A rendszerváltás utáni magyarországi politikai kommunikáció sosem a frappáns megoldásairól volt híres (bár azért találni ellenpéldát, pl. ezt). Az éppen aktuális Ron Werberek Kocsis Máték és Habony Árpádok által meghatározott politikai kommunikációs térben azonban sokáig volt egy átlagon felül teljesítő párt, a Fidesz, amely mindig kíméletlen (fél)profizmussal nyomott le minden ellenfelet – sokszor a választókat is hülyének nézve (s milyen igazuk volt!). Mostanra viszont elfogyott a muníció, sorra jönnek a bakik, nevetséges és amatőr szereplések, megnyilatkozások.

Szily László a Cinken összeszedte, én csak címszavakban sorolnám fel az általa felhozott pontokat:

• nagykövetek utasítása harcias levelek megírására
• nyilatkozatstop a külföldi kulturális intézetek vezetőinél
• Kumin Ferenc Tumblr-blogja
• örömködés no-name külföldi civil szervezetek támogatásán

Ehhez én még hozzácsapnám, hogy a Fidesz alá dolgozó Nézőpont Intézet elemzéseket készített arról, hogy milyen volt Magyarország külföldi megítélése – ennek problémáiról itt írtam bővebben.

S a külföldi kommunikációs bénázás után tekintsünk kicsit a honpolgároknak szánt üzenetekre is, csak ma két bődületes amatőrségre bukkanhatott az, aki figyelmes volt. Az első tényleg csak egy szimpla baklövés: Németh Szilárd rezsicsökkentéssel kapcsolatos sajtótájékoztatóját úgy sikerült feltenni a Fidesz.hu-ra, hogy az elején kb. 20-25 másodperc holtidő van. Németh Szilárd csak áll kinn, kezdené a mondókáját, közben válaszol egy nem igazán hallható kérdésre is: „Hiába, a piac, az piac!”. Majd elkezdődik a sajttáj érdemi része. Komolyan itt tartunk, hogy ilyen fércművekkel „reklámozza” magát egy párt?

Ennél jóval komolyabb arculcsapásként hathatott Semjén Zsolt nyilatkozata, amely a Heves Megyei Hírlapnak adott interjújában hangzott el. Szintén rezsicsökkentés témában azt találta mondani a miniszterelnök-helyettes, hogy azon nagy cég, amely „a szolidaritás elve szerint elvárható feltételekkel nem ért egyet, az akár el is mehet innen”. Balogh Ákos Gergely egyből meg is találta a párhuzamot: a fenti mondathoz szinte kísértetiesen hasonlóak hangzottak el egy ma már zakkant performanszairól hírhedt ex-miniszterelnökünktől. Gyurcsány Ferenctől.

Igen, idáig sikerült süllyedni, a kormányzat egyik (névleg) legfontosabb székében ülő férfiú azt mondja (dehogy mondja, üzeni!) a nagyobb külföldi (és hazai) cégeknek, hogy ha nem tetszik valami, akkor el is lehet menni. Ilyen egy hazánk jövőjéért aggódó politikus?

Értem én, hogy az istenadta nép szereti hallani a vezetők szájából, ha a csúnya gonosz multikat és a csúnya gonosz Uniót ekézik. Ám ezekre a szavakra nemcsak a már említett választópolgárok, hanem azok is figyelnek, akikről szólnak. Nincs egy olyan kommunikációs szakember sem a Fideszben, aki rászólna Zsoltiékra, hogy talán nem kéne mindenkit magukra haragítani? Amit egy adott nyilatkozattal az egyik oldalon nyernek, duplán veszítik a másikon…

Nincs egy kommunikációs szakember a Fideszben?...

Ui.: Persze nemcsak a Fidesz kommunikációja kiakasztó, az Együtt–PM és az MSZP kampányfilmjeitől is falra mászik az ember. De ezekről talán később.