benyóblog

Visszatekintés: a 2010-es esztendő

2011. január 23. 00:00 - benyó

Nos mivel az év végén nem volt lehetőségem egy hosszabb értekezést írni az elmúlt 12 hónapról, ezért eme nemes feladatot január kétharmadánál kellett megejtsem. Az írás első felében a blogról ejtek néhány szót, aztán egy kis magánélet következik. Akit érdekel, olvassa.

2010 életem egyik legfontosabb éve volt (2009 jelenleg fontosabbnak tűnik az egyetemre való felvételem miatt). Annyi fontos esemény történt, ami érdekelt, hogy nehéz lesz ezeket gyorsan összefoglalni. Még 2009 legvégén (december 26.) indítottam el ezt a blogot, ahová a 2010-es esztendőben 26 posztot írtam, ami azt jelenti, hogy átlagosan havonta valamivel több, mint két irománnyal boldogítottam a nagyérdeműt.

Forrás: billpetro.com
 Kezdtem egy szilveszter ünnepéről szóló írással, ami a karácsonyival együtt megalapozta a blog hangulatát. Legalábbis ekkor még ezt hittem. Elég depressziós korszakom volt ez, úgyhogy nem csoda, hogy az indulás is ilyenre sikeredett. Aztán első, úgymond szakmainak nevezhető írásom is megjelent a blogon, Sólyom László újévi köszöntőjének elemzésére törekedtem, ám inkább összefoglaló lett belőle. Sebaj, egy későbbi beszédelemzésem már jobban sikerült. 2010 januárjában zajlott a Téli Olimpia is Vancouverben, ennek kapcsán igyekeztem megjósolni, hogy vajon hogy alakulhatnak a jégkorongtorna mérkőzései, persze nem igazán jöttek be a számításaim (igaz, idővel e téren is javítottam, a focivébén már jobban bejöttek a várakozásaim). Még ebben a hónapban, egy éve és egy hete írtam meg a blog első és eddig egyetlen filmkritikáját, ahol kissé lehúztam James Cameron minden rekordot megdöntő AVATAR-ját.
Februárban nem nagyon vitt előre a lelkesedés, ahogy az lenni szokott, elindítottam egy projektet, de beleuntam. Viszont ismerőseim unszolására végül nem hagytam annyiban a dolgot, márciusban visszatértem egy írással, melyben sorra vettem az Eurovíziós Dalfesztivál tíz legagyamentebb produkcióját, persze a lista elég szubjektívre sikeredett (ahogy az lenni szokott). Április egyébként megint kimaradt, viszont május a legtermékenyebb hónapom volt, 7 poszt született ebben az időszakban.
Külön érdekesség, hogy az összes májusi írás leendő szakmámhoz, a politológiához áll közel, ráadásul ötöt valamilyen pályázatra, vagy szemináriumra készítettem. Kezdtem egy rövid írással az emberi természetről, ami a Politikai filozófia 2. elnevezésű szemináriumomra íródott. Aztán folytattam egy, a köztársasági elnöki posztot bemutató poszttal (mert a posztnak is több jelentése van :D), amit -kérésemre- Török Gábor is felülvizsgált. Ezt követte a szórólapokról szóló szemináriumi dolgozatom (Politikai szociológiára készült), amiből aztán TDK-dolgozatomat is készítettem az év vége felé, s amivel idén áprilisban részt veszek a ZSKF-en rendezendő OTDK-n. Május vége felé annyi szabadidőm volt, hogy csináltam egy kisebb statisztikát az újonnan megalakult Országgyűlés tagjairól. 
Mellesleg szerencsésnek érezhetem magam, hogy a 2010-es esztendőben, a tanulmányaim elején három választást is átélhettem: az országgyűlésit, a köztársasági elnökit, valamint az önkormányzatit. Tény, hogy mindhárom elég érdekesen alakult, igaz, a középsőről nem nyilvánítottam ki véleményem, ám előzetesen kiderülhetett a figyelmes olvasó számára, hogy Sólyom László újraválasztását támogattam.
A hó vége felé több helyre is gyakornoki pályázatot adtam le, amikhez szakmai munkákat is vártak. Ennek nyomán született három írás, az első a NEP-ről (Nemzeti Együttműködés Programja), ám ez elég szubjektívre sikeredett, ezért végül nem is adtam le sehová (köszönet illeti édesanyámat, aki csúnyán lehordott az írás miatt). Emiatt álltam neki az LMP bejutását elemezni, ami szerintem az egyik legjobb szakmai írásom lett, rendesen körbejártam a témát (ez itt az önfényezős rész, de meg kell említenem Juhász Szabolcs szaktársamat, az alapötlet tőle származik). Hasonlóan jónak érzem a magyar pártok helyzetéről írt munkámat is, bár ott meg volt adva a téma, így kicsit nehezebb dolgom volt.
A sűrű májust egy szűkös június követte, amit elsősorban második vizsgaidőszakommal magyaráznék. A hónap elején írtam a focivébés esélylatolgatóm, amiben legalább annyit eltaláltam, hogy a hollandok döntősök lesznek. Azért ezt nem hiszem, hogy mindenki simán megmondta volna. Ekkoriban fordultam India felé is, s elindítottam mini-sorozatomat "Mi a helyzet Indiában?" címmel. Az első posztot eddig kettő követte.
Július volt az év harmadik hónapja, amikor nem írtam a blogra, ha jól emlékszem ekkor voltam otthon Csíksomlyón is, meg valahogy nem adódott se jó téma, se írási kedv. Augusztusban két poszttal jelentkeztem, először átfogó elemzést írtam a labdarúgó világbajnokságról (amit talán sportújságírók is megirigyelhetnek), majd Bernie Ecclestone érdekes kijelentésére reagáltam. Érdekesség, hogy a hónap első két napján készült a hónap összes posztja.
Szeptemberben újabb két írást jelentettem meg a blogon, az elsőt Salman Rushdie egyik műve ihlette. Ez a Kasmírról szóló poszt lett az Indiáról szóló sorozatom második darabja. A második pedig az Esettanulmányok című szemináriumomra készült dolgozat volt, melyben azt latolgattam, hogy mi lenne elfogadható eredmény az MSZP számára az önkormányzati választáson.
Októberben publikáltam az első vendégírást, melyet egyik jó barátom írt a vörösiszap-áradat kapcsán. Ezt követte egy, az előbb említett szemináriumra készített iromány Kossuth Lajos pályájáról.
Novemberben a TDK-dolgozatom készítése során emeltem ki két részt, amit kiposztoltam a blogra is. Az elsőben Lasswell gondolatait mutatom be, a másodikban Edelmanét. Érdekesség, hogy végül ezt a részt teljes egészében átdolgoztam az OTDK-ra. Ez volt életem egyik legdepressziósabb időszaka, ennek nyomán készült el a blog legolvasottabb posztja Miért nem szeretem az embereket? címmel. Tény, hogy rendkívül demoralizáló írás, sokan magukra is vették az abban leírtakat, de hát ez is az én gyermekem, nem tagadhatom le. Az év utolsó posztja az Indiás sorozat harmadik része volt.
Az év során egyébként kétszer kényszerültem a blog elköltöztetésére. A blog.com-on regisztráltam eredetileg, ám a rendszerük olyannyira megbízhatatlanná vált, hogy muszáj volt továbbállnom. Ekkor -átmenetileg- a b13.hu-t választottam, ám miután kiderült, hogy elég kezdetleges a kiszolgálói felület, valamint a struktúrája a blognak, tovább keresgéltem. Ekkor találtam rá egy 2007-es regisztrációmra a blogspot.com-on (ami azóta bloggerré változott), s mit ad Isten, már akkor benyoblog.blogspot.com-ot regisztráltam. Azóta, hálistennek semmi problémám nem adódott, így valószínűleg maradok.
Jelenlegi kiszolgálómhoz való költözésemkor hirdettem a blog Facebookos oldalán szavazást a következő bannerre. Ennek eredményeként látható most a fenti fejléc.

A poszt elején említettem, hogy az egyik legfontosabb év volt az életem során a 2010-es. Ezt fejteném ki most pár mondatban. Az év elején fejeztem be életem legelső vizsgaidőszakát, ráadásul ugye a blogom is elindult, amit azóta hallgatótársaim, barátaim, néhány tanárom és egy-két ismeretlen is figyelemmel kísér. Következett a második egyetemi félévem, melynek során a korábbinál komolyabb munkákat tudtam kiadni a kezeim közül, írásról-írásra lehetett érzékelni a szakmai fejlődésem.
Majd eljött a nyár, miután lenyomtam második vizsgaidőszakomat. Viszonylag eseménytelenül telt, azt leszámítva, hogy voltam egy hetet otthon Csíksomlyón, dolgoztam augusztusban, valamint kiderült, hogy csak kommunikáció- és médiatudomány szakra vettek fel. Úgy voltam vele, hogy azért elkezdem, nyakamba vettem rengeteg tantárgyat, aztán volt nagy csodálkozás, amikor szinte összeroppantam a súly alatt. Lényegét tekintve az idei tanév első félévét permanens depresszió kísérte, félbehagytam a kommédiát, és hát összességében elég gyatra félév lett belőle.
Viszont, hogy a sikerekről is szóljak, meg kell említenem, hogy szeptemberben Kántor tanár úr kinevezett a szak demonstrátor-segédjévé, melynek kapcsán részt vehettem a Tanszék és a szak életének több fontos eseményén, mint szervező. Valamint elkészítettem a szak hallgatóinak saját weboldalát is (PoPa - Politicum Pazmaneum), méghozzá a blogspot.com adta kereteken belül (ugyanitt bővebben olvashat a nagyérdemű eme feladatkörben végzett tevékenységemről). Ugyanakkor elkészítettem TDK-dolgozatomat is, mely ugyan kissé összecsapott munka lett, ám azért rossznak talán nem nevezhető. Majd a bírálók eldöntik. December 23-án egyébként Juhász Szabi jóvoltából részt vehettem az Országgyűlés utolsó 2010-es ülésén, melyet egy posztban idén örökítettem meg.
Lelki életem egy rövidebb pozitív időszakot leszámítva (október vége, november eleje) december közepétől kezdett helyrejönni, melyet Kozma Kleminek, Veilandics Franinak és nem utolsó sorban Pap Erinek köszönhetek, akivel szorosabbra fűztük a szálakat az új év második napján.
Tehát 2011 elég jól indult, meglátjuk, hogy egy év múlva mit fogok tudni elmondani erről az esztendőről.


Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://benyo.blog.hu/api/trackback/id/tr124878634

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása