A benyóblogra viszonylag kevés időt tudtam fordítani – két ausztrál témájú blogposztot azért csak sikerült (első, második) –, de sikerült néhány írást megjelentetnem más helyeken is. Ezekből válogattam.

Az elmúlt egy évben már a harmadik ember vezeti az ausztrál baloldalt. A hétvégén ugyanis nemcsak az MSZP és a DK tartott választmányt/kongresszust, hanem az Ausztrál Munkáspárt is, ahol Bill Shorten, a párt jobbszárnyának emblematikus alakja diadalmaskodott.

Nemrégiben Harry herceg a brit királynőt képviselve részt vett Sydney-ben a száz éves ausztrál tengeri flotta szemléjén. A herceg első hivatalos útján vett részt a kenguruk földjén, ennek megfelelő köszöntőbeszéddel fogadta őt Tony Abbott, Ausztrália nemrégiben megválasztott miniszterelnöke. Csak éppen a kijelentései köszönőviszonyban sem álltak az ausztrálok meggyőződésével.

A Fővárosi Bíróság a napokban visszautasította a Magyar Kétfarkú Kutya Párt nyilvántartásba vételi kérelmét – immár másodszor. Az okok: gondok vannak a névvalódisággal, túl általános az alapvető tevékenység megfogalmazása, nem csatoltak vagyonmérleget és eddigi tevékenységük „a pártként való működés komolytalan voltára utal”.

Az esemény kapcsán voltak, akik az aktust az „orbáni diktatúra” újabb megnyilvánulásaként értelmezték. De voltak olyanok is, akik azt kifogásolták, hogy a bíróság egy viccpártnak tett keresztbe, holott az nem veszélyes a demokráciára. (Persze a többséget egyáltalán nem hozta lázba a kérdés…)

Amikor már az ember – átlagszavazótól a politikusig – kezdi elhinni, hogy egy adott szomszédunkkal egészen normálissá kezd válni a viszonyunk, mindig beüt a ménkű és kiderül, hogy színjáték az egész.