: tudja, hogy esélye sincs Svédországban. ByeAlex nagyjából jól érzi, hogy fölösleges a ráerőltetni kívánt jól megszokott konvenciókat elfogadnia: A Dalban aratott győzelme után például bejelentette, hogy magyarul fog „énekelni” a malmői megmérettetésen, ahol valószínűleg a többség az angolt preferálja majd. Mindazonáltal érdemes leszögezni, hogy nem amiatt esélytelen, mert magyarul akar énekelni, vagy azért, mert hipszter. Hanem azért, mert magyar.
Az Eurovíziós Dalfesztivál mára már nem a dalokról szól (bár kérdéses, mikor voltak azok utoljára a középpontban), hanem arról, hogy ki tud meglepő show-műsort prezentálni a színpadon. Nem véletlen, hogy tavaly az orosz nagymamakórus milyen jól szerepelt, ahogy az sem, hogy 2007-ben egy ezüst ruhás ukrán transzvesztita tökéletesen összefüggéstelen dalszövegű parti-nótájával majdnem nyerni tudott, miként a Lordi 2006-os győzelmében is nagy szerepe lehetett a nézők meghökkentésének.
Magyarországnak viszont nemcsak azért nincs sok esélye egy ilyen vetélkedőn, mert nem képesek előadóink igazán bolond produkcióval előrukkolni, hanem azért, mert a jelenlegi szavazási rendszerben az egyes európai nemzetek szimpátiaszavazása zajlik. A skandinávok, mediterrán népek és legfőképpen a szlávok alkotnak komoly szavazói blokkokat az Eurovízión, nem véletlen, hogy mostanában szinte csak ezen területekről kerülnek ki a győztesek.
Éppen ezért meglepő,
hogy a közszolgálati média még mindig azzal az illúzióval „hergeli” az ország lakosságát, hogy márpedig ha elég ügyesek vagyunk, akkor megnyerhetjük ezt a „dalversenyt”. Emiatt lebonyolítottak egy komplett válogatóműsort – hogy kiválasszák a nagy álom beteljesítésére képes dalt. A műsort egyébként már önmagában a zsűri Rúzsa Magdin kívüli összes tagja nevetségessé tette, főleg a „lecsúszott bajszú” Csiszár.
Emellett képesek kicsengetni az MTVA-nál 157 ezer frankot, azaz 37 millió forintot nevezési díj gyanánt, amihez még a szállásdíj, utazási díj és egyéb járulékos költségek is hozzáadódnak. Ehhez képest a bevételi oldalon a különféle merchandising-tevékenységből befolyó összeg kevesebb, mint harmada a nevezési díjnak.
Értem én, hogy bizonyos fejesek
országimázs-építés szempontjából rendkívül fontosnak találják, hogy részt vegyünk egy ilyen összeurópai mustrán, de ezt két okból tartom problémásnak. Egyrészt azért, mert sokba kerül. A válság közepén – hozzánk hasonlóan – nem túl jól teljesítő országok (pl. Portugália, Szlovákia, Törökország) anyagi okokra hivatkozva inkább távol maradnak az Eurovíziós Dalfesztiváltól, és nem biztos, hogy van értelme nekünk is részt venni, ha nem vagyunk képesek meghökkentőt alkotni. Másrészt pedig, ha valóban országimázs-építés miatt tartják fontosnak a részvételt, akkor a magyar zenei élet színe-javát, vagy autentikus magyar zenét modern hangzásvilággal ötvözni képes előadót kellene kiküldeni ilyen eseményre. Volt már egyébként ilyenre is példa, a Nox 2005-ben vett részt az Eurovízión (7 év után először képviselte valaki Magyarországot), a Forogj világ! című dallal kilencedikek lettek.
Amíg azonban a jelenlegi szavazási rendszer van érvényben,
addig nem érdemes győzelemről ábrándozni, így jó eséllyel ByeAlex sem fogja megrengetni Európa zenei világát (nah jó, valószínűleg a Dalfesztivál győztese sem). Magyarországnak éppen ezért komolyan el kellene gondolkodnia kollektíve azon, hogy érdemes-e ilyen komolyan venni ezt a versenyt, érdemes-e ennyi pénzt beleölni egy eleve sikertelenségre ítélt projektbe.
A poszt másodközlés, elsőként a CampusOnline nevű független hallgatói multimédiás portálon jelent meg.
UPDATE: Az észteknél például volt a nemzeti döntőben ilyen induló idén. Na ez meghökkentő.