Ezt is megértük, elfogyott a négy hetem Kolozsvárott. A hét második felében még azért meglátogattam utoljára Lucian Blagát, találkoztam a nyári egyetemes ismerősökkel, és számoltam a perceket. Egyrészt örömömben, hogy végre láthatom a szeretteim, kijavíthatom, amiket otthon elszúrtak páran, visszacsöppenhetek a régi életembe. Másrészt viszont (s ez a nagyobb): itt kell hagynom (de csak egy időre, mert "I'll be back!") egy csodálatos várost, valamint a szabadságom is, mert újra következik a szélmalomharc a vizsgákkal, határidőkkel, tanulni és írnivalókkal, stb.

A csütörtököm viszont már jobban telt. Ez volt ugye december 1-e, Románia nemzeti ünnepe, amikor Erdély megszerzésén örömködnek a románok. Itt az a szokás, hogy állami pénzen vendégül látják a csürhét: miccset és alkoholt, így ilyenkor nem számítanak a magyarok legnagyobb barátainak. Ennek megfelelően - Tamás tanácsára - nem is mozdultam ki szinte egész nap, de délutánra már leszerveztük a Fellegvár meglátogatását a nyári egyetemes lányokkal, így megejtettük a túrát.

A Fellegvár egyébként nagyon szépen magasodik a város fölé, igaz magából a várból sok nem maradt meg (de a kapu pl. igen, jó 5-6 méter vastag várfalon haladt keresztül - Kolozsvár azzal is büszkélkedhet, hogy sohasem vették be idegen hadak, nem csoda). Kár, hogy egy hatalmas szállodát építettek a hegy tetejére - nyilván mert jó a kilátás -, de így eléggé elcsúfítja a Fellegvárat, ha a városból nézzük... No mindegy...

A kis séta alatt jól átfagytunk, ezért úgy határoztunk, hogy Berninél egy kis forralt borral melegítjük fel tagjainkat. Vettünk is egy üveg viszonylag olcsóbb bort, azt Berni felforralta, megízesítette, s beszélgettünk néhány órácskát, majd hazamentünk :) Hazafelé menet viszont Zsuzsa eszébe juttattam, hogy még Pesten beígérte, hogy ha Kolozsváron leszek, akkor főz nekem egyet, így muszáj volt meghívjon Bernivel kajálni :D

A péntek délelőttömet és kora délutánomat ismét Tamással töltöttem, körbevezetett a belvárosban, hogy történelmi oldalról is megismerjem ezt a városrészt. Elmagyarázta, hogy az idők folyamán hogyan változtak a város szimbolikus terei, mikor melyik tér számított a főtérnek, stb. Nagyon hasznos volt, élveztem.

Péntek este pedig ismét Zsuzsával és Bernivel találkoztam, ezúttal Zsuzsához ugrottunk fel. Ők már korábban megkajáltak, de rendesek voltak, hagytak nekem is, méghozzá egész emberes adagokat, finom is volt az étek :) Utána megnéztünk néhány Big Bang Theory-részt, majd mindenki hazabattyogott aludni.

S elérkezett az utolsó napom, amire kalotaszegi kirándulás volt betervezve, de reggel hívott Tamás, hogy ónos eső esett, így sajnos a kiruccanásunkat el kell halasztani, ha nem akarunk felkenődni egy fára. Így aztán sétálgattam kicsit a városban, beszívva a jó szmogos kolozsvári levegőt, néztem a házakat, amiket ki tudja mikor látok újra. Remélem minél hamarabb :)

Aztán utolsó étkezésem is megvolt a kantinban, jól kicentiztem, 2 lejnyi kajajegyem maradt abból, amit a szegediektől kaptam (még egyszer köszi), utolsó Kaufland-vásárlásom is megvolt (5 zsemle és a kedvenc mustárom - ennyire futotta, még jó hogy a hazaiaknak szánt szuvenírt hamarabb megvettem :))

Majd gyönyörködtem az utolsó kolozsvári naplementémben és bepakoltam. Hát, ennyi volt. (Illetve mégsem, mert otthon még írok egyet az itteni megfigyeléseimről - társadalomtudós-palánta szemmel :))

Hat napja jelentkeztem utoljára, igen, meg lehet kövezni, de általában este szoktam blogolni, akkor viszont nem nagyon voltam itthon ezalatt az idő alatt. Viszont jártam színházban (kultúrálódjak mááán), a tordai sóbarlangban, házibuli(k)ban, a Szamos partján, a CFR stadionnál, stb, stb.

Szombaton este elmentünk a Kolozsvári Állami Magyar Színházba, ahol megnéztük a Leonce és Léna c.darabot. Maradjunk annyiban, hogy nem meglepő, hogy egy nappal korábban még tudtunk rá jegyet szerezni, de a CampusOnline-ra írok majd egy kritikát (vagy mit) a darabról, abból sok minden kiderül majd. Mindenesetre elmondhatom, hogy ültem abban a teátrumban, mely évek óta Románia legjobb színháza, még Bukarestből is járnak ide (feliratozzák ugyanis a darabokat).

Ezek után elmentünk a Sora bevásárlóközpont-szerűségbe, ahol végre kipróbáltam a shaorma nevű kaját, amit leginkább a gyroshoz tudnék hasonlítani, csak lepényben van tálalva. Határozottan finom. És drága. No mindegy. Találkoztunk Lázár Orsival és barátjával Fazival (a szegediek koordinátorai), akik mondták, hogy próbáljuk ki az Ursus sörgyár sörözőjében a szűretlen sört.

Nórival meg is feleztem egy korsóval a hihetetlen hangulatos sörözőben. Kicsit olyan volt, mintha a gyár szélén ülnénk, üvegfallal elhatárolva látszottak a nagy tartályok is, meg hihetetlen nagy volt az egész hely, vagy kétszáz négyzetméter, ráadásul az emeleten nem is jártunk. Tény, hogy egy korsó ser 5 lej volt (átszámítva majd négyszáz forint), de annak selymes íze, valamint a kiszolgáló személyzet esztétikai látványa kárpótolt minket kirablásunkért :D

Utána Orsiék ismerőseihez ugrottunk be egy házibuliba, hát, kiderült, hogy ez sem az én műfajom, nem mondanám, hogy nagyon feloldódtam, de sebaj. Mondjuk fél pohár bortól nem is nagyon lehet, meg a társaság se volt olyan, le is léptünk viszonylag hamar.

Másnap cikkírós napot tartottunk Patrikkal, én egy „elemzés-félét” alkottam Politikai elemzés órára, míg Patrik legépelte a Teknős Miklós-interjút, ami le is jött a Partypontyon és a CampusOnline-on is – az én fotóimmal :).

Hétfőn pedig elutaztunk Tordára, kisbuszjárat megy oda félóránként, féltünk is, hogy nem férünk be egy kisbuszba mindannyian a többi utas miatt, de végül is sikerült. Kb. 20 perc alatt meg is érkeztünk, elbattyogtunk a sóbányába, ami jóval kisebb, mint a parajdi, de jóval futurisztikusabb is egyben. Néha tényleg úgy éreztem, mintha egy utópisztikus film forgatási helyszínén járnék, a magasban lévő járatokról letekinthettünk a mélybe, visszhangzó teremben kiabálhattunk (vagy 8 visszhang tisztán hallatszott), valamint egy olyan szigeten, ami simán elment volna a Star Wars egyik kis bolygójának űrbázisaként. Na de a képek és a videó beszédesebbek:

Egyébként úgy 10 fok körüli hőmérséklet lehetett, igaz, a tónál (amin a sziget volt) már hidegebb. Ezen egyébként többen hajókáztak is a csoportból, jó sós is lett a kabátjuk :D Aztán hazafelé egy ideig vártunk a buszmegállóban, amikor bevágódott egy munkásszállító kisbusz, mondta, hogy 5 lejért elvisz minket (amúgy 6,5 lett volna, vagy 7?), bár amíg nem tette ki a rajtunk kívüli egyedüli utasát, addig Patrik az ajtóban állt, félig rádőlve a lányokra. Utána viszont sikeresen hazaértünk.

Másnap délután végre jártam egy kommos órán is Patrikékkal, Sportújságíráson. Egészen bejött, s mint kiderült, lenne is affinitásom a dologhoz, ugyanis volt egy kis rutinfeladat, amit sikerült elsőként megoldani. Mondom, jó volt az óra :)

Este pedig elérkezett a búcsúbulinak szánt házibuli Orsiéknál, amin két emberünk kivételével (ők is egy szerencsétlen baleset, egy bokaficam következtében hiányoztak) mindenki jelen volt, Orsiék baráti körével együtt. Ez már valmivel jobban sikerült buli volt, mint a múltkori, igaz, én azért most sem éreztem mindig magam megfelelően (na nem az italtól, össz-vissz három pohár bort ittam egész este), de néhány jó beszélgetést folytattam Mónival, Patrikkal, Ivettel, Krisztivel és Nórival, stb.

Aztán a társaság fele lelépett, s ezután folyamatosan szállingóztak az emberek, végül alig páran maradtunk. Hajnalig még karaokéztunk Fazival, meg képeket nézegettünk, aztán náluk aludtunk (ami nem volt túl pihentető, de sebaj). Aztán kelés után elmentünk Ritával a közeli Kauflandba (ez nem a kolihoz közel eső, hanem a másik), vettünk zöldséget és kenyeret, mire visszaértünk már kész is volt a tojásrántotta, majd zöldségsalátát és palacsintát ettünk, nagyon jól esett :) A nap további része elég unalmas volt, megnéztünk egy filmet, kajáltunk, majd lefeküdtünk. Nagyjából.

A buli elején egyébként bemutattuk a z emlékeinkről szóló videót is, amit nagyrészt én csináltam, Rita segítségét élvezve. Íme:

Szerdán elbúcsúztattuk Hajnit és Krisztit, akik már hamarabb hazautaztak, mint a többiek, majd csütörtökön, azaz tegnap Ivettel rendeztünk városnézős napot. Elmentünk a Szamos partjára, ahol megnéztük eme hatalmas folyam két, térképen is jelzett szigetét. Fotók alant.

Ezek után az Universitatea stadionja következett, amiről azt hittük, hogy a Vasutasé, de kiderült, hogy nem. Majd azt is megnézem jövő héten, hátha van szuvenírboltjuk. Ezek után bejártuk a belvárost, gyönyörű szép házakat láttunk amiket simán megvettünk volna, majd hazatértünk.

Ma írtam anyukámnak, mert már aggódott, hogy biztos lebetegedtem a hidegben, de biztosíthatom, semmi bajom :) Délután pedig Miával, Ivettel, Ritával és Patrikkal bejártuk a Házsongárdot, majd a Bulgakovban melegedtünk, én vacsoráztam is (Bulgakov Fried Chicken mézes tejjel, isteni volt).

Nagyjából ilyen jól telnek a napok Kolozsvárt, bár már egyre inkább hiányoznak az otthoniak is, főleg Erikalány :) No de már alig több mint egy hét, és érkezem, emberek! MUHAHAHAHAHAHA!

Előző bejegyzésem ott ért véget, hogy elindultam a belga nagykövet előadására. Nos, Philippe Beke előadásánál százszor jobbakat is hallottam már, de azért egy cikk majd lesz belőle a CampusOnline-on. A nap vége azért elég mozgalmasra sikeredett, ugyanis részt vettem az Occupy Mozgalom egy sajátos helyi mutációjának flashmobján, majd egy nagyon jó beszélgetésen a Bulgakovban.

A nagykövet előadásáról így utólag csak annyit, hogy nem igazán volt összeszedett a mondandója. Új diplomácia címmel tartott egy rendhagyó tanórát a BBTE Történeti Intézetének dísztermében (a székek azért irigylésre méltóak voltak nah), de igazából semmit nem tudtunk meg arról, hogy miért lenne ez új diplomácia, inkább csak átalakuló vagy alkalmazkadó diplomáciának nevezném. Na mindegy, azért tapasztalatnak megfelelt :)

Utána hazaszaladtam, majd nem sokkal később visszatértem, mert Istvánnal megbeszéltük, hogy este beülünk a Bulgakovba Fodor Jánossal és Kerekes Tímeával, akik a BBTE történelmen MA és PhD-hallgatók. Előtte azonban még gondoltam elnézek arra a flashmobra, ami a hétfői esemény folytatása volt, s a Krónika c. napilapban olvashattam róla. Az Occupy Cluj for Rosia Montana (Foglald el Kolozsvárt Verespatakért) rendezvényén a résztvevők Kolozsvár főterén egy szőlőcukrot vettek be (ami ciántablettát jelképezett és két maszkos [Băsescu és Kelemen Hunor] lány osztott ki), majd elterültek a földön és három percig egy gyertyát/mécsest helyeztek mellkasukra, majd a végén szétszéledt a társaság. Kaptam matricát, fel is csaptam a laptopra :) Egyébként készítettem videót az eseményről, íme:

(Még az esemény előtt készítettem néhány fényképet az éjszakai Kolozsvárról, valamint egy videót a főtérről, ezekkel illusztrálom a posztot.)

Ezek után battyogtam át a Bulgakovba, ahol egy sűrű forrócsokival kezdtem Ötvös Csöpivel (valójában inkább puding volt, mindegy :D), majd befutott János, itteni MA-hallgató, később pedig Timi a férjével, Karesszal (aki egyébként informatikát tanít a BBTE-n). Nagyon jó beszélgetés kerekedett belőle, az egyik legjobb élményem volt itt Kolozsváron. Némi forralt bor megtette hatását, és teljesen őszintén beszéltünk politikáról, közéletről, világmegváltó tervekről, oktatási rendszerbéli különbségekről, stb. Végül olyan háromnegyed három felé bontottunk asztalt, s elmentünk haza aludni.

A Bulgakov kívülről

Másnap egykor keltem, s olvastam Tamás sms-ét, hogy a vasárnapi városnézés családi elfoglaltsága miatt el lesz halasztva. Sebaj, végül Istvánnal találkoztunk négykor a szállásánálés sétáltunk egy nagyot. Megmutatta a Bolyai-parkot, a Szamos-partot, az új CFR-stadiont, a Sétateret, majd egy Corsónál jóval olcsóbb kávézót. Később felmentünk a Kauflandba, és egészen végig egy jó beszélgetést folytattunk családról, politikáról, még a szerelem is szóba került :D Aztán hazatértünk, végre hosszan webkamerázhattam a barátnőmmel :)

Ma pedig délelőtt kitakarítottam (sikerült a Kauflandban megtalálni a kéziseprűket :D), aztán megírtam a belga nagykövetes cikket és lejöttem a Corsóba találkozni Istvánnal, innen írtam a posztot.

Holnap elvileg találkoznom kéne Tamással, meg ideje bevetnem magam a könyvtárba is, meglátjuk hogy alakul! :)