Új-Zélandon is házasodhatnak – augusztustól – a melegek, ám az azonos neműek házasságáért való harc kicsinyes vitákat szül, amelyek egy jogi aktushoz képest túlzóak. Ráadásul elterelik a figyelmet jóval égetőbb problémákról.

Sokhelyütt (pl. 1, 2, 3) feltették már a kérdést, hogy akkor most Samu tényleg bele volt-e zúgva Zsákos Frodóba. „Szerelmük” végre szárba szökkenhet, hiszen A gyűrűk ura forgatási helyszínén, Új-Zélandon elfogadta a törvényhozás azt a jogszabályt, amely legalizálja a szigetországon a melegek házasságát.

A munkáspárti Louisa Wall törvényjavaslatát 77-44 arányban szavazták meg az új-zélandi képviselők, ezzel a szigetország a világ 13. országa lett (és a csendes-óceáni térség első állama), ahol legálisan házasodhatnak az azonos nemű állampolgárok. Wall az alábbi szavakkal üdvözölte a parlament döntését: „Végre minden állampolgárnak lehetősége van házasodni: nemre, szexuális orientációra és nemi identitásra való tekintet nélkül”.

Maurice Williamson, a Nemzeti Párt pakurangai képviselője pedig a törvény elfogadása előtt tartott beszédében azt mondta: „Ismerek egy tiszteletest a környékünkről, aki így szólt hozzám: »a törvény elfogadása napján megkezdődnek a melegtámadások«. Nos, rendkívül kíváncsiak vagyunk, hogy milyenek azok a »melegtámadások«. Nem tudjuk, hogy a hadsereg levonul-e a Pakuranga autópályán, vagy valamiféle gáz száll-e végig a választókerületünkön”.

Williamson párttársa, Chester Borrows ugyan a legalizáció ellen szavazott, de beszédét éljenzés fogadta, amikor elmondta, hogy meleg barátjával való beszélgetései „átlendítették egy ponton, így megváltozott az álláspontom a meleg dolgokkal kapcsolatban”. A zöldpárti Kevin Hague arról beszélt, hogy milyen volt 29 évig meleg partnerével együtt élni és küzdeni az elfogadásukért és az egyenlőségért. „Az évek során folyamatosan azért harcoltam, hogy közösségünket ne tekintsék kívülállónak. A helyzetünk stigmája miatt magasabb volt köreinkben az öngyilkosok aránya, a depresszió, a HIV-fertőzés veszélye, a bűnözés, így nagyobb veszélyben volt egészségünk és jólétünk is.” Végezetül a törvény elfogadása ellen kampányt indító Család az Első és Katolikus Akcióhoz szólt: „A világunk jobb lesz mától”.

Az új-zélandi melegeknek kb. négy hónapot kell még várniuk, mire valóban házasságot köthetnek, ugyanis a Belügyminisztériumnak frissítenie kell az új helyzet miatt a számítógépes rendszerét.

Alapvetően mint legtöbb embertársamnak, nekem sincs bajom a melegekkel, egészen addig, amíg ez az „állapotuk” vagy „minőségük” a magánéletük része marad. Éppen ezért a melegházasság intézményét sem tartom ördögtől valónak. Ám a melegek egy részének viselkedése – ha nem is direkt, de – meglehetősen provokatív: a melegfelvonulások, erőteljes melegjogi aktivizmus, a folyamatos kinyilvánítása sajátos „állapotuknak”, „minőségüknek” taszítja az embereket, így nem csoda, ha egy ilyen – egyébként nem is jelentős ügy –, mint a melegházasság ügye, komoly „ütközőzónává” vált a melegek és házasodásukat ellenző csoportok között. Úgy vélem, hogy egy egyszerű jogi aktus körül ekkora hűhót csapva csak feszültség generálódik, és nem szolgálja a világ előbbre jutását. Vannak ennél fontosabb dolgok is a világon...