A konferencia nyitóbeszédét Mészáros Tamás, a BCE rektora tartotta, aki elmondta, hogy nagy örömére szolgál, hogy vendégül láthatják a találkozót, hiszen vendégeik ittléte növeli az intézmény presztízsét. Pörzse Gábor, az AJTK elnöke röviden bemutatta az alig két éves Tudásközpont történetét, ismertette eredményeiket, valamint méltatta munkatársait a szervezésért. Ezek után következtek az államfői beszédek.

Elsőként az idei V4-tanácskozás vendéglátója, Schmitt Pál, a Magyar Köztársaságelnöke lépett a pódiumra. Beszédében kiemelte, hogy a visegrádi országok történelmi és földrajzi egymásrautaltsága miatt tudnak hatékonyan együttműködni, ennek eredményeként a sikeres politikai és gazdasági átmenet védjegyévé vált a V4. Elmondása szerint a visegrádi országokat már annyi baj érte a történelem során, hogy - sportnyelven szólva - „mindig bevagyunk melegítve”, ami a hatékonyság alapját jelenti. A visegrádi országok Schmitt szerint túlléptek korábbi szerepükön: már nem ütközőállamok, inkább közvetítő szerepük van Nyugat- és Kelet-Európa között. Az országok céljai beteljesültek ezalatt a húsz év alatt, hiszen mindannyian elnyerték az EU és a NATO tagságot is. Ráadásul bebizonyították, hogy képesek az Unió vezetésére is, hiszen Lengyelország már a harmadik V4-ország, mely az Unió soros elnöke lehet (Csehország és Magyarország után). Schmitt kiemelte, hogy a gazdaság területein is számottevő fejlődést láthatunk, hiszen például az elmúlt tíz évben 3,4%-ról 5,4%-ra nőtt a V4-országok részesedése az EU GDP-jéből. Elmondása szerint ráléptünk a válságból kifelé vezető útra is, melyen jól haladunk, s beszéde végén kiemelte: a V4 olyan lehetőség, amit ki kell használnunk, hogy előrébb juthassunk.

Václav Klaus, a Cseh Köztársaság elnöke az egyetemistákat megszólítva kezdte beszédét. Klaus szerint a helyszínen helyet foglaló gazdaságtudományi képzésben részt vevő hallgatók jól döntöttek, hiszen olyan tudományt választottak, melynek révén megismerhetik a világban zajló jelenségek hátterét. Mint mondta, a kommunizmusban a politika azt hitte, hogy megváltoztathatja a közgazdaságtan törvényeit, melyekben a közgazdászok erősen hittek. Klaus szerint nagy probléma, hogy sok helyütt most is a politika próbál diktálni. Erre jó példa az euró, melynek kapcsán a politika megpróbálta „megerőszakolni” a gazdaság viszonyait. A továbbiakban V4-et baráti országok csoportjaként írta le, melyeket összeköt hasonló múltjuk, hasonló élményeik, földrajzi helyzetük és hasonló érdekeik. Mint elmondta, azért is különösen értékes a V4, mert úgy tud sikeres lenni, hogy nincs központja, nincs bürokratikus apparátusa, csak egy „beszélgető fórum”.

Harmadik államfőként a Lengyel Köztársaság elnöke, Bronisław Komorowski jutott szóhoz. Ő is hangsúlyozta, hogy mennyi minden összeköti a négy országot, majd kiemelte: a V4 hasznos eszköz a közös problémák leküzdésére. Egyszerre jelenti a múltat (hiszen húsz éves az együttműködés), a jelent és a jövőt is. Komorowski szerint a V4 egyik nagy erénye, hogy a rendszerváltáskor összekapcsolták általa a szabadság eszményét és a gazdasági fejlődést, s a csoportnak nagy szerepe lett az egyes országok EU-ba lépése után is, méghozzá a keleti integráció miatt. A térség egy régi közép-európai vicc szerint nyugattól keletre, kelettől pedig nyugatra fekszik. Komorowski szerint ezt kellene kihasználni, hiszen találkozópontot jelent Európa tájai között. A gazdasággal kapcsolatban kiemelte, hogy egyes pénzügyi elemző intézetek szerint néhány éven belül a fejlődés tekintetében az EU élbolyában leszünk. Ebben nagy szerepe van annak, hogy hatásosan és gyorsan csökkentjük az államadósságot, valamint a lengyelek és a magyarok (Európában az első két államként) alkotmányos korlátozást is bevezettek az államadósság mértékének elszabadulása elkerülése végett. Komorowski elmondta, hogy a mostani időszak fordulópont az EU életében, hiszen a legnagyobb pénzügyi és politikai válságát éli át fennállása óta. Erre a válasz szerinte az integráció kiszélesítése Kelet-Európában és a Nyugat-Balkánon, melyben nagy szerepe lehet a V4 országainak.

Társadalmaink jó összetételűek, nagy potenciál rejlik bennük, Komorowski szerint élnünk is kell tudásunkkal. Közösen kell dolgoznunk a nyitott és biztonságos Unióért, mely nem csak utópia, hiszen a V4 országai már tudják, milyen soknemzetiségű államokban élni. Ugyanitt megjegyezte, hogy problémát jelent, hogy nincs egységes identitásunk, ezért törekednünk kell a közép-európai identitás kialakítására, terjesztésére.

Ivan Gašparovič, a Szlovák Köztársaság elnöke is osztja a lengyel államfő véleményét, elmondása szerint a régiónak nagyobb öntudatra van szüksége. Van is mire büszkének lenni, hiszen az EU legdinamikusabban fejlődő régiója Közép-Európa. Az eurózónában tapasztalható adósságválság kapcsán Gašparovič véleménye szerint ismét felmerültek a klasszikus gazdaságpolitikai kérdések: egyrészt hogy a növekedést vagy a stabilitást helyezzük-e előbbre? Másrészt hogy a gyors nyereségre, vagy a fenntartható fejlődésre helyezzük-e inkább a hangsúlyt? Gašparovič szerint a növekedés és a stabilitás kéz a kézben kell, hogy járjon a fenntartható fejlődés eléréséhez, ám ez csak ideális helyzetben működne. Elmondása szerint jelenleg strukturális válságban élünk, s az egyik fő problémának nevezte meg a bankszektort, mely nem szolgálja eléggé a reálgazdaságot (és itt külön hangsúlyozta a „szolgál” szó jelentőségét). Gašparovič végül kiemelt két területet, melyekben hangsúlyos lesz a V4 összehangolt fellépése a következő EU-költségvetés kialakításakor: a humánusabb vállalkozások kérdése és a cégek társadalmi felelőssége. Beszédét azzal zárta, hogy a V4-et jó márkának nevezte, melyben egyesül a regionális bölcsesség, felelősségteljes és sikeres együttműködésként működik, s kiemelte, hogy azért is fontos a közös cselekvés, mert „csakakkor figyelnek ránk, haegyütt hallatjuk hangunkat”.

Az AJTK a konferencia előtti héten workshopot tartott, melyen a V4 országaiból vettek részt fiatalok. Az ő nevükben Andrzej Simon, a Prágai Egyetem hallgatója mondott néhány szót. A workshopon arra jutottak a hallgatók, hogy a V4-nek mindenképpen közös külpolitikai fellépésre lenne szüksége az EU-n kívüli országokkal folytatott kommunikációban, valamint az energiapolitikát is össze kell hangolni, mind az árak, mind az infrastruktúra, mind pedig az alternatív energiaforrások keresése terén. Emellett javítani kellene a V4 ismertségét az országok közvéleményében, és le kellene fektetni az együttműködés intézményi alapjait. Ezek után Csaba László akadémikus foglalta össze a már beszédekben elhangzottakat néhány szóban arról, hogy milyen gazdasági potenciál rejlik a Visegrádi Együttműködésben. Végezetül a néhai Antall József özvegye, Klára asszony köszönte meg az államfőknek és a hallgatóságnak, hogy eljöttek, majd Mészáros Tamás rektor úr átadta a négy ország államfőinek a Corvinus Egyetem legmagasabb kitüntetését, az ezüst corvinákat.

Az államfők ezek után részt vettek egy vacsorán, majd a Művészetek Palotájában egy komolyzenei koncerten, szombaton pedig Visegrádon tanácskoztak.

Elgondolkodtató, hogy a második Orbán-kormány miért pont az áfa emelésével akarja csökkenteni a költségvetési hiányt (ez utóbbi mértékét növeli, hogy a KSH egy módszertani hiba miatt 400 milliárd forinttal kevesebb GDP-t számolt össze)? Egyrészt azért, mert ez olyan megszorító intézkedés, melyet az átlagember torkán még viszonylag könnyen le lehet gyömöszölni, hiszen a hétköznapokon a néhány forintos plusz kiadás nem olyan feltűnő, mintha a hónap elején több ezer forinttal kevesebb fizetés érkezne. Másrészt ez az egyetlen adónem, amiből szinte biztosan befolyik annyi pénz, amennyivel kalkulálnak. Jól tudjuk, hogy Magyarországon az adózási morál rendkívül alacsony, ám mivel az áfa összege szinte minden termék és szolgáltatás árához automatikusan hozzáadódik, szinte lehetetlen nem befizetni (bár a szolgáltatások terén ez az állítás már gyenge lábakon áll).

Támadási felület lehet még egyrészt, hogy a félszuberbruttót csak részlegesen, fokozatosan vezetik ki a rendszerből, ezzel sokak szerint a kormány az egykulcsos adórendszer tekintetében visszakozott. Másrészt az euró árfolyama október negyedikén ismét háromszáz forint fölé került, melynek kapcsán előkerültek a Fidesz honlapjának archívumából Navracsics Tibor szavai. 2009 februárjában azt mondta: „Ma délre a forint elérte a 300-as euró-átváltási árfolyamot. Senki sem tagadhatja, hogy ez egy lélektani határ. Egyrészt azért, mert a devizahitelesek nehézségeit tovább fokozza, másrészt azért, mert ez az egyetlen szám jól jelzi a kormányzati politika kudarcát”. Ez most visszaszállhat rájuk.